Az ördög a páston

- Szentteleki Dóra felvétele -

Anno Domini - az Úr évében

Halász Tamás



Meghökken, aki szembesül a közelmúltban Finita la Commediává lett Civil Negyed és a frissen - az Anno Domini bemutatója alatt-után - semmivé lett vizuális mûvészeti csapat, a The Corporation közös bemutatójának spirituális hátterével. E háttérhez elegendõ a The Corporation honlapjára klikkelni. Itt olvashatjuk: a formáció megszûnt, és adalékokat kaphatunk arról is, miért. A lapra belépve fekete alapon fehér betûkkel felvillan: "Jézus Krisztus az Úr." A nagyon mélyrõl, a szociális struktúra sötét bugyrából érkezett, mára pedig Szentpétervártól Potsdamig ismertté, keresetté vált táncos-koreográfus, Fehér Ferenc és a színházi tánctervezõi pályáját minden, e szabadsággal járó nehézséggel, kínnal együtt is önálló alkotómunkára váltó Juhász Anikó (O. Caruso) alkotta Finita la Commedia alig egy éve találkozott a The Corporation fiataljaival.

Anno Domini - az Úr évében

Halász Tamás



Meghökken, aki szembesül a közelmúltban Finita la Commediává lett Civil Negyed és a frissen - az Anno Domini bemutatója alatt-után - semmivé lett vizuális művészeti csapat, a The Corporation közös bemutatójának spirituális hátterével. E háttérhez elegendő a The Corporation honlapjára klikkelni. Itt olvashatjuk: a formáció megszűnt, és adalékokat kaphatunk arról is, miért. A lapra belépve fekete alapon fehér betűkkel felvillan: "Jézus Krisztus az Úr." A nagyon mélyről, a szociális struktúra sötét bugyrából érkezett, mára pedig Szentpétervártól Potsdamig ismertté, keresetté vált táncos-koreográfus, Fehér Ferenc és a színházi tánctervezői pályáját minden, e szabadsággal járó nehézséggel, kínnal együtt is önálló alkotómunkára váltó Juhász Anikó (O. Caruso) alkotta Finita la Commedia alig egy éve találkozott a The Corporation fiataljaival.

Az említett honlapról kiderül: a csapat tagjai "bűnös élet", "ördögi megkísértés" után megtért fiatal művészek, akik az elmúlt években videóikkal, akcióikkal, performanszaikkal keltettek feltűnést. A honlapon az előadás kommentárjaként így ír Papp Gergely, a The Corporation tagja: "Emlékszem arra az éjszakára, amikor Corporation-identitásom csúcsán-mélypontján a szomszéd szobában feküdtem, és elrontott, szétcsapott, szétstresszelt, parázna, elvetemült és bűnös életem is abszolút mélypontra ért." A The Corporation nem túl régi ismerőjeként megtérésük, megtért voltuk számomra nem volt érzékelhető. A honlapon az istenhit szellemiségével átjárt, szenvedéllyel lobogó búcsúszöveg olvasható. Az Anno Domini mindennek fényében a The Corporation hattyúdala. Ez önmagában pedig azért különös, mert a Finita la Commedia (ex-Civil Negyed) eddigi - corporationös időszakuk előtti - alkotásaiból ez a fajta spiritualitás, hitélmény, mondhatni, vallási eksztázis teljességgel hiányzik. Ők (is) a saját harcaikat vívják meg.

Az Anno Domini nem vallásos mű a szó - esetleg - pejoratív értelmében. Nem házal világnézettel, nem térít, nem erőszakoskodik, csak van, mert megfogant. Fehér Ferenc szólótánca minden érző és élő emberi teremtmény számára érvényes, mérlegelendő üzenetet hordoz. Szimbolikája egyértelmű, ezt az egyértelműséget pedig tovább fokozzák az előadás hátterét alkotó, finom függöny felszínére vetített, bibliai szövegekből összemontírozott, gyorsan váltakozó képek. Az előadás színlapján pedig az Ésaiás könyvé ből vett sorok: "Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!" (38,17)


{kozep}Fehér Ferenc az Anno Dominiban Szentteleki Dóra felvétele {/kozep}

A színlap és az előadás "közügy", ezekből az alkotók egy részének vallási meggyőződése, megtérése nem olvasható ki. A honlap szövege magánügy - bár alkotói kommentárként kezelendő, hiszen az előadás színlapján ott szerepel: "további információ: www.thecorporation.hu" -, amely egyben lehetséges és dicséretes kísérletnek is felfogható más, még kallódó lelkek megmentésének érdekében. A magyar köz- és művészeti életben megismert megtéréstörténetek fényében, a The Corporation tagjai előéletének nem ismeretében felemás képzetet alkothatunk minderről. Ítéletet semmiképp. Azt a látott, összművészeti előadásként definiált produkcióról lehet kialakítani.

Az Anno Domini különleges, magyar színtéren előzmények nélkülinek mondható előadás. Nem pusztán technikai háttere miatt az, bár a Millenáris Teátrum terébe belépve megdöbbent a magas dobogón felállított számítógépes arzenál: a bonyolult, impresszív látványvilág instant létrehozásának műhelye. Egyedi olyan tekintetben is, hogy az egyetlen előadó, Fehér Ferenc roppant terhet hordoz a vállán. E teher újszerű és szokatlan, többrétű. Fehér lábán pólya - tudható: lesérült -, ám jelenlétének ereje nem szenved csorbát. Egész testével, tekintetével, hangjával, bőrével, teste minden porcikájával játszik. A megszokottan szokatlan erejű táncos képes a fokozásra. Új, nézői számára ismeretlen, elementáris energiákat szabadít fel magából, újat csinál, máshogy van, máshogy hat, mint korábban valaha. Ha jellemezni akarom mindazt, amit Fehér ez este - egyetlen este - csinált, azt mondom: játéka démoni. De ez így roppant leegyszerűsítő, pedig a táncos az ördög, a gonosz, a romlott, mindazonáltal a szánandó szerepét tölti be. Megszállott, nyavalyatörős, riasztó, acsargó szörnyeteg, aki az előadás végére, zuhanó fénypontok, "elektrovizuális Jordán vize" zuhatagában állva, Krisztusi pózban megtisztul, majd ellép előlünk.

A tér roppant egyszerű: színpad, nézőtér nincs, csak játszóhely és szemlélőhely - a más színnel kijelölt felületet székeken és szivacspárnákon ülhetjük körbe. Kevés nézőre méretezték a darabot, látszik a szándék: vesszünk el a térben. Ez itt nem megy nehezen. A távolban, a nézői patkó mögött, mint egy hegy, emelkedik a Corporation-dobogó, sejtelmes fénnyel világító monitorokkal, kábelkötegekkel. A színpad akár egy divatbemutató pástja: végében hatalmas háttérfüggöny, előtte egyetlen szék áll.

A táncos kopasz, először félmeztelen, majd inget húz. Hosszú, fekete nadrágja övén mikroport adaptere, abból vékony drót kúszik az állára, egészen a bőrére ragasztott mikrofonig. Nadrágszárából ki-kivillan a bokáját tartó pólya, mely mintha része volna a jelmeznek. Erősíti ezt az a tény is, hogy Fehér egyáltalán nem könnyített táncot ad elő. A néző félti.

Az Anno Domini állapotváltozás: futamideje túlnyomó részében ördögként, acsargó, rejtelmes gonoszként avagy megszállottként látjuk előadóját. Szólójában egyetlen partnere Lőrinc Lilla, a videokamerás lány, aki a vetített, "konzerv" álló- és mozgóképek közé vegyített helyszíni felvételeket a látványt egyenesben létrehozó társai számára rögzíti, továbbítja. A fekete ruhás Lőrinc Lilla lazán, civilként (öltözötten) van a térben, ám - testének megvilágítottsága, "térbe engedettsége" folytán, és nem utolsósorban a színlap közlése alapján - színpadi résztvevőnek tekinthető. Jelenlétét profanizálja, hogy elmélyülten, jól láthatóan rágózik. A táncossal kontaktusba nem lép: kutatóként rögzíti teste különböző részleteit, néhány centis közelségből veszi és - a számítógéprendszer segítségével - projektálja az eléje táruló látványt a vászonra. Amit mutat, zömmel olyasmi, amit mi az előadóhoz képest elfoglalt nézőpontunk vagy távolságunk miatt nem veszünk észre, nem láthatunk. Mutatja a táncos - kontaktlencse segítségével - felemássá tett szembogarát, üvöltésre feszülő torkát, kopasz fején az apró, összegyűrt sörtéket. A megdöbbentő jelenséget, ezt a vijjogó, tomboló, máskor vészjósló nyugalomba merülő lényt járja körbe, hogy alakját egyenesben illeszthesse a biblikus - szöveges - üzenetfolyam közé. Szöveges üzenetek - igen: SMS-hosszúságú, általában nem jelölt forrásból származó, veretesen fogalmazott, tehát nyilván biblikus eredetű textusok - vetülnek a vászonra. Általában nem adnak módot rá, hogy mindet végigolvassuk, némely szöveg töredékes is. Ami kiolvasható, az leginkább ószövetségi próféták misztikus-keserű látomásainak, bűnbánó, "Istenhez hanyatló" szövegeinek tűnik.

Az előadás, színlapja szerint, "Titkos sötétkamránkban rögzített képek előhívásával egy sajátos dagerrotipsorozat készítése a BŰNről". A metsző fényben vagy vetített képködökben vonagló figura - és jelenléte - számomra nem a bűnről beszél. A bűn cselekvő valami. Tett, nem állapot. Fehér állapotváltozást játszik, bűnöst vagy bűnre csábítót. Nem a Gonoszt magát, hiszen alakjának jellege idézi csak az ördögöt vagy az ördögtől megszállottat - hozzáteszem: izgalmasan, remekül. A bűn - jelen esetben - az a meghaladott valami inkább, amit alkotói maguk mögött tudnak. Az Anno Domini vezeklés és tanúságtétel: artikulálatlan, erős és szenvedélyes produkció, melynek egyetlen hőse egy kivételes - a társulat előző, szintén a The Corporationnal együtt létrehozott, különleges darabja, a Medusa Piercing során már kóstolgatott -, zaklató világba szabadul, hogy ott helytálljon. Meggyötört alakja az előadás végén, az ördögi one man show lecsengésével a szemünk előtt tisztul és csillapszik. A megtisztító vízzuhatagnak - vagy más nézetből: zuhanásnak - tűnő vizuális effekt hosszú, szép perceiben a megfeszített Krisztus megannyi pózát váltogatja. Mintha a feszületet ábrázoló, évszázadok alatt született művészi ábrázolások gyűjteményét látnánk. Fehér Ferenc tárt karokkal áll, teste aprókat mozdul. Egy-egy pillanatképről orosz ikon vagy éppen egy temetői, vagy falusi bronzkereszt jut az ember eszébe. A katarzist követően ellép a függöny mögé. A fény, a moraj elül. A táncos figurája a függöny mögött dereng. A "nézőtéri" fények felerősödnek. Taps nincs, szemünkbe fordított reflektor vakító fényében, egy szűk folyosón át az előtérbe jutunk. Odakint agapé, szeretetlakoma fogad. Zöld fűszőnyegre tálalt, biblikus étkeket felvonultató svédasztal, csend, némi zavartság és elfogódottság. Szokatlan, ismeretlen érzéssel távozunk.





Anno Domini-az Úr évében (Finita la Commedia-The Corporation) (Millenáris Teátrum)

Koreográfia: Fehér Ferenc, O. Caruso. Tér: O. Caruso. Videó: The Corporation. Fény: Szirtes Attila. Zene: The Corporation. Rendező: O. Caruso.

A színen: Fehér Ferenc, Lőrinc Lilla.