Körbe-körbe - Páhoyból ***

Az elsõ emeleten nagyfülû kutyát vezet haza a gazdája, a földszinti ajtók mögül, a konyhákból mikrók csilingelése hallatszik, odakintrõl az épp most zajló lomtalanítás diszkrét bája küldi csattanós üzeneteit. Az R. S. 9. Színház a saját feje felett játszik, azaz a Rumbach Sebestyén utcai pincehelyiséget egy pár délutánra elhagyva a takaros, kétemeletes, körfolyosós épület udvarában rendezkedett be, ahová még díszletet sem igen kellett tervezni (nem is jegyzi senki az árva lámpát, amelyre sok szükség nincs is).

Népszava Online - Kultúra 2004. június 20. vasárnap

Az első emeleten nagyfülű kutyát vezet haza a gazdája, a földszinti ajtók mögül, a konyhákból mikrók csilingelése hallatszik, odakintről az épp most zajló lomtalanítás diszkrét bája küldi csattanós üzeneteit. Az R. S. 9. Színház a saját feje felett játszik, azaz a Rumbach Sebestyén utcai pincehelyiséget egy pár délutánra elhagyva a takaros, kétemeletes, körfolyosós épület udvarában rendezkedett be, ahová még díszletet sem igen kellett tervezni (nem is jegyzi senki az árva lámpát, amelyre sok szükség nincs is).



Ha már a társulat meghúzta azt az igazán kedves lépést, hogy májusban a szabad ég alá sakkozta Szép Ernő Májusát, alighanem még jobban bízhatott volna a véletlenszerű, külső effektusokban, a ruhateregetéstől a gyermeksírásig. Egy kicsit több mesterkéletlenség, egy kicsit kevesebb ügyködés, játszás - és a Balkay Géza által színre (udvarra) vitt egyfelvonásos még elemibben áraszthatná az orvosolhatatlan és gyönyörűséges, örök és pillanatnyi emberi búbajt.

László Piroska jelmezei a gondos válogatás eredményeként idézik a boldog békeidőket, illetve, dehogyis!: a boldogtalan háborúsakat. Balkay a kissé elnyújtott, ám beleringató "ringlispíl"-jelenete körforgásával, a zsánerfigurák - felnőttek és gyermekek - színészileg jobb-rosszabb bemutatkozásaival ágyaz meg a tulajdonképpeni "történetnek", melyben ő maga lesz a főszereplő. Ötvenegy éves, az élet elől szaladó férfit alakít, aki már számtalanszor nekiveselkedett az öngyilkosságnak. Hiába. Még a Duna sem könyörült rajta. Tán most a kötélből sodort alkalmatosság, mely öngyilkosságmentes napokon a nadrágját tartja. Ebben a reményében is csatlakozik (vagy épp azt reméli, hogy újra csatlakozhat?): jön két, egymás nevét sem tudó, azonban egymás, úgymond, "élvező" fiatal, s ez a kacérkodó páros - vagyis kettejük közül a lány - megint elodázza, hogy helyére tolódjék a kizökkent idő.

Balkay Balkayra rendezte a produkciót. Balkay Géza félmondatokat őrlő, a torokba visszafordulni akaró, lassú beszéde ad ritmust a helyzeteknek. Ha ő jól tartja ki a száraz közléseket, ha ő a megfelelő pillanatokban pörköl alá halálos kiábrándultságának, ha kellő iróniával piszkálja föl hencegő halálrutinját, a Fiú és a Lány megszemélyesítői is vele tartanak, s megépül egy-egy emlékezetes kis kompozíció. Ha ő kiesik a maga szabta menetből, ha helyette csak a nagy fekete kabát roskadozik a padon, társai sem tudnak mit kezdeni magukkal.

Gergely Erika és Keresztes Attila évődő kettősét - amikor a háttér növényzetében lappangó öngyilkosjelölt még csak díszlet - a hölgy szereplő alakításbeli túlfölénye uralja. Keresztes Attila játékkultúrában messze lemarad Gergely Erika mögött, aki viszont - széptevőjének távozását követően - Balkay mellett tanácstalan. Mindhármuknak - és az összes többi közreműködőnek is - nagyon sok mikroszituációt kell helyrepofoznia. Egymásnak kevés szemrehányást tehetnek, ugyanis mindenki derekasan sokat ront. Ezek a diszharmóniák azonban - valahogy, mégis; hogy, hogy nem - beleillenek Szép Ernőnek e preabszurd élet- vagy halálképébe, s az R. S. utcai alkalmi szabadtéren megérződik, hogy a rendező és színész Balkay Géza mélységes személyességgel, kis vonások és cirkalmak, nagy elemzések és felfénylő szemvillanások segítségével alkotta meg a Májust; s hogy most eddig jutott.

Tarján Tamás

Népszava Online - Kultúra 2004. június 20. vasárnap