Balett

Balett...balett..., mi jut róla elõször eszedbe? Hmmm, ÖÖÖ...Hát lányok olyan izében, tütüben vagy mi is az, ja meg a fiúk is, nem , õk nem! Vagy igen?! Na mindegy jó csajok. Ja! Spicc cipõ van a lábukon..

Hát körübelül ennyi amit egy mai átlag (és most ezt senki ne vegye sértésnek) arc tud a táncról, pontosabban a balettról. Ez nem véletlen és kilecvenkilenc százalékban nem az egyén hibája. Amiatt hogy évekig ezzel foglalkoztam (ez volt az életem), egy szövegbõl vagy újságból, szórólapból öntudatlanul is rögtön kíszúrom a tánc vagy balett szavakat, már ha van ilyen, a kereskedelmi televíziós csatornákat meg mindenki ismeri, séróból megmondom hogy évek óta nem foglalkoztak ezzel a témával. Szinte botrányos. Hogy miért?
Nem, nem fogom elsorolni az összes tényezõt mint például rendszerváltást, pénzhiányt, érdektelenséget, politikát hiszen mindeki tudja és ráadásul az összes társmûvészet ezzel a problémával küzd, és lövésem sincs mikor várható változás. Inkább leírom hogy miért jó a balett és a tánc, és miért választja ma is jó pár fiatal ezt a mûvészi pályát...

Piringer Patricia írása a táncélet.hu-n

"BALETT"

Balett...ballet..., mi jut róla először eszedbe? Hmmm, ÖÖÖ...Hát lányok olyan izében, tütüben vagy mi is az, ja meg a fiúk is, nem , ők nem! Vagy igen?! Na mindegy jó csajok. Ja! Spicc cipő van a lábukon..

Hát körübelül ennyi amit egy mai átlag (és most ezt senki ne vegye sértésnek) arc tud a táncról, pontosabban a balettról. Ez nem véletlen és kilecvenkilenc százalékban nem az egyén hibája. Amiatt hogy évekig ezzel foglalkoztam (ez volt az életem), egy szövegből vagy újságból, szórólapból öntudatlanul is rögtön kíszúrom a tánc vagy balett szavakat, már ha van ilyen, a kereskedelmi televíziós csatornákat meg mindenki ismeri, séróból megmondom hogy évek óta nem foglalkoztak ezzel a témával. Szinte botrányos. Hogy miért?
Nem, nem fogom elsorolni az összes tényezőt mint például rendszerváltást, pénzhiányt, érdektelenséget, politikát hiszen mindeki tudja és ráadásul az összes társművészet ezzel a problémával küzd, és lövésem sincs mikor várható változás. Inkább leírom hogy miért jó a balett és a tánc, és miért választja ma is jó pár fiatal ezt a művészi pályát...

Nem hagyhatom ki a lehetőséget hogy egy picit írjak a balett történetéről, szerintem érdekes. Tényleg dióhéjban, hogy aztán eljussunk Magyarországra a volt Állami Balettintézet, ma Magyar Táncművészeti Főiskolához.

A balett a XV. század körül Itáliában alakult ki, amikor az arisztokraták hivatásos táncmestereket alkalmaztak, hogy tekintélyes vendégeiket fényűző látványosságokkal, önmagukat villogtató bemutatókkal kápráztassák el. Ilyen alkalmakkor az udvaroncok, udvarhölgyek drámai dialógusokat és méltóságteljes táncokat (olaszul ballo) adtak elő közönségüknek, akik simán vacsorájukat fogyasztották éppen. Ezek a csillogó színpadi produkciók a francia királyi udvarban is meghonosodtak,- hiszen nem maradhattak le a divattól-, miután az itáliai Medici Katalin házasságra lépett II. Henrik francia királlyal, s magával hozta a pazar balettelőadások megrendezésének szokását.
Az udvari balett már éppen veszíteni kezdett népszerűségéből, amikor 1643-ban XIV. Lajos lépett a francia trónra. Az új király nem csupán megőrizte és továbbfejlesztette a balettelőadások hagyományát, de maga is részt vett bennük -nem bírta ki hogy ne-, egészen addig, míg annyira el nem hízott, hogy nem tudott már táncolni. A "Napkirály" nevet is egy szerepe nyomán kapta, Az éjszaka balettja c. előadásban a Nap jelmezében jelent meg a fején koronával.., és tényleg táncolt, serényen gyakorolt minden fellépésére.
XIV. Lajos uralkodása idején a balettelőadások megszaporodtak, a színpadi látvány minden addiginál pompásabb volt. A műkedvelő főúri táncosok mellett megjelentek a hivatásos táncművészek, minnek oka egyszerű: kiderült hogy van akinek nagyobb tehetsége van hozzá. E művészet tökélyre vitele céljából Lajos 1661-ben (!) megalapította a Királyi Táncakadémiát. Tíz év múlva létrejött a Királyi Zeneakadémia. A kettő egyesülése után a Királyi Zene- és Táncakadémia alkotta a párizsi Opera előadásait. Ennek színpadán jelentek meg az első hivatásos táncosnők 1681-ben. 32 évvel később a párizsi Operában balettiskolát hoztak létre, hogy elegendő képzett táncos legyen az új, népszerű műfaj, az opera betétjeinek (balett) előadásához. A ma is fennálló iskola első híres növendékei Marie-Anne de Camargo és Marie Salle, valamint a férfitáncos Louis Dupré voltak.
A táncstílusok jó ideig alig változtak, amíg Jean-Georges Noverre francia táncos és koreográfus újfajta elgondolásait át nem ültették a gyakorlatba. (Noverreről egyébként termet neveztek el a balettintézetben). Noverre azt akarta, hogy a szabadabb mozgás érdekében a táncosok vessék le a kényelmetlen jelmezeket, ne öltsenek álarcot és igazi jellemeket alakítsanak.
A XIX. század elején a romantika minden művészeti ágban éreztette hatását, így a balettban is. Feltámadt az érdeklődés a folklór és a középkor, az ősi mondák világa iránt, ekkor született a Szilfid és Giselle c. balett is, sőt erre az időszakra tehető a légiesség illúzióját fokozó spicctechnika kialakulása is, ám mivel ekkor még nem léteztek a mai balerinák által használt, tömött orrú spicc-cipők, a táncosnők csak nagyon rövid ideig tudtak lábujjhegyen állni és táncolni. Az itáliai Marie Taglioni emelte e spicctáncot virtuóz ügyeskedésből a táncművészet fennkölt eszközévé. A romantikus balett a balerinakultusz csúcsa volt, a hölgyek a közélet legfontosabb és legkörülrajongottabb szereplői voltak, több százas tömegek várták őket fellééseik után hogy láthassák őket, a férfitáncosok partnerük árnyékában maradtak. Taglionin kívűl, Carlotta Grisi, Luceille Grahn, Fanny Elsser, és Fanny Cerrito voltak ünnepelt balerinák hazájukban.
Még pár fontos név a balett történetéből. A francia táncos Marius Petipa a Szentpétervári Balett vezető táncosa. Bár Nyugat - Európában már alkotott néhány balettot, az igazi siker 1862-ig váratott magára. Ekkor vitte színre Szentpétervárott a fáraó lánya c. darabot, amely akkora diadalt aratott, hogy Petipát kinevezték a társulat első balettmesterévé , ezen a poszton aztán 40 évig meg is maradt.
Nem kevesebb, mint 50 egész estét betöltő balettot koreografált. Hírnevét a következő három balettnak köszönheti: Csipkerózsika (1890), Diótörő (1892), Hattyúk tava (1895) amelyek mindegyikét később bemutatták magyarországon is, sőt mind a mai napig mennek kisebb változtatásokkal. Mindhárom Csajkovszki zenéjére készült, s a Petipa által tökélyre vitt "klasszikus" stílusban a mindenkori balettrepertoár legnépszerűbb darabjaivá váltak.
Ahogy Petipa öregedett, pétervári táncosai kételkedni keztek a mester előírta klasszikus stílus szigorú szabályiban. Érdekesebb történetekre vágytak, s szerettek volna megfelelni a kor kihívásainak, vagyis a kortárs képzőművészeti hatásokat is visszatükröző díszletek között, modern zenére komponált táncműveket akartak előadni. A cári balett lázongó művészei között volt Mihail Folkin táncos is, akit 1909-ben Szergej Gyagilev fölkért, hogy dolgozzon együtt vele Párizsban egy évadon át, amikor is bemutatta az orosz balettot a francia közönségnek.
Az 1909-es párizsi évad diadalmenet volt.Új látványvilággal fantasztikus kortárs díszletekkel valami teljesen újat mutattak a francia közönségnek
Az Orosz Balett (Ballets Russes) társulatának némelyik produkcióját sokan vitatták, annyi azonban biztos, hogy nagy hatással voltak a balettra.( aki látta a Picasso kalandjai c. filmet kaphatott egy kis ízelítőt Gyagilev és Picasso együttműködéséből elég vicces formában) Folkin koreográfiái A rózsa lelke, a Tűzmadár, a Petruska és más balettok ma már a század klasszikusainak számítanak. A társulathoz tartozott Anna Pavlova, aki Folkin Haldokló hattyú c. koreográfiáját minden idők legnépszerűbb táncszólójává tette és minden idők legkiválóbb férfitáncosa Vaclav Nizsinszki is, aki maga is koreografált. Gyagilev a balettot a táncművészetek valóságos gyújtópontjává tette, s ezzel forradalmi újdonságok létrejöttét segítette elő a zenében és a látványtervezésben.
1929-es halála után társulata feloszlott. Ám a szólisták különböző országokban tovább vitték a tudást, például a Szentpéterváron tanult George Balachine idővel New Yorkban telepedett le, ahol megalapította a School of American Ballet nevű iskolát, ebből jött létre az 1948-ban átalakult New York City Ballet. Balachine a XX. sz. egyik leghatásosabb koreográfusa lett. Gyagilev másik pártfogoltja, Serge Lifar 1945-ig a párizsi Opera balett - társulatának igazgatója, működése alatt a francia balett új fénykorát élte. Marie Rambert megalapította Rambert Balettet ami máig működő világhírű társulat,. Alicia Markova partnerével Anton Dolinnal hozta létre a London Fesztivál Balett elnevezésű társulatot, ez ma az Angol Nemzeti Balettegyüttes. Ninette de Valois nevéhez fűződik a Vic-Wells Balett, ami ma a Brit Királyi Balett.és egy balettiskola alapítása. A szentpétervári cári balett ahonnan minden elindult- utóbb Kirovnak nevezték - és a moszkvai Bolsoj is túlélte az orosz forradalmat és a kommunista rendszerben sem veszítettek csillogásukból, ráadásul itt jövünk mi a képbe hiszen ennek a redszernek volt köszönhető hogy a magyar balett táncosok és tanárok első kézből vehették at a methodikát.
1937-et írunk amikor a Magyar királyi Operaház szervezetten kezett el növendékeket tanítani a saját darabjainak balettbetétjei számára. Még szó sincs iskoláról, csak egy teremről beszélünk egyenlőre. Az viszont érdekes hogy eredetileg az olasz technikát kezdték el tanítani Nádasi Ferenc irányításával akinek minden kezdet köszönhető.
Később 1950-ben született meg az operaház és a táncművészeti iskola egyesítésével az Állami Balett Intézet Lörinc György vezetésével, aki meghírdette az első felvételit ahova ugyan ugy mint ma, özönlöttek a gyerekek. Külföldön tanult tanárok segítségével áttértek az orosz Vaganova módszerre amelyet 9 év alatt elsajátítható rendszerbe osztottak,ami a mai napig így van. Balerináink mint Kun Zsuzsa, Lakatos Gabriella, Róna Viktor, Havas Ferenc,Orosz Adél akik innen kerültek ki, az egész világon ismertté tették a magyar balettet, és szerencsére páran közülük a mai napig aktívan tanítanak .



De mi van ma a balettal? Kik mennek el balettot tanulni és miért?


A legkézenfekvőbb válasz az az,hogy a szüleink. Mármint a szüleink döntenek úgy 9 éves korunkban, hogy elvisznek minket a balettintézetbe felvételizi mert az olyan szép, és aztán ott az Operaház ahol aztán a büszke szülő feszíthet a nézőtéren.
Az hogy egy kislányt a családja elvisz balettozni az nem valami nagy szám hiszen sikkesebb lesz a mozgása, nagyon szép szakma és nagy tradíciója van itt nálunk Magyarországon. De hogy egy kisfiú hogy kerül oda és hogy valóban jól érzi-e magát 10 évesen egy baletterem falai között ahelyett, hogy kulccsal a nyakában izzadtan rohangászna a haverjaival a játszótéren az jó kérdés, erre én nem tudtam válaszolni ezért megkérdeztem az érintetteket, két 10 éves kissrácot akik első évfolyamosak a Táncművészeti főiskolában.


Vida Gáspár:
- Igen anyukám hozott el a felvételire, de nem mondtam hogy ne menjünk és én elötte is táncoltam meg minden.
- Jazz-t meg egy csomó mindent az Arany 10-ben és fellépéseim is voltak már…
Arra a kérdésre, hogy balettáncos szeretne-e lenni határozott igen a válasz. (profi hozzáállás, bár az órán amire benéztünk elég rosszcsontnak tünt)
Gurbai Tamás:
-Engem is anyukám hozott el, de én is szerettem volna jönni
-Jó itt nagyon szeretem a táncot, elötte én számítástechnikát tanultam, de akrobatikus rock and roll-t is.
-a játékot a hétvégén pótoljuk be, de játszhatunk itt is.
A kérdésre hogy balettáncos szeretne-e lenni, kicsit pirulva azt mondja –majd meglátjuk.
Igen így indul, aztán olyan 14-15 éves korban elég kegyetlenül kiderül, hogy valóban beváltjuk-e a mama álmát vagy sem. Ez így nem túl szép, de így van. A jobbik eset az, hogy már pici korban kialakul egyfajta elhivatottság a balett és a tánc iránt, ami végigkísér a tíz éven át, és nem mások álmát váltjuk valóra hanem a sajátunkat, vérrel-verejtékkel, szó szerint.
Minden évben körübelül 50-60 kisgyerek kezdi el a tanulmányait, diplomát közülük kb 10-15-en kapnak,és hogy szükség van-e rájuk arról később még szó lesz, de alapjában véve ők azért tanulnak hogy az Operaház táncosai legyenek.
Amikor már majdem biztos hogy balettáncos lesz valaki tehát 9. évfolyamos, egy tanulmányait lezáró diplomakoncerten lép fel összegezve, bemutatva tudását balettmestereknek az Operaház igazgatójának és persze a szüleiknek akik velük együtt húzták végig ezt a 10 évet.
Három srácot kérdeztem meg akik a diploma osztás és koncert elött állnak (az egyikőjük még "csak" 8.évfolyamos) hogy mit is gondolnak erről az egészről 2004-ben, mint 19-20éves fiúk akik ráadásul balettoznak...
Madar Milán 8., Dobi András 9., Várnagy Kristóf 9. évfolyamosok, az ő meglátásaikat próbálom leírni vegyesen.
-A legnagyobb probléma szerintünk hogy értéktelenek a művészeti diplomák, úgy vettük észre hogy az emberek azt hiszik a balett és a balettáncosok csak úgy vannak, ha azt mondom balettáncos vagyok először furcsán néznek ránk azt hiszik ez egy hobbi. Nincs kulturája, a közönsége nem változik akik meg egyáltalán nem tudják hogy mi is ez azok kizárólag szereotípiákban gondolkodnak.
- a kedvenc kérdésünk, (ettől teljesen készek vagyunk) hogy mi is spiccelünk-e? Ezt minden alakalomal megkérdezik, rögtön utána meg hogy melegek vagyunk –e. Na erre mondtam hogy kizárólag sablonokban gondolkoznak az emberek.
Akit, egy kicsit jobban érdekel hogy mi mit is csinálunk pontosan azok a karrier iránt érdeklődnek hogy hova lehet eljutni balettal és amikor kiderül hogy már a Főiskolával rengeteg helyen jártunk a világban egész fiatal korunktól kezdve, akkor már nyeregben vagyunk, jó csajozós szöveg... :-)
- van még egy probléma és az a tanulás. Ha itt vagy még harmadik negyedik gimiben is akkor nagyon nehéz tovább tanlni, szinte lehetetlen, mindent a balett alá rendelünk, hiszen így van értelme...
- A célunk eredetileg tényleg az Operaház lenne, hiszen ezért alakult a Balettintézet, de a gyakorlatban ma már ez nem teljesen így van. Az Operaház ma már nemzetközileg meghírdetett auditionokat vagyis felvételiket hírdet, így nem csak a suliból kikerültek töltik be a státuszokat. Mi már erre felkészültünk és az intézeti tanulmányaink alatt olyan kapcsolatokra tettünk szert külföldön hogy nagy eséllyel ott fogunk elhelyezkedni. Ráadásul "kint" ami már nem kint, sokkal nagyobb tere van a modern táncstílusoknak, ami itthon még mindig csak bontakozóban van, ( az iskolában nem is tanítják) megélni belőle meg majdnem lehetetlen.
- Az is biztos, hogy ez az egyik legszebb művészet szeretjük csinálni, még többet akarunk tanulni, büszkék ránk a szüleink és addig fogjuk csinálni amíg lehet.



El kell keserítenem azokat akiknek most megtettszett ez a pálya, merthogy kizárólag 9-10 éves korban lehet elkezdeni ha profik akarunk lenni, de a gyerekeinket simán elvihetjük a következő felvételire. A főiskola rég kivívta a nemzetközi táncélet elismerését, sőt pár éve már külföldi növendékeket is fogadnak.
A soron következő vizsgakoncert növendékeit természetesen meg lehet nézni munka közben, érdeklődni az info@mtf.hu címen lehet, de kihagyhatalan a www.opera.hu , ha rászánjátok magatokat balett nézésre. Higgyétek el megéri mivel azon kevés dolgok egyike Magyarországon ami világszínvonalú... .

Piringer Patrícia

Forrás: táncélet.hu