Kapolcs 1. Nap - Völgyek és zöldek

Egy nappal korábban érkezünk. Ahogy a völgyben kanyargunk, visszakúsznak agyunkba a hangulatos falunevek. Egyelõre tényleg a zöld dominál: most még sehol a "metropoliszosan" áradó tömeg; csak a házak elé kipakolt virágládák, a keresztezõdésekben széttárt karral álldogáló szalmabábuk, az utolsó pillanatban még kalapáló, vászon- és címerfestõ, telefonáló szervezõk, technikusok, árusok.

Aztán már másnap reggeltől jóga, osztályfőnöki óra, "Házökó", játékok. Gyakorlatilag mire hivatalosan megnyitják a Művészetek Völgyét, az már teljes gőzzel ontja a programokat.



Szóval idén Művészetek Zöldje a Művészetek Völgyében. Aki ezirányban bölcsülni óhajt, minden faluban a természetvédő udvarban látogathatja a beszélgetéseket, konferenciákat, filmvetítéseket - nem kell megijedni, első napos tapasztalataim alapján laza, ám információban gazdag programokról van szó. De lehet tevékenykedni is: biciklitúrákhoz csatlakozni, természetjárókkal jelzéseket felfesteni.



Állandó rossz lelkiismerettel vágtatok helyszínről helyszínre Taliándörögdön, pedig nyilvánvaló: úgyis képtelenség minden pontját, minden eseményét feltérképezni. Hogy a zöld-témánál maradjunk: a Pegazus-udvarban idén a Pesten omló bérháztól omló bérházig költöző Szimpla kert képviselteti magát. A koncepciózus keresetlenségnek és egyszerűségnek jól áll a vidéki ház hatalmas, füves udvara. Mellette göcsörtös fatözsekből-ágakból minimális fúrás-faragással kialakított berendezési tárgyak ("Egészen közel a természethez" címmel). Pár lépéssel odébb, a "Lehet más a társadalom" udvar helyszínén épp hogy elkapom a capoeira-bemutató végét, majd bevetem magam a hűs házba: balra hangulatos Internet-szoba a gyerekeknek (a cyber-tér kiegyensúlyozására origamik lógnak a plafonon), jobbra pedig természetes alapanyagból készült játékok (hozzá jótékonyan Vivaldi: Évszakok Tél tétele).

Majd kitömött zsákokra kuporodunk az udvarban. Pletyka. Ezúttal büntetlenül. Tudományos megközelítésben. Mint kiderül, Los Angeles és New York egyetemein már tantárgy, és Nyugat-Európa egyes részein is kutatják. Kellemes és szellemes beszélgetés Szvetelszky Zsuzsa pletykakutatóval (ELTE), többek között arról, mennyire ősi és elemi része életünknek a nyilvánosság és intimitás határán terjedő, olykor kétes valóságértékű információ - itt van például a bizánci haditudósító esete, aki terjedelmes történeti leírásai mellett gondoskodott arról, hogy halála után feltétlenül rábukkanjanak Teodóra császárnő ágypletykáit megörökítő opusára. És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ma a mobiltelefon és az Internet milyen rémisztően jó pletykaterjesztő lehet.

A Lőtér helyszínét a tavalyihoz képest valamelyest átrajzolták:úgy tűnik, a hatalmas színpad-nézőtér beosztást kissé csökkentették, így kialakíthattak szimultán tereket, amelyek nagy részét az Iparművészeti Egyetem hallgatói foglalták el. De mielőtt elvarázsolná Önöket a nagyszínpad koncert-helyszíne vagy netalán a sülthús illata és a sörsátrak, javaslom, lépjenek be az Új Iskolába, ahol a hallgatók fejtetőre állított szobájától a ruhakiállításon át a formatervezett tányérokig-csészékig járhatják végig a folyosókat és termeket.

A külső helyszínen lelkes ugrálás a jószagú szénakazalba. Fölötte impozáns építmény: körszelet alakú, fadongákból épített hajó: az építész-hallgatók munkája, amely a gravitációnak engedelmeskedve, körív-talpán ringatja a fedélzetre lépőket. Kicsit csúszik a hajóavatás, ám fél tizenegykor négy tonnájának üde bájával világít az építmény, fedélzetén a temperamentumos afrikai folk-zenére libikókázó alkotókkal. Akinek kedve tartja, a szénahalomba landolva tovább fokozhatja a gravitáció élményét (bár jobb az óvatosság; már ezen az estén kiderült, hogy a vállalkozás kissé balesetveszélyes).



Végül a hajó felett kihúzott, a fák csúcsáig felfutó kötélpályán (gondolom, Himalája-expedícióhoz szükséges felszerelés) az Egyetem elsőéves ruhatervezői tartanak bemutatót. Áttetsző nejlonból, helyenként drótból komponált ruhákban magasba sikló szürreál-angyalszerűségek.

Sebestyén Rita