A 100 éves Mester

1904. november 25-én született Nádasdy Kálmán a hazai operajátszás egyik megújítója, színházi nemzedékek Mestere. Derûs, olykor csípõs bölcsességeit nem írta le. Peripatetikus tanító volt. Séta közben fülön fogta volt tanítványait és egyetlen metszõ mondattal a helyes útra taszította.
szerzõ: MGP forrás:

Kapcsolódó fórum >>

1904. november 25-én született Nádasdy Kálmán a hazai operajátszás egyik megújítója, színházi nemzedékek Mestere. Derűs, olykor csípős bölcsességeit nem írta le. Peripatetikus tanító volt. Séta közben fülön fogta volt tanítványait és egyetlen metsző mondattal a helyes útra taszította.

Tizennyolc évesen lefordítja Puccini azóta is műsoron lévő triptichonját, 1940-ben átdolgozza Erkel Bánk bánját. Néhány operafordításon kívül nem maradt utána irodalmi munka. Különleges érdekesség pajtásian évődő hang mögé rejtett megrendült verse a háború fölkavarta új életről. A verset Szirtes György őrizte meg, akinek Nádasdy 1973-ban ajándékozta, és most a Népszabadság rendelkezésére bocsátotta. Nem tudni, ki a külföldet választó barát, és nem is a vers irodalmi valőrjeiért közöljük, hanem emlékezésül a kiemelkedő rendező, nagy pedagógiai provokátor játékos kedvére és hangjára.

Levél egy kibújdosott barátomnak.
(1947)

Leveled olvasván Columbus honából
Ágaskodik elmém, tűnődés fog el -
S mint Gvadányi írta Pestnek városából:
"Pegazussá válik az öreg fotel."

Tollam alá tódul ezer tréfa, aj-baj,
Dáma s gavallérról víg pesti duma -
De szívedben úgyis Operánk az óhaj:
Te lévén egyetlen hű publikuma.

Dalszínházi csarnok, háza Operánknak,
Sajtként büdösödik, rágja unalom;
Ami jó az régi, ami új az vánnyadt,
Daláraink hangja gyakran fuvalom.

Néha mégis, egy-egy Fidelio estjén,
Szebb idők lidérce játszik a romon,
Kopott hangászokból kicsap a tüzes fény:
Magister Ferencsik ülvén a bakon.

Én, hajtván fejemet kedves kalodába,
Férji papucsomban várom a tavaszt -
Fiam lesz vagy lányom? Más nem aggaszt máma -
S levelemmel kések, lévén nagy paraszt.

De benn a barátság boldog birodalma
Képedet megőrzi tovább és tovább,
A fene időnek rajta nincs hatalma:
Örök, mint az emlék, mint az ifjúság.


Nádasdy Kálmán


szerző: MGP forrás:

Kapcsolódó fórum >>