Baltazár Színház: Repülési engedély - angyaloknak

Magyarországon tavaly láthatott elõször az utca közönsége sérült emberek által bemutatott mûvészi produkciót.

Az elõadás idõpontja és helyszíne: Június 2.,19.00 óra, Millenáris Park, Szabadtéri Színpad

A Baltazár Színház működése 6 éve alatt hatalmas hangsúlyt fektetett arra, hogy a nézőket becsalogassa a színházba. Ezen törekvésüket lassan, kis léptekkel ugyan, de egyre inkább sikerül teljesíteniük.

Ezzel a darabbal most ők lépnek az emberek felé, azt remélve, hogy ez a lépés szimbolikus értelemben is nagyobb lesz az eddigieknél. A "sietség" nem türelmetlenségük jele, hisz a hosszú távú cél változatlanul a társulat minél szélesebb társadalmi és szakmai elfogadtatása.

Színészek: Erdős Balázs, Horváth Szilvia, Kovács Veronika, Kudari Réka, Ócsai András, Szilvásy Márton, Vörös Ferenc, Fehér Dániel, Kántor Nóra, Kozma Bognár Sándor, Medetz Attila, Rafael Erzsébet, Taligás Anna, Szini Gergely

Rendező: Elek Dóra
Koreográfus: Julie Bougard
Zeneszerző: Darvas Ferenc
Jelmeztervező: Földi Andrea
Író: Vörös István

Jegyár: 900 Ft, aznap a helyszínen: 1000 Ft
Az előadás időpontja és helyszíne: Június 2.,19.00 óra, Millenáris Park, Szabadtéri Színpad


A Baltazár Színház 2003. június 13-án, a Pécsi Országos Színházi Találkozón mutatta be új, Repülési engedély - angyaloknak c. utcaszínházi előadását.

A darab rendezője Elek Dóra, koreográfusa a belga Julie Bougard, zeneszerzője Darvas Ferenc, jelmeztervezője Földi Andrea, írója Vörös István.

Vörös István József Attila-díjas, Füst Milán-díjas, Déry-díjas író, költő. Szlovéniában Vilenica Kristály-díjat kapott. 2002-ben Örkény-ösztöndíjas volt. A Repülési engedély - angyaloknak című drámát a Baltazár Színház felkérésére írta.

Az utcaszínházi előadás próbáival párhuzamosan a társulat egyik színésze, Kovács Veronika Belgiumban, a Théatre du Plantin készülő új darabjában is próbál. A belga előadás koreográfusa Julie Bougard, akit vendégművészként meghívtunk. A 2 társulat évek óta szoros szakmai kapcsolatban áll. A 2004. év jó alkalom az együttműködésünk kiteljesedésére.


Azért döntöttünk úgy, hogy a színházi épületből az utcára megyünk,

1. mert a közönség és a színészek viszonyát más alapokra kívánjuk helyezni

2. mert a közvetlenebb kapcsolat folytán a darab témája, mondandója személyesebb hangvételű lesz a szabadtér ellenére

3. hogy minden egyes néző megszólítva, ezáltal az "ügy" részeseként érezze magát

4. mert szeretnénk, hogy hangunk messze szálljon, túl a 4 falon.

Magyarországon most először láthat az utca közönsége sérült emberek által bemutatott művészi produkciót. Működésünk 5 éve alatt hatalmas hangsúlyt fektettünk arra, hogy a nézőket becsalogassuk a színházba. Ezen törekvésünket lassan, kis léptekkel ugyan, de egyre inkább sikerül teljesítenünk.

Ezzel a darabbal most mi lépünk az emberek felé, azt remélve, hogy ez a lépés szimbolikus értelemben is nagyobb lesz az eddigieknél. A "sietség" nem türelmetlenségünk jele, hisz a hosszú távú cél változatlanul a társulatunk minél szélesebb társadalmi és szakmai elfogadtatása.
Egyszerűen a nézőkkel való találkozás minőségét szeretnénk most megváltoztatni.