Levélféle (Völgyfutár)

Immár 16 esztendeje, hogy a közösségi akarat (divatos szóval civil kurázsi) megteremtette és muködteti rendezvényünket... A több ezer muvészt és tucatnyi mufajt magában foglaló program mellett segítettük emberi-, környezeti értékeink megmentését, továbbélését, kistérségünk fejlesztését. A mûvészetek és falvak ilyetén való szimbiózisa Európában is különleges "történést" hozott létre.
(Márta István)

A hat kis Bakony-aljai igen szegény település lakói, a muvészek és támogatók, a fanatikus szervezôk és a "fôvédnök" publikum összefogására épülô Muvészetek Völgye mára már fogalom, sôt egyfajta modell lett országunk határain belül, sôt azon kívül is. Polgármesterek, kistérségek képviselôi, kulturális menedzserek és külhoniak jönnek tapasztalatcserére, diplomamunkák és tanulmányok készülnek a Völgyben lejátszódó folyamatokról. A média fokozott érdeklôdése ismertséget, hírnevet hozott.
Hagyományôrzô és teremtô, évenként újabb és újabb ötleteket kitaláló és megvalósító "álmodozásunk" eredményeként szülôkké "cseperedett" felnôttek járnak vissza "kapolcsozni", hisz a szabad kultúra/kulturálódásra, a múlttól a jövôig "bejáró", toleranciára épülô igazi közösségi élményt nehezen felejti az, aki ebben a furcsa táji-emberi környezetben töltött el néhány napot gyerekkorában.



EURÓPA?

Az elmúlt hónapok alatt kidolgoztuk egy európai Muvészetek Völgye fesztivál jövôbeni szerkezetét, tartalmi részeit.
A Muvészetek Zöldje (a Muvészetek Völgye alatt megvalósuló környezetvédelmi minifesztivál) egy muködô ökorégiós project elôfutára lenne a zöldszervezetek és nemzeti parkok bevonásával.
A színházi muhelyek nemzetközi kapcsolatai révén pedig európai alkotókat is hozhatunk Völgyünkbe. Fiatal közgazdasági egyetemistákból
felállítottuk a "nemzetközi kapcsolatok szekcióját", internetes kommunikációs csatornáink ugrásra készek. A külhoni látogatók és a külhoni média érdeklôdése és szeretete megsokszorozta ez irányú álmaink megvalósításának akaratát. Optimizmusunk az európai csatlakozás után újabb lehetôségeket, utakat tárt fel. A jövôkép, a fesztivál minôségi elôrelépésének, a hazai kultúra híd szerepének megvalósítása: fontos elemévé vált gondolkodásunknak.

CSAKHOGY!

16 esztendeje küzdünk, hogy száz százalékosan "közszolgálati" fesztiválunkat életben tartsuk.
16 esztendeje könyörgünk, koldulunk, ügyeskedünk azért a pénzért, amelybôl - például - a tavalyi 980 zenei/színházi/kiállítási programunkat létre tudtuk hozni.

16 esztendeje küzdünk a konzumkultúra egyfajta ellensúlyozására - 140 kilométerre a fôvárostól, fényévnyire európai európaiságunktól. Hozzáteszem: a XXI. századhoz méltatlan infrastrukturális körülmények között.)
16 esztendeje csendesen és kitartóan turjük a döntéshozók és a média elnézô mosolyát, mert úgy érezzük, hogy "filozófiánk", hitünk a muvészetben mára már antagonisztikussá, idôszerutlenné vált.
A 16 év alatt soha nem akartunk "kiváltságosak" lenni! Ugyanúgy gyötrôdünk a túlbürokratizált pályázatok megírásával, elszámolásával, mint a többi hazai fesztivál, ugyanúgy próbálunk szponzorokat, támogatókat szerezni céljaink megvalósításához, mint Zemplén, Gyula, Szeged, vagy épp Nagyszakácsi....
A sors, vagy talán kitartásunk miatt, de mindenféleképpen "önhibánkon kívül" váltunk az ország legnagyobb nyári, összmuvészeti, nonprofit eseménysorozatává, százezreket vonzó fesztiváljává. Az amatôr és professzionális muvészek, muvészeti csoportok, muhelyek és a közönség zabadságérzetének, kreativitásának hozadékát nehéz mérni, de Völgyünk társadalmi hatása mindenféleképpen országos jelentôséggel bír. (Ez talán nem nagyképuség!)
16 esztendeje gyulöljük a fesztivál kezdete elôtti pénzügyi problémáink felemlegetését, miközben vélt (vagy valós) függetlenségünk árának, ill. menedzselési tehetségtelenségünknek tudjuk be mindenkori katasztrofális pénzügyi helyzetünket.
Irodáink, fizetett alkalmazottaink máig nincsenek. Amatôrök és ügyetlenek vagyunk - minden látszat ellenére. Szégyelljük, hogy az állam pénzére szorulunk, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a multicégek, szponzorok nagy része semmilyen politikai, vagy gazdasági érdeket nem lát bennünk, sôt konzervatívnak tunô vizuális környezetszennyezési skrupulusaink miatt elsôként utasítja el kérésünket.




A "PARADOX" SEGÍTSÉG

2003 májusában Hiller István miniszter utolsó pillanatban jött segítsége mentette meg 15. fesztiválunkat.
A 6 településen, 47 helyszínen, 980 programot kínáló eseménysorozat összköltségvetése nettó 137 millió forintot tett ki. (Profi közgazdászok és fesztiváligazgató kollegák szerint minimum 400 millió forintba kerülne egy ilyen méretu és színvonalú fesztivál megrendezése "városon"!)
A miniszter korrektsége és segítôkészsége vitathatatlan volt, amikor a 2003-as állami támogatások mértékének megfelelô összeget (73 millió forintot) október hó folyamán a központi költségvetéshez "terelve" tervezhetôbbé tette fesztiválunkat. Ez a fajta állami elismerés - mi tagadás - jól esett és jól is jött 15 esztendônyi bizonyítás után.
ÁM, DE... !

A váratlanul érkezett ÁFA törvény, a várható infláció és a növekvô rezsiköltségek, dologi kiadások "eredményeként" (álmaink lefaragása után) bruttó 160 millió forintra terveztük büdzsénket. A két "csomag" és pont a költségvetési soron levôségünk miatti (részben) sikertelen állami pályázataink "eredményeképp" a jóakarat ellenkezôjére fordult.
A "biztonságérzeti illúziónk" igen nagy volt, így kevesebb idôt fordítottunk a maradék pénz megteremtésére, és - úgy éreztük, hogy jóval intenzívebben foglalkozhatunk (végre!) a tartalmi részek kidolgozásával. Közben nem várt kiadások rémképeként tuntek fel különbözô állami szervezetek (rendôrség, mentôk stb.) 5- szörösre emelve szolgáltatásaik árát. A programokat tovább csökkenteni, szelektálni és nyírni nem lehet, hisz már a határán állunk
a "színpadi elôadás játszók nélkül" effektusnak. A falvak energiája is megcsappant, hisz a muködési ellehetetlenülés szélén állnak, már a kötelezô feladatok betartásának is nehezen tudnak eleget tenni. A 6 éve tervezett és elôkészített csatornázás - önerô hiányában (EU pályázat ide, vagy oda ) - most, az utolsó pillanatban meghiúsulni látszik. Ugyanígy a beadott faluszépítési Sapard pályázat és a kapolcsi iskolaépület megépítése is kérdéses, a megszüntetett kapolcsi postáról és a közút által is támogatott elkerülô út megvalósíthatóságáról nem is beszélve.
A Völgyre jellemzô (részben a 15 esztendô "völgykulturálódásának" visszahatását tükrözô) tisztesség és egyként gondolkodás idealista filozófiája ugyanúgy anakronisztikussá vált , mint maga a fesztivál, sôt a "talpalatnyi Európa" nyolc esztendeje megfogalmazott kapolcsi eszménye is megtörni látszik, furcsamód most, amikor már Európa része vagyunk. Polgármestereink elkeseredettek. Eddigi permanens aktivitásukat és kreativitásukat lassan felváltja a "másod-vagy harmadrendu hazai és huszadrendu európai polgár" lelket roppantó érzete. A "korszeru" lobbyzás és az ügyeskedés, görbe-gondolkodás nem kenyerük, viszont a törvények végsôkig való betartását kötelességüknek érzik. Most már szinte hetente járnak (nagyrészt értelmetlen) egyeztetésekre Veszprémbe, Budapestre, turik a "szakértôk" kioktatásait. Fájdalmas tehetetlenségük megalázottsággal párosul. Eddigi óvatosan pozitív jövôképük néhány hónapja gyökeresen átalakult.
A gazdasági tárca turizmusért felelôs szakemberei a hazai turisztikai termékek hiányára panaszkodnak. Fejlesztési stratégiájukban a kulturális turizmus egyetlen zárójeles mondattal szerepel. A számunkra érthetetlen misztikus turizmus, a Tony Curtis reklámfilm, a csikósgulyás- gémeskút prioritása mellett igen megalázó érzés a hazai fesztiválok (közöttük a Völgy) semmibe vevése, a kultúraközvetítés/ idegenforgalom innovációs atásának figyelmen kívül hagyása.


A PÉNZ

Fesztiválunk további életben maradása 52 millió forinton múlik. (Az idei Phare pályázaton - ellentétben a tavalyival - nem nyertünk semmit. A kultúra és turizmus pályázaton nem nyertünk semmit. A csatornázás 154 millió forintos kiegészítô támogatás hiányában pedig 2012-ig biztos nem épül ki a Völgyben !) A választások miatt nem adtunk korábban vészjeleket!
Nagyon nem szerettük volna, hogy a pártok (tisztelet a kivételnek) pro/kontra saját céljaikra használják fel abszurd nyomorúságunkat. Nem akartunk politikai árukapcsolódásként bulvárlapok, vagy különbözô pártorientációjú napilapok hírei lenni. Fenti anyagi nyomorúságaink miatt valószínusíthetô a 2004-es Muvészetek Völgye program teljes "elhagyása", a csatornázásról és a falvak fejlesztésérôl való lemondás.

2004. június. 13.


Márta István
Fesztiváligazgató

Kapják: Csillag István, Dávid Ibolya, Draskovics Tibor, Gyurcsány Ferenc, Hiller István, Kiss Péter, Kovács Kálmán, Kovács László, Kuncze Gábor, Lendvay Ildikó, Mádl Ferenc, Medgyessy Péter, Orbán Viktor, Persányi Miklós, Szili Katalin