Figaró

Nincsen már bordélyházak feszes láncolata a Révay utcában. A híres ortodox kifõzde, a Niszel helyén a 14.-ben a Nikoletti cég van. Egykor itt fogyasztotta heti sóletjét farkaslaki Tamási Áron. Csupán a 18. számú ház õrzi némileg eredeti feladatát: esténként nézõket fogad szórakoztatás céljából.
szerzõ: M. G. P. forrás: Népszabadság / Observer

A Vidám Színpad ötven évvel korábbi nevetések mélyhűtött híréből tartotta fenn magát. Akik egykor itt falakat rengetően működtek, sorra kivonultak a sírkertekbe. Nem koszorúzni. Őket koszorúzzák. Kabos volt innen az utolsó nagy komikus. És Lorán Lenke is emigrációban tölti nyugdíjas éveit a Mikroszkópon. Az utolsó évek sikerrel hozzázüllesztették a nevettetést az állami és magántévék béka alatti bornírtságához.



Júliusban a keszthelyi Festetics-kastély kertjéből hazahozták őszi bemutatóra Beaumarchais Figaró házasságát. A felvonások előtt, után Mozart operájának remek felvételéről szól a Figaró házassága, de a Vidámban úgy játsszák a komédiát, mintha egy későbbi bécsi komponista, Karl von Supé egyik operettje volna. Magyar Attila sebesen vágtázik a címszerepben. Fején albán sapkácska, mintha A víg özvegy pontevedrói nagykövetségének Nyegus szimatolóját adná.

Rózsa István félplasztikus díszletei festett furnérból készült kulisszák (jól megerősített ajtókkal, szükségesek is az öltözői kergetőzésnél).

Tisztességes előadás. Kilenckor már utcán lehetünk. Aki ismeri Illyés Gyula fordításában a vígjátékot, a csontra zanzásítás miatt hiányolhat sok jelenetet. Mégsem jártunk rosszul Figaró monológjainak megkurtításával. Magyar Attila az eredeti V. felvonásbeli magánbeszédét (Hej, asszony, asszony, asszony! Esendő, csalfa teremtés...) megtakarítja nekünk, két mondattal elintézi életének és korának összefoglalását. Illyés fordítása keletkezési idejének megfelelően népiesítette a francia komédiát. Határozottan jobban tudott magyarul Forgách Andrásnál, aki néhány mai bumfordi nyegleséget belespékelt a szövegbe (nevetnek is rajta a nézők). Az interneten olvasható új szöveg modernitásával szemben Puskás Tamás rendezése ódonít. Meghajszolja az előadás ütemét. Lóhalálában pörgetik szövegüket a szereplők. A jelenetek, felvonások végen középre állnak, előrejönnek, slusszosítják a lezárást.

Varga Zoltán Almavivája (Rátkai Erzsébet sikerült jelmezeiben) rutinzseton helyett igazi szenvedéllyel vesz részt a komolyan fölfogott játékban. Lángot vetően akarja visszaszerezni az első éjszaka jogát. Lángolóan féltékeny feleségére. Valóságos vadember. Borbás és Schlanger (Marcellina és Bartolo) igen rutinos vígjátéki színészek, a jobb helyekről valók. A notre-dame-i toronyőrnek maszkírozott Szakács Tibor (Bazilio) a kétértelműségeket egyértelművé malackodja. Suzanne: Gidró Kati erősen kiföstött arcának sminkelését állcsontjánál abbahagyta. Így könnyebb lemosakodnia a vége után. Kilenckor vége az előadásnak, ő megígérte: fél tízre odahaza lesz.

Létay Dóra közönségesen ártatlan Rozina. Annyira grófnősen legyezgeti magát, hogy még a fordító sem tudja mi a grófnő és grófné közti különbség. Drajkó Juli (Fanchette), Vankó Dániel (Pedrillo) színpadi jelenlétében kedv és lendület bujkál. A többi szereplőről nincs mit mondani.

Annál több a színház új homlokzatáról. A 30 éves, sikeres építész Fernezelyi Gergely tervezte, Vadász György építészirodájából (amúgy Preisich Gábor unokája). Az utcáról nézve most már akként fest az épület, mint egy színház. Fernezelyi kiszabadította a házat 1964-es műkedvelő átépítéséből. Hangulatában sokat visszahozott Schweiger Gyula eredeti (1889-es) mulatópalotájából.

Lassan formálódik a színház. Az előcsarnok kissé ravatalozó hangulatú még.

Telt ház nézi Beaumarchais darabjából mindazt, amit elmondanak. Tetszik a Vidám közönségének ez is. Ha vezetése abban reménykedne, hogy lecserélődött a Vaszary közönsége Beaumarchais-élvezőkre: ez egyelőre hiú ábránd. Beléptekor egyetlen szereplő kap fogadótapsot: Verebély Iván (Don Gusmi de Gusman). Pofákat vág a régi gárda pretoriánusaként.

Most ott vagyunk, ahol voltunk.

forrás: OBSERVER: Népszabadság szerző: M. G. P. - 2004. november 15.