CSÕBE HÚZVA

- Gál Gábor felvétele -

Toepler Zoltán: A látszat dzsal

Tompa Andrea


Fiatal szerzõ, egész estés darab két részben, õsbemutató, nagyszínpad, vidéki színház, szombat este, nevetõ közönség. Már jó. Toepler Zoltán A látszat dzsal címû bohózatát adják Egerben, Csizmadia Tibor rendezésében.

Ez a cikk a Színház folyóirat 2005. januári számában jelent megToepler Zoltán: A látszat dzsal

Tompa Andrea


Fiatal szerző, egész estés darab két részben, ősbemutató, nagyszínpad, vidéki színház, szombat este, nevető közönség. Már jó. Toepler Zoltán A látszat dzsal című bohózatát adják Egerben, Csizmadia Tibor rendezésében.

Nincs bonyolultabb cselekmény a bohózaténál, amelynek a sebesség a lényege. Pergő jelenetek, szövevényes, át- meg átrendeződő viszonyok, ki, kivel, hányszor, titkok és kihallgatások, félreértések sorozata, tudjuk-nem tudjuk-rosszul tudjuk játék, mellék- és vakvágányok, folyton kisikló vonatok. De az utolsó szerelvény megnyugtatóan (vagy nem megnyugtatóan) befut, van feloldozás. Senki nem hal bele, legfeljebb a néző, aki elfúló lélegzettel lohol a cselekmény után.

Van egy nő (titkár), ketten szeretik, de ő egy harmadikért eped, aki viszont őérte éppen hogy nem. Eddig ismerős. És van még egy politikusnő, akinek nyilvánosan szerelmet kell vallania valakinek. Toepler egy egyetemi tanszéken, nem is akárhol, a blöfftudományi tanszéken indítja a cselekményt (kissé Umberto Eco képtelentudományi tanszékére emlékeztetően). Itt azonban nemcsak blöffölni és halandzsázni oktatnak - politikusokat, médiasztárokat, bankárokat és szerelmeseket -, hanem pártpénzeket is forgatnak, elszámolatlanul (sose tudjuk meg, hogy hogyan is, mindenesetre a valóságból ismerősen). A másik nő, a politikus éppen elveszíteni látszik a hatalmát, hacsak nem készül el az aznap esti élő adásba mintegy másfél óra múlva egy szenzációs klip, amelyben egy ismeretlen zseni, a tanszék ifjút titánja szerelmet vall neki. Meg kell találni a zsenit, és meg kell csinálni a klipet - ennyi a tét. Betéved - ő téved be először a színpadra - egy ijedt, csetlő-botló balfácán; rögtön meglátjuk benne a balekot, aki csőbe lesz húzva. De mi is csőbe leszünk húzva, mert, ugye, a látszat dzsal; eme fiatalember udvarlástanulási céllal iratkozik be a levelező tagozatra, és rögtön belehabarodik egy nőbe (titkár).

Toepler klasszikus dramaturgiai eszközökkel bonyolítja bohózatát, amelyhez igencsak kortárs technikai eszközöket rendel: mobiltelefonon vezetnek félre, headsettel hallgatnak ki, és persze a Nagy Testvér kettőzi meg a látszatot. Klasszikusak a figurái is: naiva (Kő Nárcisz titkárnő), balek (Saláta Ferenc egyetemista), machinátor (Patkás Lajos, a tanszék tanára), a cselekvésképtelen áldozat (Varanyi Béla tanszékvezető), a gátlástalan karrierista (Politka Linda politikus).


{kozep}Jordán Adél (Kő Nárcisz), Mészáros Máté (Patkás Lajos) és Kaszás Gergő (Varanyi Béla){/kozep}

Úgy tűnik, mintha a játéknak tétje is lenne, s nem csak a bonyolult viszonyok habos variálása folyna. Ott vagyunk, a politikus- és médiasztár-csináló intézmény vegykonyháján, figyelemmel kísérjük a folyamatot, tanulmányozzuk a mester-, PhD-, DLA-fokozatot nyújtó oktatási rendszert és módszertanát. A hülyeség, félrevezetés és látszatkeltés nem középiskolás fokon képzett zsenijeit. Ám Toepler nem társadalomkritikai drámát ír, hanem bohózati salátáját megszórja némi pol., szoc., média-bírálattal. A bohózat utáni mohó vágy, a cselekmény és a viszonyok bonyolítása fontosabb a magvas mondanivalónál. Furcsa mód minél közelebb kerülünk a várva várt tévéstúdióbeli élő közvetítéshez - magához a drámai téthez, mert ez bizony az -, annál kevesebb a tét, mert az első felvonásbeli mellékvágányok, félrevezetések, az ifjú, mit sem sejtő balek lépre csalása, a szerelmi kör négyszögesítése öncélú, azaz a kijelölt célt szem elől tévesztő játékba fullad. A megteremtett drámai feszültség pedig pillanatnyi helyzetekben, jelenetekben látszik kioldódni. A kezdetben megjelölt cél, legalábbis amit mi annak hittünk - vagyis hogy meg tudja-e a tanszék rendezni a klipet, vagy tanárai börtönbe vonulnak -, helyett a nő és a három férfi bonyodalma válik elsődlegessé: a kis balek meggyőzése arról, hogy az a nő, aki nem szereti őt, szereti, illetve a nő meggyőzése arról, hogy akit ő szeret, de valójában nem, az mégis szereti; a harmadik reménytelen szerelmes pedig le van ejtve. Érthető, nem? Hogy mindez miként lesz majd a második felvonásbeli klip részévé - magyarán: miért van minderre szükség -, dramaturgiailag, bizony, kevéssé van kidolgozva és indokolva. A drámai szerkezet megroggyan a rápakolt súly alatt - a bohózatiság és a társadalomkritika felemás házasságából egyenetlen mű születik. A helyzetek és a párbeszédek azonban mulatságosak, ahogyan a halandzsatanfolyam egyes leckéi is jók.


{kozep}Kaszás Gergő és Bozó Andrea (Politka Linda) - Gál Gábor felvételei{/kozep}

A balek (beszélőnevén dr. Saláta Ferenc) felemelkedése és le nem bukása viszont pontosan ki van dolgozva: előbb tanárától vesz néhány leckét gyorstalpalón udvarlásból, magyar és angol halandzsából, versírásból (Moličre Úrhatnám polgár ának leckéi jutnak eszünkbe, bár itt a versek elég sápadtak), majd a kamera közelében megérezve a pénz és a siker szagát igazi sztárrá változik: felméri a helyzetet, zsarol, szerepel, meggyőz - szóval kész a médiasaláta. Csizmadia Tibor rendezésének leggyengébb láncszeme Saláta Ferenc megfogalmazása. Vajda Milán nem építi fel figurájának fejlődési ívét - nem valami pszichológiai Bildungsromanra gondolok, de ha már Csizmadia a valóság talajára helyezi a történetet és szereplőit, magyarán nem stilizálja a játékot, akkor az ő Saláta Ferencének zöldfülű, nők után nyáladzó félhülyéből, bizony, hatalmát tudatosan használó figurává kell változnia, mégpedig fokozatosan. Hiszen a blöfftudományi tanszék legjobb tanárának magántanfolyamán olyan eszközöket kap a kezébe, melyeket egyre jobban használ. Elvileg. Vajda alakításában azonban nincs folyamat, mintha két, egymástól függetlenül létező tömbből állna: a félszeg fiú megformálása hiteltelen és közhelyszerű, az öntelt médiabajnoké valamivel erőteljesebb. Ha a folyamatot nem látjuk, nehéz elhinni, hogy a blöfftudományi tanszéken valóban politikusokat tudnak képezni, tehát bukik a motívum valósága.

Márpedig Csizmadia a valóságot kedveli, a realista játékot. Színészei viszont nem ugyanabban a regiszterben mozognak. A naiva, Kő Nárcisz (Jordán Adél) játékában a stilizálás, a szerep elrajzolása vagy eltartása nyomokban sincs jelen, a karakter hiteles, bár fakóbb a lehetségesnél. Kaszás Gergő, azaz Varanyi Béla, a szegény, szegény tanszékvezető alakítója groteszkebb figurát teremt ennél, tipikus mozdulatokat, gesztusokat, hanghordozást rendel hozzá, Bélája humoros, kétségbeesése, szenvedése vicces. Úgy vélem, Kaszás játékstílusa a darab és az előadás "helyes" nyelve, az ő kissé föléstilizált, groteszk ábrázolásmódja illik a darabhoz, annak halandzsajeleneteihez, szürreálissá tágított politikai klipjéhez. Patkás Lajost, a mefisztói szarkeverőt, aki mindenkit a markában tart, Mészáros Máté alakítja. Figurája (talán a legjobban megírt a darabban) "középre húzott", nagyon is valóságos, sem a rendező, sem a színész nem látja bele az ördögit. Márpedig egy bohózatban kell lennie ördögnek. Halandzsajelenetei magyarul-angolul egyaránt jók és viccesek. Politka Linda, azaz Bozó Andrea ígéretesen penderül be a színpadra, mozgásában (hangjában és beszédmódjában sajnos nem) jól stilizál, csábos politikai dívát játszik, ám hiányzik belőle a politikusnő mindent elsöprő ereje, hatalma a többiek fölött. A "színház a színházban"-jelenetben (ami ma már, tudjuk, lassan csak "média a színházban" lehet) viszont meggyőző hamisan csillog.

A bemutató estéjének első felvonásában a bohózati hajsza lépésben cammogott. Pedig mindannyian az idő foglyai vagyunk. A fél nyolckor kezdődő cselekmény, amelynek kilenckor kell kulminálnia a színpadon, a nézői székből hosszabbnak tűnik. A valóság - bár nem tudjuk pontosan, hogy ebben a darabban mi a valóság, vélhetőleg csak kifutópálya, amelyről az egésznek fel kell röppennie a látszatok magasságába - uralja az egész első felvonást. Kaszás játéka, Bozó céltudatos mozgása, Mészáros leckéi szakítanak ki belőle. Ám a második felvonás - a látszat, a Nagy Testvér stúdiója - Csizmadia ínyére és játékkedvére való. Lubickolunk a hazugságban, kivetítjük, kimerevítjük, hangot, képet rendelünk ahhoz, ami nincs, és már van is. Megint vegykonyhában vagyunk, ahol ezúttal nem diákokat képeznek, hanem szavazókat. Akiknek feltámadást ígérnek, és nemcsak saját feltámadásukat, hanem a rokonaikét is, ha "helyesen" szavaznak. A politikusasszony végtelen empátiával azt is bejelenti, hogy házi kedvenceink is velünk együtt támadnak majd fel. Groteszk magasságokban szálldos szerző, rendező, színész, szavazó. Aztán egy rövid jelenet visszaröpít a valóságba: jön a szerelmi szálak elboronálása. De ez már nem érdekes, hisz odalett a feszültsége, és tétje eleve nemigen volt. A nagy machinátor még hazudik a naivának valamit a szerelemről, de ebbe a hazugságba már nem rendülünk bele.


Toepler Zoltán: A látszat dzsal (Gárdonyi Géza Színház, Eger)

Díszlet: Csanádi Judit. Jelmez: Kárpáti Enikő. Rendezte: Csizmadia Tibor.

Szereplők: Jordán Adél, Mészáros Máté, Kaszás Gergő, Vajda Milán, Bozó Andrea.