Tükörország

- Gulyás Buda felvétele -

Shakespeare: Szentivánéji álom

Péter Kinga Fruzsina


A Galambos Péter által rendezett Szentivánéji álom nem csupán halál és élet reális és irreális problémájával foglalkozik, hanem a mesteremberek (az õ rendezésében hajléktalanok) alakján, szavain keresztül állást foglal a kísérleti kontra naturalista színjátszás vitájában is. Ráadásul a hatalomról is van mondandója: az irányíthatatlan hatalmáról az irányított világ felett. Ennek felfejtéséhez tükörországot hozott létre.

Ez a cikk a Színház folyóirat 2005. januári számában jelent megShakespeare: Szentivánéji álom

Péter Kinga Fruzsina


A Galambos Péter által rendezett Szentivánéji álom nem csupán halál és élet reális és irreális problémájával foglalkozik, hanem a mesteremberek (az ő rendezésében hajléktalanok) alakján, szavain keresztül állást foglal a kísérleti kontra naturalista színjátszás vitájában is. Ráadásul a hatalomról is van mondandója: az irányíthatatlan hatalmáról az irányított világ felett. Ennek felfejtéséhez tükörországot hozott létre.

A játéktér ötös tagolású, a szintek a színpad mélye felé változnak. A színpad előtt a hajléktalanok próbálnak, míg maga a színpad Theseus palotájának jelzésére szolgál. A palota mögötti területet három oldalról vastag kötelekből szőtt pókháló szegélyezi, mellyel minden szereplő kapcsolatba kerül. Ez a háló élet és halál urainak hatalmát jelképezi. Oberon, a halál királya és Theseus, az élők diktátora ugyanazon pók színe és visszája. Az erdő negyedik "fala" egy tükörlap, mely hátulról megvilágítva átlátszóvá válik, s felfedi a mögötte megbúvó dobozszerű szellemvilágot. A való és a látszatvilág lakóinak ellentétességét Kárpáti Enikő jelmezei is hangsúlyozzák. A reális világ lakói fehér, élre vasalt öltönyben, a látszatvilág urai fekete selyemruhában, szürkére festett arccal lépnek elénk. "Felszíni valóság" a hajléktalanoké is, akik a maró gúny és kritika szócsövei. Az erdő a két világ találkozási, illetve összeütközési pontja. A hely, ahol láthatóvá válnak a nappali ész éjszakai szégyenfoltjai.

A Vedres Csaba komponálta zene a feszültségkeltés és félelemgerjesztés eszköze. Nagyon ritka a vidám szólam; a nyomasztó hangeffektusok dominálnak benne, akár Galambos korábbi Szeget-szeggel rendezésében.

A szövegkönyvet Galambos Péter és Orbán Eszter írta, Nádasdy Ádám és Csányi János adaptációjának felhasználásával. Az átdolgozás igényes egyensúlyt teremtett a két fordítás között.

A Szentivánéji álom valóság és látszat tökéletes ellentétére, tehát azonosságára épül. Ezért magától értetődő a főbb szerepek összevonása. A kettős szerepjátékot (Oberon-Theseus, Titánia-Hippolyta, Puck-Philostrat) színpadon Peter Brook 1972-es rendezése óta alkalmazzák.

Lux Ádám Theseusa a fehér öltönyös, hátra zselézett hajú amerikai tengerésztiszt archetípusa. Hangszíne merev, ellentmondást nem tűrő. Ő a modern amerikai társadalom és főként a média tökéletessé desztillált embertípusa. A patriarchátus könyörtelen diktátora, a Férfi, aki erőszakkal teszi asszonyává a legyőzött amazonkirálynőt. Arca mögött felsejlik a frusztrált Oberoné, aki alkohollal tompítja fájdalmát. Oberon mindazon személyiségjegyek birtokosa, melyeket a tökéletes Theseus elfojt magában, ám uralkodni vágyásuk azonos. Kívülről szemléli a látszatvilág eseményeit, de az álmodó rejtett vágyait már képtelen koordinálni.

Závodszky Noémi Titániája és Hippolytája szintén egyazon személy két arca. Hippolyta a hűvös felszín, a magát némán megadó királynő. Simára fésült haját kontyba rejtették, fején királynői diadém. Menyasszonyi ruhát visel. Hűvössége mögött fel-felparázslik Titánia szenvedélye és határozottsága. Az éj királynőjéhez sokkal inkább illik az ébenfeketére festett száj, szem, derékig érő, bozontos sörény és fekete tüll-selyem ruha. Kettejük közös vonása az idegenség, egzotikum.


{kozep}Závodszky Noémi és Gazdag Tibor{/kozep}

A "dupla személyiségek" sorát szaporítja Kuna Károly Puck-Philostratja. A rendezés rámutat Puck kettős természetére: a jólelkű Robin pajtásra, aki a színpadi játék hűvösen figyelő szolgája és a félelmetes Hobgoblin ördögre, aki gumiálarcok segítségével zavarja össze a fiatal szerelmesek érzéseit. Puck kötekedő emberi mása Philostrat, aki a meztelen felsőtestű, szürke arcú, mezítlábas Puck-ösztönlénnyel szemben a jól fésült, fehér öltönybe bújtatott sznobizmus megtestesítője. Kuna Károly otthonosan mozog e különféle személyiségek arcai között.

A szerelmesek a kettős világ határán, borotvaélen táncoló marionettfigurák. A shakespeare-i szerelemből csak a megkívánás hirtelensége marad. Minden, ami ezen az éjszakán történik, a szerelmi partnerek fölcserélhetőségén alapul. Ez az éjszaka az állatiasság testi és szellemi megtapasztalása. A szerelmeseket alakító színészek játékmódját az általam látott első előadáson összhang és precizitás jellemezte, míg a második alkalommal túlszavalták a lírai töltetű sorokat.

Szűcs Krisztina Hermiája napjaink szőke Barbie-jának zsánerfigurája. Az üresfejű, tökéletes testű hisztérika a legkritikusabb helyzetekben sminkel. Megmutatja azonban ösztönarcát is, amikor a bolyongás nyomán feltörő állati félelem erőszakossá és kegyetlenné teszi. Szűcs Krisztina az egyetlen, aki nem kiabálja szét a kötelezően csendes hangsúlyokat.

Szántó Szandra Helénája a média által teremtett másik női archetípus: a magas, barna, röntgenszemű intellektuális nő, aki átlát a férfiak "szerelmi szándékain". Ugyanakkor büszkeségét sutba dobó szerelmes is, aki mazochistaként rohan az őt gyűlölő férfi után. A tűsarkú cipő és a fehér kosztüm nőiességet erőltet rá, de magassága miatt kissé sutának tűnik ebben a mesterkélt szerepben.

Jászberényi Gábor Lysandere ösztönlény. Minden gyengédebb pillanatban magáévá akarja tenni a nőt. Nyugalma erőszakolt önuralom, melyet a hétköznapok konvencionális rendje kényszerít rá. Gulyás Sándor Demetriusa csendesebb, racionális típus. Jól fésült szépfiú, aki az apa helyébe lépve átveszi a törvények és emberek feletti uralom jogát. Nem tűr ellentmondást, idegesítően tökéletesnek képzeli magát. A két férfialakítás sokban hasonlított egymáshoz; a szereplők gyakran beleestek a túldíszített költőiség csapdájába.


{kozep}Kuna Károly és Jászberényi Gábor - Gulyás Buda felvételei{/kozep}

A hajléktalanokká lett mesteremberek figuráján keresztül az előadás felvet egy másik, alapvető színházi kérdést is (ebből az utalásból a mai alternatív színház hontalansága is kihallható). Galambos Péternél ezek a szereplők egy tipikusan mai társadalmi réteget képviselnek: az örökösen "problé-Más" figurákét. Az ő szövegeiket írták át leginkább: megfosztották a költőiségtől, és a hétköznapi szleng szabályaihoz igazították.

Juhász Illés alakítja Peter Quince személyében a kis társulat rendezőjét. Ő a vastag szemüvegű, vásott fogú, ballonkabátos intellektuel; a háromdiplomás, el nem ismert zseni paródiája. Galambos az ő alakján keresztül gyakorol csípős önkritikát, de rezonőrként a figura feladata az is, hogy pofoncsapja a mai színházi állapotokat. Gazdag Tibor Nick Bottomja az amerikaizászló-mintás kabátot viselő lázadó, a "szeretkezz, ne háborúzz" hippifilozófia vezéregyénisége. Ő az egyedüli, aki emberként a tükör mögé léphet, de metamorfózisa egyáltalán nem komikus - Nick szívinfarktusába kerül. Álma a halála és halála az álma. Úgy tér vissza, mint a halottak a defibrillátor áramütésétől: újjászületik. Valami végleg megváltozik benne, és a nőt képtelen feledni. Várfi Sándor Francis Flute-ja a hollywoodi filmek ismert homoszexuális táncos-koreográfus típusa, a férfibőrbe bújt női érzékiség. Bata János Richard Snugja örökös delíriumban élő alkoholista, a visszaeső, akinek elkövetkező tíz percét egy szál cigaretta menti meg. Amint az előadás kedvéért kitisztul ebből az állapotból, fellázad lehetetlen helyzete ellen. Bata ezzel a gesztussal ad magyarázatot arra, hogyan lesz a kétségbeesett emberből züllött alkoholista. A lázadót azonban elhallgattatja a tökéletes csillogásra törekvő theseusi világ. Budaházy Árpád Tom Snaut szerepében a XXI. század másik fontos elmehulladéka: a szeretetre méltó és szeretetre éhes gyengeelméjű. Stílszerűen ő a rendezőasszisztens, a "jobb kéz", aki mindent elront túlzott ragaszkodásával. De Budaházy érzékenyen és szeretettel megformált Tomja nem csupán komikus figura, hanem egyszersmind szomorú és tragikus is. Ez általában jellemző a hajléktalanokra. A komikum mögött megbúvó tragikum. A mosolygó álarc mögé rejtett síró arc. A fanyar, fogcsikorgató humor. Ők az öröklét Pierrot-i.


William Shakespeare: Szentivánéji álom (Pelikán Kamaraszínház, Székesfehérvár)

Nádasdy Ádám fordítása és Csányi János szövegváltozata alapján a szövegkönyvet írta Orbán Eszter és Galambos Péter. Jelmez: Kárpáti Enikő. Mozgás: Gyöngyösi Tamás. Zenei vezető: Döme Zsolt. Zene: Vedres Csaba. Rendezőasszisztens: Vass János Pál. Díszlet-rendezés: Galambos Pál.

Szereplők: Lux Ádám m. v., Závodszky Noémi, Szűcs Krisztina, Szántó Szandra m. v., Jászberényi Gábor m. v., Gulyás Sándor m. v., Gazdag Tibor, Juhász Illés, Várfi Sándor m. v., Bata János, Budaházy Árpád, Kuna Károly, Wessely-Simonyi Réka, Eisan Eldeen Fatima, Eisan Eldeen Yasmin, Eisan Eldeen Semira.