Õszi szólók

- Koncz Zsuzsa felvétele -

Menyasszony; Kanca; Szélcsend

Mestyán Ádám


Az õsz és a magány összetartozó fogalmak. Novemberben több magyar szólóprodukciót is láthattunk. Persze a szóló és a magány jelentése nem ugyanaz. A középkorú táncosnemzedék három tagja, Ladjánszki Márta (Hudi Lászlóval karöltve), Csabai Attila és Bata Rita azonban magányos abban a tekintetben, hogy kilóg a hivatalos struktúrákból, és bár különbözõ mûhelyek és csoportok tagjai, munkáik egyediek. A novemberi bemutatók alkalmat adtak volna arra, hogy ez a nemzedék kimutassa a foga fehérjét. A mûvészek azonban nem értek el átütõ sikert szólóprodukcióikkal. Egyesek magával az elõadással is adósak maradtak: olykor semmi sem történt a színpadon.

Ez a cikk a Színház folyóirat 2005. januári számában jelent megMenyasszony; Kanca; Szélcsend

Mestyán Ádám


Az ősz és a magány összetartozó fogalmak. Novemberben több magyar szólóprodukciót is láthattunk. Persze a szóló és a magány jelentése nem ugyanaz. A középkorú táncosnemzedék három tagja, Ladjánszki Márta (Hudi Lászlóval karöltve), Csabai Attila és Bata Rita azonban magányos abban a tekintetben, hogy kilóg a hivatalos struktúrákból, és bár különböző műhelyek és csoportok tagjai, munkáik egyediek. A novemberi bemutatók alkalmat adtak volna arra, hogy ez a nemzedék kimutassa a foga fehérjét. A művészek azonban nem értek el átütő sikert szólóprodukcióikkal. Egyesek magával az előadással is adósak maradtak: olykor semmi sem történt a színpadon.

A különböző fajsúlyú produkciók igazolják a mondást: gyenge mezőnyből könnyű kitűnni. Ez történt Ladjánszki Márta szólójával, az egyetlen munkával a három közül, melyet alkotóként nem a táncos jegyez, legalábbis a szórólap szerint. Hudi László rendezte és koreografálta a darabot. Nem volna "fair" Hudi koncepciójának balsikerét Ladjánszkira fogni. A táncosnő egy ideje új magyar üdvöskeként fut(hatna), Hudi színházi-mozgásszínházi rendezőként pedig már sokszor bizonyított. Kettejük kooperációja nagy várakozásokra jogosított fel. Érzésem szerint végső soron nem valósult meg az együttműködés, a Menyasszony című előadás Hudi László darabja lett. Ez önmagában nem volna baj, hiszen korábban jelentős előadásokat hozott létre. Most azonban mintha nem vette volna figyelembe táncosának kötött világát, azt, hogy Ladjánszki "jelenség", átütőereje szelídséggel kevert vadságában rejlik, valami olyan érdes-puha ötvözetben, mely a magyar táncművészetben csak az övé.

Ehhez képest a szólódarab kissé nyersre sikeredett. Dramaturgiai elemek dominálnak benne, inkább színház, mint tánc. A fólia mögött játszódó előadás jelentős részében a táncosnő meztelen. A darab kezdőmotívuma egy galambszerű szárnyas, "személyében" egy hónapon belül a második élő madarat tisztelhetjük a Trafóban (az Őszi Fesztiválon előadó Teshigawara varjújára célzok). Ladjánszki lassan mozog, az egyik sarokból bújik elő, a fehér madarat kiengedi a kezéből, s az jobbra elpályázik, de időnként visszatér. Különböző segédeszközöket használ (vödör, szalagok, ruha, cipő) a különböző stációk megjelenítésére. A Menyasszony, az ártatlan, "galamblelkű" lény ugyanis szenved. Ezt a koncepciót igyekszik Hudi megvalósítani: elcsépelt és hatásvadász téma, a finom adagolás azonban elviselhetővé teszi, akárcsak a Ladjánszkiból időnként kitörő sugárzás, táncosi adottságainak váratlan felcsillanása. A legszebb rész a darab első harmadának végén egy aránylag gyors (zaj)zenére játszódik.


{kozep}Csabai Attila a Kancában - Sarnyai Krisztina felvétele{/kozep}

A táncosnő támadóállást vesz fel. Két lábát térdben behajlítja, és egymás előtt keresztezi. Törzse egyenes, két kezét szorosan az oldalához szorítja. Arca rezzenetlen. E másodpercnyi mozzanat, és az utána következő pillanatok tánca úgy hat, mint az arculcsapás. A túlbonyolított darabban végre van valami egyszerű vadság, fenyegetés. Olykor Ladjánszki meglehetősen félelmetes tud lenni. Több fortélyt is használnak az előadásban, az egyik hasznos, nálunk mégis ritkán alkalmazott ötlet: a színpad mikrofonokkal van kihangosítva, így a "zene" egy részét a táncos testzaja, illetve a madár turbékolása kelti. A táncos olykor határozottabb funkciót kap: erősen földhöz üti a lábát, így éles koppanásokat generál. Adott ponton lisztszerű porral szórja be magát, mintegy rituálisan tisztálkodik. Ha Ladjánszki a lábát húzza, a felszórt padló gyanús, alattomos zajokat hallat. Különösen érdekes ez a darab végén, amikor fél lábán tűsarkú cipővel körbejár, hogy aztán egy dalt énekelve a kezdőpozícióba bújjon vissza. A menyasszonylét negatív látomását adja az előadás. De valami miatt nem működik. Nemcsak azért, mert túl hosszú a darab, hanem talán forma és tartalom sem talál harmonikus egységben egymásra.


{kozep}Bata Rita a Szélcsendben - Koncz Zsuzsa felvétele{/kozep}

A következő szólódarab Csabai Attiláé, aki az egykori KompMánia Társulat (ennek egyébként Ladjánszki alapító tagja volt) vezetője. Nem állom meg, hogy a MU Színházban bemutatott előadás "párdarabjáról", Miriam Friedriech alkotásáról két mondatot le ne írjak. Az "in between reality" című előadás sajnos joggal pályázik az évad humbugjának címére. Nem értem, hogy egy tehetséges táncos miért készít semmitmondó előadást. Csabaira mindez fokozottan igaz. Kanca című darabja nyomába sem ér a KompMánia számára készített alkotásainak. Különösen nagy baj ez azért, mert valami nagyon erős csírázik az előadásban, ami aztán befejezetlenül, mintegy elvágólag véget ér, oly hamar, hogy még rendesen el sem helyezkedtünk a nézőtéren. A vörös szőnyegen játszó, óriási, speciális "lócipőben" lépdelő táncos végső soron egyetlen motívumra, a terhek alóli megszabadulás gesztusára koncentrál - cipőjét leveszi. A Metzler Tibor iparművész által készített alumíniumöntvény cipő valódi patát formáz - legalábbis a szórólap szerint. Csabai mint kanca a színpadon örvénylik, kissé furcsán, náci karlendítésekkel próbál zavart kelteni, majd terheitől megszabadulva távozik. Én is.

Bata Rita produkciója a Szélcsend címet viseli. Nehéz megmondani, hogy voltaképpen mi is a tétje ennek az előadásnak. Narratíva és absztrakció váltakozik benne. A darab elején a hosszú fehér ruhát viselő táncosnő egy köremelvényen áll, és körbeforog, mintha gyerekkorunk felhúzható játék balerinája volna. Majd lejön az emelvényről, rendkívül mereven lépdel, szánkba rágván a balerina kecsessége és az emelvényen kívüli lét göcsörtössége közötti kontrasztot. Egy idő után megszabadul kissé görögösen redőzött ruhájától, és kvázibugyiban és melltartóban táncol tovább. Érdekes stratégiákat választ ahhoz, hogy a színpadi vetkőzést ne erotikus jelenségként mutassa be. Valamennyire sikerül is neki, bár kicsiny sztriptíze azért hagy maga után kívánnivalót. Meglepően szép képeket mutat, rendkívüli izomzata is kidomborodik. Úgy vettem észre, hogy a koreográfiát a zenei szekvenciákhoz írta, azaz a zenei váltással a mozgása is változik, meglehetősen szabályos ütemben. E módszer biztos menedéket kínál, s azt hiszem, a Szélcsend című darab éppen erre épül: nem kockáztat, igaz, így nem is nyerhet semmit. Mindazonáltal értékelendő, hogy az aránylag hosszú mű nem untat. Sikerült megtölteni annyi képpel, hogy változatosságuk ébren tartsa a figyelmet. Bata Rita a végén természetesen visszatér a köremelvényre, és ily módon keretet ad a darabnak, biztos talajon állva mint berozsdásodott balerina kapja a tapsokat.

A novemberi szólóprodukciók sajnos nem váltották be a reményeket. Az egyik nem találta a helyét, a másik nem adta meg a kellő tiszteletet saját magának, a harmadik biztosra próbált menni. Mindez azért elkeserítő, mert sziporkázó tehetségű alkotókról van szó, akiket a külföldi közönségnek is prezentálni lehet. Ehhez képest a szólók épp azt mutatják meg, hogy hiába az egyéni formanyelv, ha szükséges lenne a társulati, alkotótársi kontroll. Alázat nélkül nem megy.


Menyasszony (Trafó - Kortárs Művészetek Háza)

Zeneszerző: Barna Balázs. Színpadmester: Szirtes Attila. Fényterv: Szirtes Attila és Hudi László. Kosztüm: Pillangó. Szaktanácsadó: Tóth Sándor. Haj: Lime Stúdió. Rendező-koreográfus: Hudi László.

Táncos: Ladjánszki Márta.


Kanca (MU Színház)

Jelmez, látvány: Metzler Tibor, Xabay. Technikai munkatárs: Fürtös György. Fényterv: Tamás Gábor. Zene: Stúdió Mixed (B), "seventy three".

Koreográfia, előadó: Csabai Attila.


Szélcsend (Nemzeti Táncszínház)

Koreográfia, tánc: Bata Rita.