Szajré

"Ha az eddigi munkáim az áldozatokról szóltak, akkor ez az elõadás legyen a bûnösöké..." - közli titokzatos mosollyal Szalma Dorotty rendezõ. Ennél többet e "vérfagyasztó" történetrõl tilos elárulni. A poéngyilkosság is bûn.

Bemutató: 2005.február 25., Vidám Színpad

Mottó: "Semmi majré, itt a Szajré..."

Végy egy hullát, add hozzá egy bank széfjének teljes tartalmát, aztán egy pikírt rendőrt, kapzsi gyászolókat, és fűszerezd mindezt morbid, angol humorral. Hogy mit főztünk? A bűnök fekete komédiáját - ez a "SZAJRÉ".


A szerzőről:

Joe Orton angol író, 1933-ban született, Leicesterben. Eredetileg színésznek készült, majd, már a londoni Királyi Színiakadémia növendékeként kezdett színdarabokat és regényeket írni. Úgy írt, ahogyan élt. Vakmerően, sőt, pimaszul, soha nem törődve azzal, hogy bohózatai botrányt kavarnak-e. Írói karrierje rendkívül rövid, de annál sikeresebb lett. Provokatív komédiái elbűvölték a közönséget, így a Szajré is, amelynek 1965-ban volt az ősbemutatója, és 1966-ban megkapta az évad legjobb angol drámája díjat. 1967-ben, már ismert szerzőként, a Beatles együttes számára írt librettót - ez azonban soha nem készült el, mert Joe Orton erőszakos halált halt. 34 évet élt.


* * *


Joe Orton: S Z A J R É

fordította: Forgách András

McLeavy: Papp János m.v.
Fay: Bede Fazekas Anna
Hal: Simon Kornél
Dennis: Kárász Zénó
Truscott: Urmai Gábor
Meadows: Vankó Dániel
Édesanya: Geltz Péter m.v.

Dramaturg: Radnai Annamária
Díszlet-jelmez: Rátkai Erzsébet
Rendező munkatársa: Mag István
Rendező: Szalma Dorotty



---------------------

Gyorsportré Szalma Dorottyról



1974-ben született Budapesten. Itt éli gyerekkorát, ám a tizenötödik születésnapját már Bécsben ünnepli. Ahogy a neve is sugallja, magyar származású. Színészdinasztia sarja, a színház bűvöletében cseperedik fel. A nagymama, Madaras Vilma komikaként éppen a Vidám Színpadon aratja a babérokat az ötvenes-hatvanas években, nagypapája, Szalma Sándor többek közt a kecskeméti színtársulat elismert tagja. Édesapja színpadi show-kat szerkeszt, édesanyja pedig énekesnő. Hogy Dorotty miért nem folytatta a "családi hagyományokat", így válaszol: "Túl sokat kérdeztek gyerekkoromban, hogy nem akarok-e én is színpadra menni. Elegem lett. Inkább állatorvos akartam lenni. Aztán 16 esztendősen mégis hirtelen rám tört a vágy a színészet iránt. Meg voltam győződve arról, hogy mindenütt rám várnak a világot jelentő deszkákon. 19 évesen írtam egy színdarabot, amelyről ma ezt nem merném kijelenteni. A "művet" bemutatta egy amatőr színjátszó csoport, ahol egy profi rendező mellett társrendező lehettem. Így kezdődött".

Ám előtte még Dorotty befejezte gimnáziumi tanulmányait a császárvárosban, majd beiratkozott az egyetemre a színháztudomány-olasz szakon. Az ott eltöltött egy év - ahogy fogalmaz - szinte "kiszárította". Ezért otthagyta, s - a sikeres felvételi vizsga után - átköltözött Frankfurt am Mainba, ahol színházrendezést tanult a Zene- és Színművészeti Főiskolán. 2000-ben diplomázott, azóta "freiberufliche Regisseurin" azaz szabadfoglalkozású rendezőnő. A németen kívül beszél olaszul és angolul. No meg - pici bájos akcentussal - természetesen magyarul. Számos sikeres produkció létrehozója, főleg német nyelvterületen. Az elmúlt esztendők során prózát, operát, musicalt és operettet egyaránt színpadra állított. Csak néhány cím a listáról: Paul és Paula (kortárs német opera), A cigánybáró, A mosoly országa, Az utolsó tekercs, Diszkó disznók, És te szépségem, igen, igen, te. Az utóbbit - Mikó István meghívására - a soproni Petőfi Színházban vitte színre.

Dorotty úgy gondolja, legfontosabb rendezései Németországban a Theatrum non Gratum (Nemkívánatos Színház) elnevezésű csapathoz fűződnek, amelyet ő hozott létre. Velük mutatta be Pasolini: Orgia című darabját, illetve Strindberg drámáját, a Júlia kisasszonyt.