Egy orgazmust!!!!!

Az avignoni élménytúra első meghatározó eseménye Jan Fabre volt. A vetítés előtti beszélgetésen megfogott ez az angolul beszélő flamand férfi, aki azt vallja: fiatal művésszé válni kell. Az egykori hatórás előadásból (Le pouvoir des folies théatrales) készült majd' kétórás film maga a fiatal lázadás, lendület, friss és más, amit a képzőművésznek indult színházi kísérletező írásaiban is rögzített. Szintén szimpatikus. És elkezd érdekelni, hogy az ötven körüli energiabombának mennyit sikerült megtartania a forradalmi, botrányos, új formákat - rombolva és újjáépítve - kereső színházi nyelvéből.

Jan_Fabre_-_Orgy_of_tolerance

Jan Fabre - Orgy of tolerance

TOVÁBB A FOTÓGALÉRIÁHOZ >>>

 

Két nappal később, nagy szabadtéri színpad, este tíz óra: polgárpukkasztás, obszcenitás, pofátlanság, arculcsapás, politika, vélemény, humor és profizmus. Lehengerlő, mellbevágó erő. Fiatal, karbantartott, szép testű színész-táncosok a szex, az emberi gonoszság, az ostobaság, az előítéletesség, a közönségesség, a kiszolgáltatottság őrületében. Kegyetlen, embertelen világunk kifordítva, befordítva összes foltjával és átlátszóságával. Könyörtelen és szókimondó. „Köszönjük államunknak a félelmet, mert megóv az olyan érzelmektől, mint a szeretet". A rendező nem kímél semmit és senkit, önmagát sem. Fuck you Jan Fabre! Fuck you tout le monde! Üvöltik a színészek a több mint ezer néző arcába.

Az előadás kimondja: ezt a társadalmat, ezt a civilizációt a szex és a birtoklásvágy szenvedélye irányítja. Hosszas bemelegítés után maszturbáció-versennyel indít az előadás. Két férfi, három nő. A versenyzőket katonának öltözött ellentétes nemű, fegyveres színészek bíztatják. Az országodért! A hazádért! Te leszel a címlapon! Te vagy a király! Ééés hét! Terhes nők, miután egy edzés keretében sikerült közelebbi viszonyt kialakítani bankjegyeikkel, bevásárlókocsikon, lovagló ülésben üvöltve különböző árucikkeket hoznak a világra. Egy üdítő bújik ki, hát kibontja az újdonsült anya és a következő vajúdás előtt beleiszik, felfrissíti magát.

De a bevállalós, merész botránykeltés mellett igazi profizmussal van megszerkesztve az előadás, a színészek képzett táncosok. A provokatív keret az orgazmus, a maszturbáció, de az alkotók felvállalják, hogy ezt is kinevetik. És végül azért megmutatják, hogy táncolni is tudnak. Igazán jól. Csak úgy könnyedén, hogy piszkálódjanak, egy-egy magánszámmal megfűszerezve. Az előadás utolsó mondatai a két gnóm, fasiszta csöves figurája közt hangzik el: -Bármit megkapsz, amit kérsz. -Egy orgazmust!

Az ember keres. Egész életében keres. Keres és tanul. Egy tanárom azt mondta, vannak olyan színházi élmények, amik megváltoztatják az ember életét. A baj az, hogy ezek ritkán jönnek el. Sokat kell várni, tanulni és keresni. Tegnap kaptam egyet. Elzsibbadtam, kipirultam, boldog voltam és izgatott. Egy órán és negyvenöt percen keresztül. Most keresem hova tegyem szívben, agyban, érzékben.

Khaled-Abdo Szaida

 

Az Intenzív Projekt Avignon további írásai:

 

Az Intenzív Projekt Avignon fotógalériái:

----

Az Intenzív Projekt Avignon 2009. támogatói: Színház- és Filmművészeti Egyetem, Párizsi Magyar Intézet, Polgár Krisztina Emlékalap, Oktatási és Kulturális Minisztérium, NKA, Budapesti Francia Intézet, Magyar Közlöny- és Lapkiadó, Filmworks, valamint a litera.hu, a nol.hu és a szinhaz.hu weboldalak.