Szegény Puskin - Páholyból, színházi kritika **

Egyszerre alul- és túlszervezett elõadás a Vígszínházé. Eltervezésében és kivitelezésében is félkész termék (talán a próbafolyamatot sújtó betegségek, szerepcserék miatt), de hemzseg a magukat túlélõ közhelyektõl. Egy csomó dolog nincs megokolva, viszont statisztikát, kelléket, hatásismétlést csömörig tömtek A revizorba.

Tarján Tamás kritikája (Népszava 2004. május 18. kedd)
Forrás: Observer

Egyszerre alul- és túlszervezett előadás a Vígszínházé. Eltervezésében és kivitelezésében is félkész termék (talán a próbafolyamatot sújtó betegségek, szerepcserék miatt), de hemzseg a magukat túlélő közhelyektől. Egy csomó dolog nincs megokolva, viszont statisztikát, kelléket, hatásismétlést csömörig tömtek A revizorba.




Jánoskúti Márta a provincialitást, az ízléstelenséget és a szegényességet önmagukban jól kifejező jelmezei együtt rémisztően hatnak. Nincs szín, amelyikről lemondott volna (tán a mégiscsak karakán fekete és fehér kivételével). Mintha egy 1966 körüli járási boltocskából öltözködnének a beijedt városatyák és családtagjaik, ám a Polgármester lánya a ma trendi narancssárga sportcipellőben kacsázik. Mit eszik ezen a bakfison a magát már nyeregben érző, a baksis "baráti kölcsöneivel" ismét kártyapartiképes nyikhajjá pumpált álrevizor, Hlesztakov? És mit az évtizedekkel ezelőtti műkonttyal glóriázott édesmamán? Bár Valló Péter rendezésén érződik, hogy hétköznapi látomásokban szerette volna életre kelteni Gogol fantasztikus realizmusát, megoldásai - gondos darabelemzés, valamint eredeti színészi alakítások híján - kínos agyalmányokként sanyargatják a közönséget. A hatalmas, lepusztult irodai szekrények - melyeknek lengő ajtói kijáratokként, ablakokként is szolgálnak - irdatlan mennyiségű aktát rejtenek (az elején egy részüket igyekeznek elégetni, más paksamétákkal időnként hadonásznak), egy olyan porfészekben, ahol semmi sem utal a bürokráciára: nyilvánvaló, hogy itt a kéz kezet mos, a lepacsizás, a fülbesúgás nyomot alig hagyó gyakorlata dönt sorsokról és javakról. A Bátonyi György és Valló Péter tervezte díszlet így lomha bútorhalom, melyben nincs elég elvontság és szimbolika ahhoz, hogy a mélyében zajló szeretkezés, szunyókálás, "emeletén" a kereskedők nyüzsgése hihető legyen. A neoncső, a fridzsider (és a készpénz széfjéül alkalmazott mélyhűtő), a szódásüveg nem a félmúlt és a jelen attribútuma; csak oda van téve. A Puskin cimboraságával (is) hencegő pétervári nímand az eredeti cselekményközegbe sem tudja "visszadumálni" ezt a széteső produkciót. Morcsányi Géza fordítása sem sikerült. Kényszeredett - régieskedve neologizáló - szövegötletei, néha ok nélkül és durván modernizált mondatai bökik a fület. A három elemű neveket lehetőleg két eleműre redukálták, hogy az oroszosságától megfosztott modell (amelyben a Polgármester egyszer "Főpolgármester úr" titulust is kap a budapestiség jegyében), az itt-ott nyers aktualizálás működhessen (ehhez képest szegény Puskin maradt).

A Vígszínház biztonsági szereposztása Pap Verát (Anna), Vallai Pétert (Zemljanyika), Tahi Tóth Lászlót (Hlopov), Harkányi Endrét (Spekin) és másokat olyan feladatokkal terhel, amely már a könyökükön jöhet ki. A technikai elemeket nem számítva nem ért szót Dobcsinszkij és Bobcsinszkij "iker" kettősében Pindroch Csaba és Gyuriska János (azonos ruházatukhoz is teóriát kell gyártani). Teljesen eltévedt figura Lukács Sándor "csak a teste" Ljapkin-Tyapkina; a Reviczky Gábor helyére beugró s a szerepet - kollégájával felváltva - meg is tartó Jordán Tamás egyetlen hangja sem Oszip szolgáé; Danis Lídia e. h. (Marja) néma motyorászásait érdes felcsattanásai radírozzák ki. A számos kis epizódból megbízhatónak vagy kiválónak ismert művészek nem csinálnak semmit.

Kamarás Iván (Hlesztakov) két asztal és egy szék tetején elsikított részeg kérkedésáriája szervetlen, de tapshívó mutatvány, egyébként a színész csak feltűnő tétován kapdos az elmosódó alak után. Kern András (Polgármester) magabiztosan indítja és szakszerűen vezeti a szerepet, jelezve: egy ilyen dörzsölt kiskirály legfeljebb részlegesen tojik be holmi revizor jöttétől. Az azonban Kernt is megviseli, hogy hol hülyévé kell töpörítenie, hol fölfelé kell srófolnia Szkvoznyik-Dmuhanovszkijt. Miért pendergeti el magától a pompás partit (látszólag) begyűjtő lányát? Miért a szódaspriccelés a fegyvere? Miért nincs neki sem hozzátenni valója a leleplező levél felolvasásának képtelenül üres jelenetéhez?

Csak Puskin a megmondhatója.



Nyikolaj Gogol: A revizor

Vígszínház

Rendező: Valló Péter


Tarján Tamás

Népszava 2004. május 18. kedd