Történetek, Merlin

2005. március 6-án TÖRTÉNETEK címmel ismét látható Pataky Klára két koreográfiája, a Lépni sem, nézni sem és A katona története a Merlin Nemzetközi Színházban. "Meglepetés, cseppnyi zavar. A meglepetés Pataky Klára megejtõen igényes koreográfiai estjének szól, a tétova fészkelõdést pedig az okozza, vajon hogy sikerült eddig kikerülni a munkáit, melyeket el lehetett volna már csípni egy-egy fesztiválon. De mindegy is már, kézjegye karakteres, bevésõdik."

Pataky Klára rövid ideig, még a kilencvenes évek végén a KompMániában játszott. Az együttes egykori tagjai azóta jobbnál-jobb darabokkal bukkannak fel: Ladjánszki Márta és Gergye Krisztián mellett most már Pataky Klárával is komolyan kell számolni, mint nemzedéke egyéni látásmóddal bíró, ígéretes koreográfusával.



Ami viszont alapvető különbség az előbb említett alkotókkal szemben, hogy Pataky Klára nem készít önarcképvázlatokat, nem gyón és nem szublimál. Művei sokkal inkább apró, remekbe szabott stílusjátékok, melyeket a választott anyag határoz meg. Minden érzés, tapasztalat áttételesen bukkan fel, formailag szigorú keretbe öntve, kérlelhetetlen pontossággal. Ráadásul feltűnő az is, hogy egy olyan koreográfus lépett most elő, aki nagyvonalúan időt hagy arra, hogy munkája beérjen, így a táncosokra nagyon intenzíven képes figyelni. Vele dolgozva Szász Dániel vagy Szabó Csongor (akik pedig igazán sokat foglalkoztatott művészek) eddigi legjobb formájukat nyújtják.

Az est két nagyon eltérő stílusú, rövid koreográfiából áll, egy sötét árnyalatokban tartott, lorcai ihletésű duóból, és egy mulatságos, groteszk játékból, mely A katona történetét írja át.



A Lépni sem, nézni sem... című kettősben Domonkos Flóra és Szabó Csongor egy kopár, díszlet nélküli térben harcol egymással, a táncosok testükön kívül csupán egyetlen eszközt, egy kopott széket használnak. A ruhák a paraszti környezetről, a gesztusok a hagyományos nemi szerepekről árulkodnak. A nyitóképben arcukat befedő, hosszan leomló fehér gyolcs köti össze a párt, de az evidens egymáshoz rendeltséggel nem jár harmónia. Az alig egy-egy perces, olykor lírai, olykor kegyetlen képeket sötét tagolja, nem a kapcsolat teljes folyamatát látjuk, hanem annak koncentrált pillanatait. A puha érintéseket ütések váltják, az ölelő kéz bármikor fojtogatóvá válhat. A darab talán legjellemzőbb pillanata az a kép, ahogy a férfi földhöz vágja a széket, így az kalodaként zárja magába a nő testét, vagyis a koreográfia a valós hatalmi helyzetet, az erőszakot és annak szenvedélyként való általános félrekódolását is leleplezi.

Az est második fele Stravinsky A katona története című művére készült koreográfia. A népmesei alapú történet, melyben a katona eladja a lelkét (hegedűjét) az ördögnek, eredetileg kis létszámú vándorszínház számára készült, a 1918-as "felolvasott, eljátszott és eltáncolt" lausanne-i ősbemutatónak nagy sikere volt. Az ördög szerepét megosztva egy színész és egy táncos játszotta, sőt, átmenetileg az is felmerült, hogy a mű csúcspontját, az Ördög győzelmi indulóját esetleg maga Stravinsky táncolná.



Pataky Klára átiratát maró irónia hatja át, és ez nem csupán a zene eredendően szatirikus voltából következik, hanem a koreográfus számos kontextusfüggő geggel, utalással, apró paródiával is megajándékozza a figyelmes nézőt. Az Ördög szerepével nagyszerűen helyzetbe hozza Szász Dánielt, akiről hihető, hogy képes pórázon rángatni a többi figurát kényére-kedvére. Megfigyel, kivár és lecsap, mint egy lusta ragadozó, aki kiélvezi ellenfelei gyengeségét: ő az, aki már a kezdetektől ott guggol egy széken, és a nézők sorait pásztázza. A katona - Szabó Csongor - és az Ördög párharca egyenlőtlen, az Ördög nem szemből támad, hanem rátelepedik a katonára, levakarhatatlan. A beteg királylány sértett hajasbabaként egy koporsószerű ládából tör ki, mosolya lépesméz, teste nyeklik-nyaklik, íme, a megmentendő hősnő tökéletes prototípusa. A karakteres, groteszk figurákat Pataky Klára kiegészíti a királyi udvar puccos szereplőinek hármasával, két játékbaba-szerűen modoros udvarhölggyel és egy dandy hoppmesterrel is. A résztvevők összjátéka remek: a bizarr sminkek, a meghökkentő jelmezek, az eltartott játékstílus mind hozzájárul, hogy úgy érezzük, mintha keserédes bábszínházat látnánk.

/Tóth Ágnes Veronika/



AZ ELŐADÁSRÓL:

Történetek

2005. március 6. 19:00

Merlin Nemzetközi Színház, színházterem

"Lépni sem, nézni sem..."

Táncolják: Domokos Flóra, Szabó Csongor

A duettben (melyet F. G. Lorca: Találkozás című verse ihletett) két táncos egy szék körül "keringőzve" meséli el egy reménytelen kapcsolat történetét.

A katona története

Táncolják:
Katona - Szabó Csongor
Ördög - Szász Dániel
Királykisasszony - Kántor Katalin
Udvarhölgyek - Jaross Viktória, Nagy Csilla
Király - Hámor József

I. Stravinsky azonos című zeneművére készített koreográfia, mely a katona történetét meséli el, aki találkozott az ördöggel. A katonának volt mindene: családja, mátkája, hegedűje. A katona találkozott az ördöggel. A katonának semmije sem maradt... Mese az emberről, az esendőségről, illetőleg határokról, melyeket nem lehet büntetlenül átlépni.


Díszlet és jelmez: Nagy Viktória
Fény: Vajda Máté
Smink: Károlyi Balázs
Koreográfia: Pataky Klára