A párizsi Zazou még az esõfelhõket is elûzte

Brüsszel, Berlin, Róma, London és Bécs után Párizs produkcióját, Jérome Savary Zazou címû zenés játékát láthatta a közönség a Szegedi Szabadtéri Játékokon.
forrás: ma.hu, observer, szegediszabadteri.hu

A '30-'40-es évek sanzonjaira épülő darabot tavaly novemberben mutatták be a párizsi Opéra Comique-ben. A Jérome Savary rendezésében bemutatott produkcióból néhány hónap alatt száz előadást tartottak. A darab magyarországi premierjét augusztus 13-án tartották a Dóm téren.

A darabban föllépő elsőrangú zenés színházi színészek csodálatos hangjukkal, fantasztikus tánctudásukkal, remek színészi képességeikkel elbűvölték a szegedi közönséget. A színpompás jelmezek, a vetített képekkel kiegészített egyszerű, de ötletes díszlet, a zenekari árokból időnként színpadi szereplővé előlépő zenekar egy másodpercre sem hagyta lankadni a nézők figyelmét. Még az eleredő eső sem bénította meg a színészeket, játszottak tovább, és hamarosan el is űzték a felhőket. Jérome Savary társulata két és fél órára a Dóm térre varázsolta Párizst.

A premier nézőinek a Zazou színes, izgalmas forgataga után különleges meglepetésben is részük volt. Az előadás utolsó taktusai után ugyanis megjelent a színpadon maga a rendező is. Jérome Savary kölcsönkért egy trombitát a zenekari árokban ülő zenészektől, és egy csodálatos improvizációval ajándékozta meg a közönséget. A spontán előadástól felkavart közönség nagy tapssal ünnepelte a rendezőt, aki elmondta, hogy ő és társulata nagyon jól érezték magukat Szegeden, és szeretnének még visszatérni a Tisza-parti városba.





forrás: ma.hu

Jérome Savary, a meglepetések művésze


Az elmúlt hétvégén a Dóm téren bemutatott Zazou rendezőjét, Jérome Savary-t nemcsak a franciaországi, de az egész nyugat-európai színházi élet egyik legeredetibb, legsokoldalúbb alkotójának tartják. Operát éppúgy színpadra állított, mint prózát vagy musicalt, előadásaival mindig igyekezett meglepetést okozni közönségének.

Jérome Savary 1942-ben született Buenos Airesben. Apja normand volt, anyja pedig amerikai, New York állam kormányzójának lánya. A második világháború után Savary édesanyjával Franciaországba költözött, és Párizsban elvégezte az Iparművészeti Főiskolát. 19 évesen néhány évre visszautazott az Egyesült Államokba, ahol komoly hatással voltak rá a korabeli jazzvilág legnagyobb alakjai. 1965-ben aztán visszatért Párizsba, és megalakította első színházi társulatát. Ebből a társulatból nőtt ki 1968-ban a legendás Grand Magic Circus. A hatvanas évek végén egy új, szabad, a színházat cirkusszal ötvöző műfajt hoztak létre azok a lázadó és új utat kereső fiatal művészek, akik tiltakoztak a polgári színház bársonnyal bélelt, aranyozott világa ellen. A Grand Magic Circus is nagy sikert aratott már az első előadásával, Arrabal Labirintus című művével, de leghíresebb előadásaik a Robinson Crusoe magányának utolsó napjai és a Mózestől Maóig voltak.

Savary 1982-'95 között a Centre Dramatique National de Roussillon vezetője, majd 1988-2000. között a Theatre National Chaillot igazgatója volt. Jelenleg a párizsi Opera Comique igazgatója, ottani társulatával valósította meg a Magyarországon először bemutatott zenés-táncos komédiát, a Zazou-t.

Savary rendezett klasszikus darabokat is - Shakespeare, Moliere és Offenbach műveket, vagy a Cyrano-t és a Carmen-t -, de a klasszikus alkotásoknál is igyekezett jól láthatóan elhelyezni névjegyét, és a rendezés során valami meghökkentőt, meglepőt szinte mindig belecsempészett a darabba. A meglepetések művésze most sem okozott csalódást, a Zazou nézői még sokáig fogják emlegetni a lebilincselő produkciót.


------------------------

ZAZOU
zenés darab

Musical szerelemről, háborúról, megszállásról, megszállottságról. Párizs, 1940-es évek. Jerome Savary darabjának muzsikája a kor francia sanzonjának dallamait és a swing-korszak jazz-muzsikáját idézi.

A zazou embertípus és életforma: a hétköznapok kegyetlenségei elől extrém romantikába menekülő fiatalság önkifejezési formája a 40-es, 50-es évek Franciaországában. Extravagáns öltözködés és a jazz, a swing zene imádata jellemezte leginkább. Az amerikai irodalom beat-nemzedékének francia párhuzama. A zazou-k kockás zakója, csíkos inge és pöttyes nyakkendője, a széles női vállak, karcsú derekak és rövid szoknyák jelentette külsőségek mögött az örök generációs vita, nemzedéki harc, a "fiatalság lázadása" húzódott meg, tört a felszínre - összefonódva a nemzetvesztő kollaboráns politika elleni tiltakozással.
A kezdő, szimbolikus jelenetben a helyszín egy párizsi metrómegálló. Egyik oldalon egy rendőrtisztviselő tanulmányozza elmélyülten a kollaboráns La Gerbe című lapot, míg a másik oldalon a sziporkázó zazou-öltözéket viselő fiatalok csapata, rengeteg fiatalsággal és némi cinizmussal, zajos zenével tiltakoznak a fennálló rend ellen.

We are Swing

Az idősebb generáció Keletre néz és Berlint figyeli, míg a fiatalabbak Nyugatra, és Amerikától várják a megváltást, vagy legalábbis az örömöt keresik az igazi amerikai zenében, a jazzben.
Jerome Savary a Grand Magic Circus alapítójaként vált ismertté Franciaország-, majd világszerte. A párizsi Opéra Comique-ban egy újfajta, nagyon modern és nagyon francia zenés színházat honosított meg. Ennek alapműve a Zazou. Vad és szédületes szórakoztatás, könnyek és nevetés, muzsika és fergeteges tánc.
Megidézi Duke Ellington, Charles Trénet, Boris Vian szellemét, pergő ritmusokkal és szomorkás swinges melódiákkal - szerelem és háború musicalben elbeszélve.

Ezt a showt imádni fogják!

Olyan gazdag látványelemekben, olyan változatosan koreografált a tánc és mozdulat, hogy ha egy szempillantásra is elkalandozunk, máris elmulasztottunk egy-egy színpadi történést. Egy másodpercre sem áll le a forgatag. Savary és régi barátja, munkatársa Gérard Daguerre zenei rendező végig tartják a magasfeszültséget, a tempót. A darab összeráz és felkavar, egy percre sem válik unalmassá. Ízig-vérig XX. század közepi sztori, könnyed franciás humorral, bájjal fűszerezve.

A főszereplő Marie, igazi "jókislány" a darab elején, Raymond Charolais hivatalnok leánya - érdekesség, hogy Raymond szerepét maga Jerome Savary játssza, Marie szerepét pedig lánya: Nina Savary.

Marie szívét meghódítja a zazou-k egyik vezéralakja, Jean charme-ja, sodró egyénisége.
A Zazou 1943-ban kezdődik a Saint-Germaindes-Prés téren. Jean zazou-csapata éppen egy swing-slágert énekel, amikor egy fasiszta szervezet tagjai rájuk rontanak. Egy légiriadónak köszönhetően megússzák a kalandot, a metróba menekülnek.
Itt a sűrű tömegben egy törékeny, fiatal lány (Marie) szerető anyja karjaiban alszik.
Raymond, az apa nem nézi jó szemmel a különcködő fiatalok felbukkanását a közelükben. Sokkal tart tőlük.
Jean, az egyik zazou szóba elegyedik a lánnyal, meghívja vasárnapi bulijukba, amit kertjének pajtájában rendez. Itt Marie-t egyhangúlag Zazou-nak ismerik el, mert olyan csodálatosan énekli a rádióból titokban megtanult swing-melódiákat.
Jean és Zazou egymásba szeretnek.
Zazou apja egy vidéki nagybácsihoz menekíti lányát a háború és az extravagáns fiatalok társasága elől. Késő!
A vidéken Jean után epekedő Zazou rájön, hogy gyereket vár. Kisfia születése után visszatér Párizsba, és a pályaudvaron meglátja szerelmét, Jeant, aki éppen Németországba indul munkaszolgálatra.
Zazou-t apja kitagadja, és a lány magányosan él párizsi manzárdszobájában.
Az amerikaiak bevonulnak az ünneplő Párizsba, velük együtt a jazz és a rágógumi. Zazou is az utcán ünnepel, szól a jam session, szól a jazz. Zazou és Dizzy, egy amerikai katona is egymásra talál a forgatagban, de a fiúnak vissza kell mennie a frontra.

Quartier Latin, Dauphen utca, Tabu bár.
Zazou ruhatárosként dolgozik a bárban, s nap mint nap arra vár, hogy Jean visszajöjjön Németországból hozzá. De a fiú késlekedik, összeköltözött egy bajor lánnyal, a szőke Astriddal, aki korábban fegyőr volt a munkatáborban.
Dizzy, az amerikai katona egy este visszatér a bárba. Jeant balszerencséje éppen ezen a napon vezérli vissza Párizsba. Amikor belép a Tabu bárba, azt látja, Zazou-t éppen egy amerikai katona ölelgeti. Reménytelenségében Jean másnap belép a légióba, néhány évvel később életét veszti Indokínában.
Zazou-t - ahogy az lenni szokott - amerikai katonája elhagyja, a lány felejteni Saint-Tropez-ba költözik.

(Az előadás francia nyelvű)

Zazou

A történet mellett a darab üzenetét a show hordozza minden egyes elemében.
A karakterisztikus jelmezek (Michel Dussarrat), bokanadrágok és hosszú zakók, élénk színű nyakkendők, nadrágtartók, vastagtalpú zazou-cipők, az elmaradhatatlan esernyők, a látványos színpadkép (Alain Poisson), Savary akrobatikus táncosai és a mindent aláfestő, mindent illusztráló jellegzetes zene. A jazz, a swing fiatalos őszintesége szembeállítva a németek és a Vichy rendszer képmutató "monkey-music"-jával. A háttérben a zazou életérzés pop-art poszterei és a háború zord képei váltakoznak. Jacques Prévert ironikus háborúellenessége, Boris Vian öngyilkos nihilizmusa szemben a kor álszent "munka-család-háború" hazug szentháromságával.

Zazou
Írta és rendezte: Jerome Savary

Zenei vezető: Gérard Daguerre
Jelmez: Michel Dussarrat
Világítás-technika: Alain Poisson
Hangmérnök: Olivier Aldo Pedron
Koreográfus: Jean Moussy
Játékmester: Laurence Roussaire
Dramaturg: Léonidas Strapatsakis
Zenei asszisztens: Olivier Podesta

Zazou: Nina Savary
Jean: Alexandre Bonstein
Raymond: Jérome Savary
Simone: Mona Heftre
Boris: Hervé Pauchon
Le G.I.: Allen Hoist
Romuald: Antonin Maurel
Petit-Louis: Laurent Delvert
L'oncle Léon: Francois Borysse
Astrid: Cécile Haas
Zazie: Alexandra Sarramona
Pam-Pam kislánya: Caroline Cottier
Dagi Bernard: Jean-Luc Geoffroy

Táncosok:
Michael Casajus, Jérémie Champagne, Leslie Dzierla, Sarah Filc, Serge Le Borgne, Amélie Munier

Zenekar:
Gérard Daguerre (zongora), Christian Orante (dob), Bernard Teissier (basszus), Didier Sutton (ütősök), Antoine Russo (1.trombita), Michel Bos (2.trombita), Gérard Niobey (gitár), Michael Joussein (1.harsona), Jean-Luc Pagni (2.harsona, banjo, fuvola), Stéphane Chausse (tenor szaxofon, klarinét), Pierre Blanchard (hegedű), Allen Hoist (alt szaxofon)


forrás: OBSERVER