Az a perc...

2004. november 22.-én 19.30-kor a Tália Színház Új Súdiójában lesz látható - hallható Egri Márta sanzonestje, Karády Katalin dalaiból.
A Férfi: Mertz Tibor zongorán kísér: Silló István


"Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet" - a soha-be-nem-teljesülés és a folyamatos próbálkozás drámái ezek a sanzonok. Szituatív helyzetekben, önmagukban is létező művekként kezeljük őket. A színpadon két ember: egy férfi és egy nő kerülgeti egymást egy életen át, beteljesülés nélkül. Szerelmek, bánatok, örömök, vadvirágos rétek és szédült pillanatok. Előadásunk nem Karády-emlékest. Egyéni hangon, hol komolyan, hol ironikusan, játékosan és humorral fogalmazzuk újra a dalokat.



Elszalasztott lehetőségek, reménytelen szerelmek, végzetes találkozások- Karády Katalin sanzonjai egy olyan világot ábrázolnak, ahol zűrzavar , bizonytalanság mérgezi az emberi kapcsolatokat, szerelmeket. Minden dal egy külön kis dráma: megannyi próbálkozás arra, hogy - dacolva minden külső hatással - létrejöhessen két ember között valami igazi kapocs, viszony. Minden dal egy kölün kis kudarc, mert egy olyan korban vagyunk, melyben minden próbálkozás hiábavaló. Minden dal egy újabb remény, mert valamiképpen minden próbálkozás gazdagítja az embert. Noha a bizonytalanság lehetetlenné teszi a "normális" emberi viszony létrehozását: a szerelem csak „végzetes” lehet, romlásba dönt, tönkretesz. "Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet"-a soha-be-nem-teljesülés és a folyamatos próbálkozás drámái ezek a sanzonok.

Mondhatnánk: egy kort idéznek, a II. világháború előtti és utáni zűrzavaros időket, azonban valójában sokkal örökérvényűbb tartalommal bírnak. Egy értékveszett világban emberek próbálnak élni, túlélni, szeretni- noha a társadalom, a politika nem épp az emberi kapcsolatok létrejöttét segíti. Ez ma sincs másképp, ezért tudnak ezek a nagyon egyszerű, olykor banálisnak ható szövegű dalok valami kollektív élményt megfogalmazni kapcsolataink milyenségéről. Sokszor humorral és ironikusan, de mindig mélyen emberien.

Előadásunk nem Karády-emlékest. Megpróbáljuk ezeket a dalokat megfosztani minden hozzájuk tapadó "korérzéstől" és "Karády-stílustól". Hol komolyan, hol ironikusan, szituatív helyzetekben, önmagukban is létező művekként kezeljük őket. A színpadon két ember: egy férfi és egy nő. Küzdenek magukkal, egymással , érzéseikkel. A nagy slágerek (Mindig az a perc, Álltam a hídon, Gyűlölöm a vadvirágos rétet) mellett kevésbé ismert sanzonok, és duettek is elhangzanak. Nemlaha György szerkesztői segítségével, Silló István zenei közreműködésével Egri Márta és Mertz Tibor a dalok kegyetlen-fájdalmas-ironikus alapvonásaira koncentrálva egy párkapcsolat történetét meséli el másfél órában: egy olyan kapcsolatét, mely nem teljesülhet be, és épp ettől lesz különlegesen szép. Két ember kerülgeti egymást egy életen át, beteljesülés nélkül. Szerelmek, bánatok, örömök, vadvirágos rétek, eldobott cigaretták és szédült pillanatok. A magyar sanzon nagyon nagy hagyományokkal bír, de valahogyan kiesett a köztudatból, senki sem ápolja ezt a közkinccsé vált , már-már klasszikus műfajt. Reméljük, darabunk hiánypótló szerepet tölthet be.




ALMÁSI-TÓTH ANDRÁS
rendező