Miatt

Miatt - írta Vinnai András és Bodó Viktor mûfaji meghatározásul és mûvészi hitvallásként "Ledaráltam, eltûntem" címû Kamrában megtartott elõadásának falragaszára.



Miatt - írták tömör szellemességgel. Nem azt állítják, hogy drámát írtak Franz Kafka motívumainak szabad felhasználásával. Sem azt, hogy A per címû regény nyomán színmûvet dramatizáltak Szabó Ede és Gyõrffy Miklós fordítása alapján. Nem okán, hanem miatt. Nem belõle, hanem miatta állították színpadra. Nem is drámát ígérnek, sem színmûvet. Produkciónak nevezik a létrejöttet.

Szerzõ: M.G.P. forrás: mgp.szinhaz.hu

Miatt - írta Vinnai András és Bodó Viktor műfaji meghatározásul és művészi hitvallásként "Ledaráltam, eltűntem" című Kamrában megtartott előadásának falragaszára.

Miatt - írták tömör szellemességgel. Nem azt állítják, hogy drámát írtak Franz Kafka motívumainak szabad felhasználásával. Sem azt, hogy A per című regény nyomán színművet dramatizáltak Szabó Ede és Győrffy Miklós fordítása alapján. Nem okán, hanem miatt. Nem belőle, hanem miatta állították színpadra. Nem is drámát ígérnek, sem színművet. Produkciónak nevezik a létrejöttet.



Fotó: Varga Imre


A színházi előadás filmtörténeti alapozású a DVD-nemzedék kezén. A nézők nem a dohányzón át jutnak helyeikre. A büfé meg az előtér most a hátsó színpad. A színpad mélyéből keskeny, virsliszerű faborításos fafolyosót szerkesztett "skurcban" Bagossy Levente tervező. Mintha Orson Welles Kafka-megfilmesítésének hosszú gyújtótávolságú képsorait utánozná a színházi tér. Éles közelkép mögött ugyanolyan éles a kép mélysége. Ez a játék többszólamúságának érdekében működik. Középtájon jobbra Tóth Zoltán ül egy telefonkészülék mellett, újságot olvas, esetleg keresztrejtvényt fejt, elüti strázsálása idejét. Nem néz hiúzszemekkel. Mégis jelen van. Ő a hatalom előretolt bitangja. Őrszem. Felvigyázó. Fegyőre a még el sem ítélt raboknak. Amikor Bodó Viktor rendező K. Józsefet Keresztes Tamásra osztotta, Orson Welles filmjéből Tony Perkins járhatott fejében. Ártatlan és ártalmatlan fiút ítélnek el meg nem nevezett, titokzatos hatalmak.

Keresztest végül bedugják baloldalt a hatalmas szellőzőgépbe, ráillesztenek egy rejtelmes szerkezetet. És valóban megdarálják a központi szereplőt, majd kimászik az embersuvasztó gépből, testhez álló alsóban. A befejezéskor nem érezzük Józsefet eltűntnek. Csak bedaráltnak. Kihúzva meggémberedett tagjait, új életet kezd. Olyant, ami besorolja őt a többi egyformán engedékeny és önfeledten vidám egyen-ember közé.

A kínosan talányos történet Kander-Ebb musicaljeinek zenéjével tarka hangzást kap. Kigyulladnak a villanykörtekeretek, a világító lépcsőkön Broadway-musical heje-huja vidámsága hullámzik. Kényszer-mosolyok. Könnyedm mozdulati bravúrok. Mutatós kesze-kuszaság a világ. Kliséörömök, uniformizált boldogság. A Katona virbli-vonalát vezeti végig Bodó az előadáson. A megrészegülten öntudatlan világot, amit öntudatlan erőszak fenyeget minduntalan. Az elnyűtt elkárhozott tragikummal szembefordul a hétköznapi karneváli vigasság. A tragikum paródiáját kapjuk és a mjóllakottság szórakoztatóipari örömét. Már nem vehető komolyan az elkárhozás, és a rabul ejtő szabadságletörők erőszaka sem. Megkergült világban nem érvényesek a klasszikus műfajok és a klasszikus erkölcsi kategóriák.



Keresztes Tamásnak van egy akrobatikus szólója: szélvihar cibáltam rongybabaként végigsodródik a játéktéren, föltörli a színházat, minden lépcsőfokba beleakad, fölesik az asztalra, és mintha érvénytelen volna K. Józsefre a nehézkedési törvény: fölzuhan a falra, kívülre kerül az érvényes világon. Nagy Ervin kihúzott derékkal, haptákban hanyatt esik, nagyot koppan feje a földön, mint egy teherautóból kipottyant görögdinnye. De nem hal meg. Négykézlábra kapaszkodik, és folytatja táncos életét. Kiss Eszter még a tapsrend alatt is kacérkodik a nézőkkel. Résnyire kinyílik egy oldalajtó és Vajdai Vilmos komor eltökéltséggel kihív félreérthetetlenül trágár ajánlatokkal egy-egy kipécézett nézőt.

Kun Vilmos, mintha Móricz Zsigmond Rokonokjának kedélyes, farkasmohó Berci bácsijaként lépne színre; jelenleg Albert bácsi a neve. Olsavszky Éva kávéillatú szobaasszonyba rejtett kéjsóvár, kispolgári Mata Hari. Fekete Ernő nem evilági titkosrendőre állandóan elfoglaltnak látszik a színen, buzgón jegyzeteli a semmit, sokáig keveregetett pohár cappuccinóját abszurd könnyedséggel vágja zakózsebre.

Mészáros Béla frissen csirizelt díszletszagú hangon kezd beszélni, aztán belelendül az őrületbe és fölzárkózik Takátsy Péter, Lengyel Ferenc, Ónodi Eszter, Rajkai Zoltán, Szantner Anna, Rezes Judit az őrületet rutinos racionalitással előállító, elszabadított játékkedvéhez. Mindnyájan könnyedén közlekednek oda-vissza a kispolgári lét és a Broadway-utánjátszás csillogó mosolygásába. Berzsenyi Kriszta otthonkát és dísznői hadijelvények közt egyformán könnyed jelmezei a lányokat segíti rántásszagú életükből nagyvilágivá lenni, a fiúkat pedig konfekcióruházatból átemeli az estélyi öltözékek világába. Rajkai szmokinghoz hordott fehér frakk-nyakkendője jelzi, mennyire bizonytalan eligazodásuk egy jobbnak látszó alvilágban.

Miatt - a falragasz gúnyos hirdetménye. Nem Kafka Perét mutatja be, hanem az utánérzések másodlevonatának, másodközléses utánjátszásának, másodhetességének paródiáját.


Szerző: M.G.P. forrás: mgp.szinhaz.hu

------------------

"Ledarálnak, eltűntem"

Kafka A per című regénye miatt
Szabó Ede és Győrffy Miklós fordítása alapján
Írta: Vinnai András és Bodó Viktor

FEKETE ERNŐ TAKÁTSY PÉTER VAJDAI VILMOS
KUN VILMOS KERESZTES TAMÁS LENGYEL FERENC
MÁTHÉ ERZSI ÓNODI ESZTER RAJKAI ZOLTÁN
OLSAVSZKY ÉVA SZANTNER ANNA TÓTH ZOLTÁN
MÉSZÁROS BÉLA REZES JUDIT KISS ESZTER

díszlet - BAGOSSY LEVENTE m.v.
jelmez - BERZSENYI KRISZTINA m.v.
asszisztens - BUDAVÁRI RÉKA
rendező - BODÓ VIKTOR