Kapolcs: 6. Nap - Gondûzõ

Kora délután. A dörögdi Lõtéren az esõs idõre való tekintettel kiterjeszkedett a sörsátor. A Völgyben többé vagy kevésbé hirtelen összerázódó csapatok itt mérkõzhetnek meg a Dörögdi Hétpróba ürügyén; többek között egymás-hátán-lovaglás, jó-idõért-esdeklõ-dalírás mûfajában. A csapatok helyenként találékonyak és szórakoztatóak - ide gondolom sorolni a tíz perc alatt kiérlelt folk-rapet -, helyenként másnaposan lõdörgõsek. (A lelkesedésbõl még a nézõ is nehezen vonja ki magát; én például a Gondûzõ Meleg Libazsír elnevezésû formációnak drukkolok).

Kora délután. A dörögdi Lőtéren az esős időre való tekintettel kiterjeszkedett a sörsátor. A Völgyben többé vagy kevésbé hirtelen összerázódó csapatok itt mérkőzhetnek meg a Dörögdi Hétpróba ürügyén; többek között egymás-hátán-lovaglás, jó-időért-esdeklő-dalírás műfajában. A csapatok helyenként találékonyak és szórakoztatóak - ide gondolom sorolni a tíz perc alatt kiérlelt folk-rapet -, helyenként másnaposan lődörgősek. (A lelkesedésből még a néző is nehezen vonja ki magát; én például a Gondűző Meleg Libazsír elnevezésű formációnak drukkolok).



Két program közt kapolcsi vásár. Végre egy kis ráérős nézelődés. A standok a Malomszigeti színpad felé vezetnek; és most muszáj is célirányosan végigvágtatnom köztük, olyan nagy a gyerekzsivaj a túlvégen. Épp Paprika Jancsi műsorát kapom el - amolyan Vitéz Lászlós (Kemény Henrikes) jóízű vásári mulattatás.

Majd a kapolcsi Katolikus Templom udvarán téblábolok kicsit, feltérképezendő a Varázslatos Kövek Kertjét. Műhelyfoglalkozás, főként gyerekek számára, akik a templom talapzatához leszórt köveket festhetik kedvükre. Ami azonban igazán magával ragadó, az a templomkertben, rögtön a bejáratnál elhelyezett hatalmas mesekönyv, amelyet bárki kedvére lapozgathat.



A templomban hattól koncert: több mint teltház. A Völgyben több helyszínen is fellépő Parafónia együttes zenél. A főként ütős és ütős-húros hangszereken játszó együttes repertoárjából gyors kis zenetörténet is kerekedik, főként a közismert darabokat érintve. Az átszellemültség, a figyelem, az öröm olyan leplezetlen módon van jelen a játszók arcán, hogy az már önmagában véve esemény. És soha ennyire fontos még nem volt a közönség jelenléte; hiszen a "sérültként" meghatározott zenészeket hallgatjuk, figyeljük - miközben sokkal jobban és több "csatornán" vonódunk be az előadásba, mint bármely más koncert esetén.

Nagy zivatartól óv meg, hogy a beregszászi társulat az utoló pillanatban úgy dönt: a Gástya Árok-beli szabadtéri színpadról a szárítóba költözik. A Sólyompecsenye Boccaccio Dekameronjából készült adaptáció, amelynek első változata már csaknem tíz éves. A rendező Vidnyánszky Attila az akkori magyar színházi hagyományoktól (vagyis a pszichológiai realizmustól) nagyon is markánsan eltérő színházi gondolkodásmódja ezzel az előadással végre elismertté vált. Annak ellenére, hogy ez az előadás a Völgyben idén már harmadik alkalommal látható, a kilenckor kezdődő előadásra nyolc órakor belopják a pulóverem, hogy helyet foglaljanak vele.



A játszók mindössze néhány kordéval teremtik meg a legkülönbözőbb helyszíneket - és persze azzal, ami ebben a stílusban elengedhetetlen: erős, expresszív színészi játékkal. A folyton visszatérő pestis-főtémát (hiszen a Dekameron alapszituációja ez) kontúrozzák és ellenpontozzák a szellemes és pajzán - de mindenekelőtt remek színpadi invencióval megoldott - jelenetek. Ne feledjék: holnap és holnapután Karnyóné, azután Sardaffass, ugyanettől a társulattól.

Sebestyén Rita

Fotók: Kassay Róbert