Erica Fischer: Aimée és Jaguár

A Krétakör Színház és Irodalom sorozatának negyedik részében ezúttal az irodalom felé billen a mérleg nyelve. Láng Annamária és Pelsõczy Réka címszereplésével a világszerte nagy port kavart dokumentumregényt, Erica Fischer Aimée és Jaguár címû mûvét láthatják és hallhatják nézõik, ha február 28-án este 20 órakor ellátogatnak a Vidám Színpad kistermébe. Ezúttal rendezõ sem jegyzi a korabeli dokumentumokkal, képanyaggal gazdagított felolvasást: az est mûsorát teljes egészében a két színésznõ szerkeszti.

A Krétakör Színház és Irodalom sorozatának negyedik részében ezúttal az irodalom felé billen a mérleg nyelve. Láng Annamária és Pelsőczy Réka címszereplésével a világszerte nagy port kavart dokumentumregényt, Erica Fischer Aimée és Jaguár című művét láthatják és hallhatják nézőik, ha február 28-án este 20 órakor ellátogatnak a Vidám Színpad kistermébe. Ezúttal rendező sem jegyzi a korabeli dokumentumokkal, képanyaggal gazdagított felolvasást: az est műsorát teljes egészében a két színésznő szerkeszti.



A szerzőről

Erica Fischer életútja és személyisége sokban emlékeztet januári felolvasószínházunk szerzőjére, Elfriede Jelinekre. Bár Fischer Angliában jött a világra 1943-ban, szülei osztrák állampolgárok, az Anschluss után menekülnek a nácik elől Nagy-Britanniába. Anyja lengyel zsidó lány, apja osztrák, ahogy Jelinek apja cseh-zsidó származású, anyja osztrák katolikus. A Fischer-család 1948-ban aztán visszaköltözik Bécsbe. Akárcsak Elfriede, a három évvel idősebb Erica is az osztrák feminizmus egyik alapítója, s csakúgy, mint szerzőtársa a hetvenes években számtalan demonstráción tüntet, mint aktivista és szónok. Nevéhez fűződik továbbá az AUF nevű nőmozgalmi havilap és a Frauenzimmer könyvesbolt alapítása. A hetvenes évek közepétől Fischer aztán már csak az írásnak szenteli életét. 1988 óta szabadúszó író, fordító, újságíró választott hazájában Németországban, eleinte Kölnben, 1994 óta pedig Berlinben.



Aimée és Jaguár

Berlin, 1943. Felice Schragenheim, a 21 éves vonzó zsidó lány beleszeret egy náci banktisztviselő négygyerekes feleségébe, Lillybe. A legrosszabb időben, a legrosszabb helyen. "Aimée" és "Jaguár" terveket szőnek, verseket és szerelmes leveleket írnak egymásnak, házassági szerződést kötnek. Mikor Felice származását bevallja szerelmének, a veszélyes titok még szorosabbra fűzi szenvedélyes viszonyukat. Ám boldogságuk nem tart soká. 1944. augusztus 21-én a lányt letartóztatják és deportálják.

Erica Fischernek a 80 esztendős Aimée, azaz Lilly Wust mesélte el a történetet, amely az írónő keze alatt levelekkel, versekkel, naplórészletekkel kiegészítve a kor jelentős dokumentumává lett. A könyv első megjelenése után további kortársak jelentkeztek tanúnak, így a későbbi kiadások újabb gazdag részletekkel bővültek. A téma páratlan, a műfaj egyedi, a feldolgozás mély és hiteles. Ám az, hogy Aimée és Jaguár története az egész világon ismertté vált, csak Max Färberblock egyébként kiváló filmjének köszönhető.



Mi most megpróbálunk kicsit színházat csinálni belőle.

"A leszbikus nők igénye, hogy példaképekre és olyan hősnőkre leljenek, akiknek élete kontinuitást teremt saját élettörténetük számára, olyan nagy, hogy emellett gyakran elsikkad az 1933 és 1945 közötti eseményekkel való kritikus szembenézés. Hogy a két főszereplő egyikét zsidósága és nem leszbikus volta miatt ölték meg, és hogy a másikat egy nőhöz fűződő szerelme miatt a Harmadik Birodalom nem üldözte, nem illik bele a leszbikus hősiesség vágyképébe."

Erica Fischer