Kiadó kerestetik

színházi szerzõi jogi tanulmányhoz

Született egy szakdolgozat a színmûvészeti egyetemen, amely a magyar szerzõi jog - sokak szerint átláthatatlan - rendszerét próbálja összefoglalni és világossá tenni. A dolgozat szerzõje szerint sokszor még azok sincsenek tisztában pontosan ezekkel a kérdésekkel, akiknek szorosan hozzátartozik a munkájához: a drámaírók, a színiigazgatók, a rendezõk és a dramaturgok. Kinek és milyen esetben kell jogdíjat fizetni, mikor beszélünk jogsértésrõl? - ezekre a kérdésekre próbál egyértelmû választ adni Vereb Tamás dolgozata, amely - a szerzõje reményei szerint - eljut majd az illetékesekhez is.

A szerzõvel Csicsely Zoltán beszélgetett





- Miből gondolod, hogy káosz uralkodik szerzői jogi kérdésekben Magyarországon?


- Tapasztalatból mondom, hogy még a nagyobb színházak vezetői közül is sokan nincsenek tisztában a szerzői jog alapvető kérdéseivel, például azzal, meddig tart a védelmi idő. Ezt nemcsak a mostani, több hónapos kutatómunka után jelenthetem ki, hanem a napi gyakorlatból, az egyik színházi ügynökség munkatársaként is. A védelmi idő egyébként hetven évig tart - a szerző halála után. Ez idő alatt a művek felhasználásához - például színpadra állításához, színmű megfilmesítéséhez, regény rádiós adaptációjához - a jogtulajdonos engedélyét kell kérni, és - az esetek legnagyobb részében - jogdíjat fizetni. A jogutódok ezeknek az ügyeknek az intézésével rendszerint megbíznak egy színházi ügynökséget.





- Gondolom, pont az ehhez hasonló kérdések tisztázására született a dolgozatod.


- Mivel eredendően szakdolgozatról van szó, alaposan körülnéztem a már meglévő szakirodalomban, de nem találtam olyat, ami a mostani magyar intézményrendszert mutatná be: 1998-99-ben átalakult az addigi egyeduralkodó Artisjus, és számos magánügynökség jött létre. A dolgozat három fő részből áll. Az elsőben sorra vettem a hatályos szerzői jogi törvény valamennyi színházra vonatkozó passzusát, az intézményes színházak jogi kérdései mellett kiderül például az is, milyen teendői vannak az amatőr színjátszó-köröknek, ha a helyi könyvtárban műkedvelő előadást szeretnének tartani. A második rész a már említett színházi és irodalmi ügynökségek hálózatát és működését térképezi fel, a harmadik pedig egy kérdőíves felmérést tartalmaz. Megkerestem itthoni és határon túli magyar színházi szakembereket, mondják el, mennyire tartják átláthatónak a szerzői jogi rendszerünket, valamint külföldi jogkezelő ügynökségeket, mi a tapasztalatuk a magyar felhasználókkal kapcsolatban. A felmérés eredménye sok szempontból meglepő, de mindenképpen megfontolandó.

- Minden a terveidnek megfelelően alakult?


- Nem teljesen: a hazai színházi és irodalmi ügynökségek közül egy sem válaszolt a megkeresésemre. Tudjuk persze, hogy a nem válasz is válasz - így a dolgozatban a hallgatásuk okára próbáltam magyarázatot találni.

- Hogyan képzeled el a dolgozat további életét?


- Az egyetemi konzulensem, Nánay István Tanár úr publikálásra alkalmasnak találta a munkámat, és én is úgy érzem, akkor tölthetné be igazán a feladatát, ha nem pusztán a Vas utcai egyetemi könyvtárba jutna el, hanem azokhoz a gyakorlati szakemberekhez is, akikről/akiknek szól. Erre egyébként a dolgozat írása közben is több szakmabelitől kaptam bíztatást, ám először a terjesztés módját kell megtalálnom.

- Milyen megoldást tudsz erre elképzelni?


- Mondjuk egy kézikönyvet, amelyben a naponta előforduló kérdésekre közérthető választ kaphatnának az illetékesek - ehhez persze kiadót kellene találni. Megoldás jelenthetne, ha az írás megjelenthetne egyetemi jegyzetként vagy a kivonata valamelyik szaklapban. Így talán nem születne annyi rendezetlen jogú előadás és vitás ügy, nem gondolnák sokan, hogy pl. még mindig 50 év a védelmi idő, az amatőr színjátszók tisztában lennének a kötelességeikkel és jogaikkal, vagy tisztázott lehetne a fordítások, a színpadi adaptációk területe, de választ kaphatnának arra is az illetékesek, hogy miért nem védett szerző jogilag a rendező munkája, és miért nem fizethető szerzői jogdíj az előadások rendezőjének.

Ha valaki segíteni tudna/szeretne a kiadvány végső formába öntésében, vagy szerzői joggal kapcsolatos kérdése van, keresheti Vereb Tamást a következő címen: szakdolgozat@verebtamas.hu.