Barokktól a Romantikáig

"...Mint egy jó regénynek, úgy egy jó opera-libretto-nak is vannak bizonyos felépítési adottságai. Van egy kezdet, egy felívelés és utána következik egy csattanó, egy katarzis élmény, ami ugye kell egy operában..."

"Opera"! Sokszor szörnyülködve fogadják ezt a szót az emberek. Idegenkednek ettől a világtól és váltig állítják, hogy képtelenek lennének végigülni egy teljes operaelőadást. Találkozni olyan személyekkel is, akik ismerik ugyan a művet és tisztában vannak azzal, hogy mit fognak látni, de előadás után negatív élménnyel, rossz szájízzel térnek haza és ez által elkönyvelték, hogy, az opera csak rossz lehet. Nagyon sok múlik az első élményen. Ez egy meghatározó pont. Döntő szerepe van  a zenekarnak a  rendezőnek, (esetleg a koreográfusnak a balettbetétek végett.) karmesternek és nem utolsó sorban az énekeseknek, hogy mennyire tudják hitelesen életre hívni az adott művet, mind zeneileg, mind szerepmegformálás szempontjából. Fontos dolognak tartom még magát a mű tartalmát. Első élmények begyűjtésére mindenképp egy könnyedebb témájú operát célszerű megtekinteni. (Igaz, ezt embere válogatja. Jómagam nem épp operabuffával szerettem bele a dalszínházba.) Magyarországon véleményem szerint igen keveset foglalkoznak az operával, mint színpadi műfajjal. Még kevesebbet az énekesekkel, előadóművészekkel. Megvannak a "húzónevek" az operaéletben, akiket jószerrel mindenki ismer. (Gondolok itt például Simándy Józsefre, Házy Erzsébetre, Delly Rózsira, Melis Györgyre és még sorolhatnám.) Ők már szinte legendának minősülnek. A közönség hajlamos arra, hogy ebből a csodálatos élményből táplálkozzon, melyet az említett művészektől kaptak. Ez persze semmiképp sem probléma. A nagy nosztalgiázásban azonban elsuhannak a ma aktívan éneklő kollégák mellett, szinte észrevétlenül. Pedig igen sok fiatal és tehetséges énekesünk van, akik több figyelmet érdemelnének. Tegyük fel, világszínvonalon elénekelnek egy operaszerepet, majd hazamennek és senki még csak meg sem említi a nevüket sehol. Premierek után találkozhatunk esetleg velük internetes oldalakon és szaklapokban. Jelen esetben beszélgetőpartneremre González Mónikára gondolok, akivel az Operaházban találkoztam és beszélgettem. Bátran mondhatom, hogy fiatal kora ellenére már most igen nagy életművel büszkélkedhet. Énekel a Magyar Állami Operaház repertoáron lévő darabjaiban (ezekre majd a beszélgetés során fény derül) a Kamaraopera társulatát is gazdagítja, színesíti. Legutóbb is az említett együttessel készített új produkcióban lépett színpadra a Művészetek Palotáján belül található Fesztiválszínházban, ahol George Friedrich HÄNDEL : Semele c. opera/oratóriumában énekelte a címszerepet. Több hangfelvétel őrzi hangját, közreműködik  egyházi zenei illetve operafelvételeken - általában cím vagy főszerepben, de saját árialemeze is jelent már meg. Lemezei leginkább a barokk csodálatosan színes, gazdag, érzelemdús világát tárják fel a hallgató előtt. Repertoárja azonban igen széles, hisz barokktól a modernig szinte mindent énekelt már.  Ne siessünk viszont ennyire előre, kezdjük az indulástól.


Milánó! Értesüléseim szerint ott születtél. Gyermekkorod java részét is ott töltötted. Röviden mesélnél erről?

Milánóban születtem. Az édesapám Chile-i, édesanyám pedig magyar. Mégis nagyon érdekes, hogy ők Olaszországban találkoztak elöször, méghozzá Rómában. Mindketten ösztöndíjjat kaptak, hogy a híres római Santa Cecilia Zeneakadémián tanuljanak énekelni. Itt szerettek egymásba. Milánóba szerencsét próbálni mentek, mert végülis az a Scala városa. Utána Chile-be utaztunk Hat éves koromig nem is beszéltem magyarul és Magyararországon sem jártam. Ekkor még szüleim azt gondolták, hogy itt fognak majd élni Dél-Amerikában. Ez nem így történt, elváltak és anyukám egyedül maradt egy gyerekkel. Azt gondolta, hogy visszaköltözünk Magyarországra a gyökerekhez, oda, ahol még vannak rokonok és barátok. Nagymamám is itt élt.

Milánó, Chile, Magyarország! Mikor volt az a pont amikor tudatosult benned az, hogy énekelni fogsz? Már gyermekkorodban éneksnő szerettél volna lenni, vagy valami egészen más? Mióta foglalkozol zenével? Tehát az első "lépések!"

Amióta az eszemet tudom, egész gyermekkorom óta csak az opera vesz körül és az éneklés. A szüleim otthon gyakoroltak, apukám egy egészen csodálatos tenor hanggal bírt. Amikor viszont a szülők énekeltek, dolgoztak én azon nyomban el kezdem üvölteni, hogy hagyják abba. Mert ugye milyenek a gyerekek. Féltékenyen viselkednek, ha nem velük foglalkoznak. Három éves koromban már operaelőadásokat néztem. Csúnya közhellyel fogalmazván "az anyatejjel szívtam magaba a zenét." Sőt! Már három, négy évesen Chile-ben elkezdtem tanulni szolfézst, tudom ez nagyon furcsán hangzik így. Estella Cabesas volt az aki kidolgozott egy "színes szolfézs" nevezetű módszert, mellyel játékosan lehetett elkezdeni tanulni a zene és a hangok alapjait. Ekkor egy próbcsoportban bennevoltam és ismerkedtem a kottával a hangokkal. Aztán szép lassan következett az éneklés. Igaz, mondjuk az én családomban szerintem nem is volt kérdés, hogy mi lesz belőlem. Hat, hét évesen jött egy kisebb fordulat, színésznő szerettem volna lenni, vagy balerina. Kívülről nézve, szóba sem jött mondjuk olyan szakma, mint pl. állatorvos, masiniszta. Kicsit olyan, mintha egy burokban nőttem volna fel, számomra ez volt a világ. A színészet viszont annyira megragadott, hogy amikor már Budapesten éltünk mindig összeszerveztem a velünk egy házban lakó gyerekeket. Általában én voltam a rendező és a főszereplő nő is. Rendezgettem őket ide-oda. Fogtam az egyik fiút aki tetszett nekem, megcsináltuk a szerelmi jelenetet, közben valakire rábíztam a videokamerát, hogy kamerázzon minket. Elképzeléseimben úgy élt ez a színészet, hogy majd egyszer nagy Hollywood-i díva leszek, aki sétáltatja a gyémántnyakörves leopárdot. Mint pl. Jean Mansfield. Majd jött a már előbb említett balett. Iskolakezdés előtt kezdem el tanulni a balettet, Perczik Sári néninél művészi mozgást. Akkor ez volt a neve. Hat, hét éves voltam ekkor. Anyukám kérdezte, hogy mit szeretnék csinálni a továbbiakban és természetesen egyből rávágtam, hogy balett. Körbekérdezősködött ismerősöknél, hogy mi ennek a módja, majd máris a balettiskolában találtam magam. Nagyon szerettem csinálni, Sári néni is nagyon szeretett, de ugye elkezdtek nyúzni. Jöttek a "tágítások" mint gyakorlatok. A fizikai részét, fájdalmát nagyon nehezen viseltem. Otthon el is kezdődött a folytonos nyafogás. Mind utóbb kiderült édesanyám tudatos célzatossággal megkérdezett akkor, hogy nem akarok - e inkább átmenni az Operaház Gyermekkórusába. Nekem sem kellett több azonnal bólogattam és helyeseltem, hogy "dehogynem akarok átmenni." Hét, nyolc éves koroban pedig már a Gyermekkórusban voltam. Röviden mondván, mióta Magyarországon vagyok, itt vagyok az Operaházban.

Iskolák. A Liszt Ferenc Zeneművésziti Főiskolán végeztél. Ha jól tudom nem kevés tárgyból.Korrepetítor és Opera.

Az általad említett tárgyak előtt még karvezetésből is végeztem. Tizennégy éves koromtól tizennyolcig én konzervatóriumba jártam. Itt szolfézs szakon végeztem Ugrin Gábornál. Egyébként anyukámnál is tanultam. Majd ez után, tizennyolc évesen felvételiztem karvezetésre ahova fel is vettek. Ettől kezdve pedig nagyon sokat jártam a Zeneakadémiára ezalatt a hat - nyolc év alatt négy szakot végeztem el. A karvezetés azért volt nagyon jó, mert olyan zenei alapot ad, ami általában nincs meg az énekeseknek. Korrepetítoroskottam elég sokat, így meg tudtam tapasztalni a másik oldalát is ennek a dolognak.


Énekversenyek. Több énekverseny győztese vagy, ösztöndíjjat is kaptál, (Conegliano Kamarazenei Énekverseny, "Fischer-Annie" ösztöndíj.) de ebből egy különösen nagy áttörést hozott számodra.

Már a főiskolai éveim alatt jelentkeztem Olaszországba énekversenyre ami sikerült is. Ez a "Toti dal Monte" Nemzetközi Énekverseny volt. Ekkor húsz éves voltam. Maga a verseny W.A.Mozart : Figaro házassága c. opereájára volt meghírdetve. Én Barbarina szerepét énekeltem. Nekem akkor ez volt a megfelelő, mint első szerep. Ezt a versenyt sikeresen meg is nyertem. A "nyeremény" azzal járt, hogy elénekelhettem a szerepet Olaszországban Peter Maag világhírű karmester vezénylete alatt. Ekkor kezdődtek a problémák, hiszen én karvezetős voltam és egyáltalán nem értették, hogy miért kérek én engedélyt több hónapra elmenni énekelni. Persze megtiltották! Én viszont mégis elmentem, mert úgy voltam vele, hogy az ember életében nem biztos, hogy adódik még egy ekkora lehetőség. (E miatt, mert elutaztam még fegyelmit is kaptam). Meg kell mondanom, nem bántam meg, hogy akkor így döntöttem.

Mi következett az Énekverseny után? Visszajöttél Budapestre.

Jelentkeztem ének-szakra. Szintén ekkor ismerkedtem össze Moldován Domokossal, aki a Kamaraopera művészeti vezetője. Vashegyi György is meghallgatott, elénekeltem neki Caccini : Amarilli című dalát és máris nekikezdtünk a Tancred és Clorinda-nak. (Ez egy Monteverdi madrigálopera). Így már a főiskolás éveim alatt is sokat dolgoztam Olaszországban és Magyarországon egyaránt. 1998-ban végeztem már minden szakkal, de még az iskola alatt adódott, hogy eléneklhetem Barbarina szerepét az Operaházban. Boldogan elvállaltam és megköszöntem a lehetőséget. Így kerültem a Magyar Állami Operaházba. Ez volt az első szerepem.


Tudomásom és információim szerint részt vettél Joan Sutherland mesterkurzusán is. Ez hogy történt?

Ez nem mesterkurzus volt. Itt meg kell említsem édesanyámat, aki meghatározó szerepet játszott (és játszik most is) az életemben, olyan szempontból, hogy ő volt a mindenkori énektanárom és most megint vele dolgozom. Elhatározta, hogy Nemzetközi Énekversenyt teremt Magyarországon, ami addig nem volt. Ez 1993-ban történt. És ekkor a zsűribe meghívta Joan Sutherland-et. Jobban mondva a második verseny-zsűriébe. Természetesen én nem vettem részt ezen a versenyen, hisz ez nem is lett volna illendő. Mint kíséret voltam jelen. Sokat beszélgettünk, említettem neki, hogy én is énekelek. Nagyon jó kapcsolatba kerültünk velük. Fantasztikus emberek. Rendkívül kedvesek, minden kérdésre szívesen és készséggel válaszoltak. Majd édesanyám megkérdezte a művésznőt, hogy volna-e kedve egy mesterkurzust tartanai itt Magyarországon. Úgy gondolta ugyanis, hogy ez egy remek alkalom lenne egy olyan folyamat beindítására, hogy "Világsztárok mesterkurzusai az Operaházban". És így lett az első Sutherland. Erre a kurzusra már én is jelentkeztem. Így kezdtünk el dolgozni együtt. Majd adódott egy olyan lehetőség, hogy elutazhattam a privát otthonukba Svájcba. Nem nagyon tudtam elhinni. Ugyanis a lakáson nem tart az ember mesterkurzust. Náluk laktam és tanultam egy héten keresztül montreaux-i otthonukban. Amikor megérkeztem a reptérre már vártak rám személyesen. Nagyon meg is lepődtem. Autóval mentünk egészen az otthonukig, ami valami egészen fantasztikus élményt nyújtott. Egy csodálatos szobát kaptam abban a hatalmas házban. Iszonyatosan fáradt voltam és szinte el sem akartam hinni, hogy hol vagyok. Kérdezni sem nagyon mertem őket semmiről. Másnap kicsit sokáig aludtam, úgy kilenc óra lehetett amikor felébredtem. Gondoltam, mivel ők is énekesek sokáig alszanak. Pontban kilenckor kopognak az ajtómon. Mr. Bonyng : "Monica I you ready to sing?" Érdeklődött, hogy készen állok - e az éneklésre. Mertem én mondani, hogy nem? Azonnal kipattantam az ágyból és összeszedtem magam. Egy csodálatos hetet töltöttem ott. Majd a későbbiek folyamán többször tettem látogatást náluk, mely mindig nagy élmény volt számomra. Rengeteget segítettek nekem!


Tehát akkor ez a látogatás java részben énekléssel telt?


Igen, énekléssel. Mr. Bonyng zongorán kísért Sutherland pedig irányított, mit és hogyan. Rengeteg kottát kaptam tőlük. Megkaptam Sutherland kottáit, melyben saját beírásai vannak. Ezekből a kottákból csináltam később egy olyan estet, már itt Magyarországon ami különleges, múlt századi anyagokat tartalmazott. Ezeket tőlük kaptam és velük sikerült kidolgoznom közösen.


És ezt hol adtad elő pontosan?


Ennek az estnek a megrendezése a Vakok Intézetében volt, jó pár évvel ezelőtt.


Georg Friedrich Händel : Semele. Ez most pont aktuális kérdés. Beszélgessünk erről egy kicsit. Volt e valami előzmény?


Igen mozgalmas történet a szó szoros értelmében. Messzire kellett utazni. Egészen Ausztráliáig. Itt készültünk fel a darabra. Ezek olyan dolgok, hogy az ember úgy érzi, nem lehet kihagyni, összeszorítja a nadrágszíjjat és elutaztam. A Semele igazán jó választás volt, mert egy rendkívül talányos, figyelemfelkeltő darab. Nem épp egy elcsépelt mű. Nincs jelen a világon repertoárdarabként. Ellentétben mondjuk egy Vivaldi : Orlando Furioso-val. A Kamaraoperának pedig az a fontos, hogy olyan művekkel is megismertesse a hallgatóságot, mely hiánypótló és igazi ritkaságnak minősül.


Opera vagy oratórium? Sok vita zajlik eme mű körül. Vannak akik operának nevezik, vannak akik oratóriumként tartják számon Händel művét. Arra lennék kíváncsi, hogy egy művész hogy látja ezt, miként vélekedik róla?


Érdekes! Mint egy jó regénynek, úgy egy jó opera-libretto-nak is vannak bizonyos felépítési adottságai. Van egy kezdet, egy felívelés és utána következik egy csattanó, egy katarzis élmény, ami ugye kell egy operában. Dramaturgiai szempont is nagyon fontos. Pl. Travita és Don Carlos csodálatos csattanóval fejeződik be. Violetta felkel, mindenki azt hiszi minden rendben van és a pár pillanat múlva holtan esik össze. Vagy ugye a Don Carlos-ban amikor Károly megjelenik a sírból. Mindenkinek megdermed az ereiben a vér. Na már most a Semele-ben ilyen jellegű katarzis nincs. Amikor Jupiter tüzében a hősnő meghal, elég, elmúlik akkor bánatosak ugyan, megsíratják de az élet megy tovább. Ino hozzámegy Athamas-hoz és mennyegzőt ülnek. Tehát van egy úgynevezett lírai vége. Nem egy hatásos végkifejlete van, mint mondjuk egy romantikus operának. Tehát miért ne lehetne oratórium is. Meg köztudott, hogy Händel az operáit olaszul az oratóriumait angolul írta. Biztos lehetne ezen méllyremenőleg vitatkozni, kutatni, hogy miért van ez így. Nem elképzelhetetlen, hogy a zeneszerzőnek okai voltak erre. Viszont amiről szól tartalmilag a szerelem a féltékenység a nő hisztériája, az ármány, ez mind operai elem.

 

 

G.F.Händel : Semele (Címszereplő)

Semele! Kíváncsivá tettél. Egy olyan "keletkezéstörténetet" szívesen hallanék. Mint pl. Mikor fogant ez az ötlet? Kinek az ötlete volt? Miért pont Téged?


Mondhatom azt, hogy nagyon nagy szerencsém van a Kamaraoperával. Nekem volt "óvoda, iskola, egyetem", aztán művészképző. Mondhatom azt, hogy szinte alapító tag vagyok, hisz majdnem 10 éve működik. Moldován Domokosék vettek a szárnyuk alá és faragtak belőlem Prima Donna-t a Kamaraopera részére. Tudom, ez elég idétlenül hangzik, de így történt. A Semele pedig úgy jött, hogy összeültünk, hogy mit szeretnék, mit kéne bemutatni, mi érdekelheti a nagyérdeműt.


Megkérdeztek esetleg Téged, hogy mit énekelnél szívesen?


Együtt leültünk és e mellett döntöttünk, közösen. Tulajdonképpen nekem ez egy jutalomjáték, hisz ez a Händel darab abszolút Semele-ről szól. Ez nem olyan, hogy van több egyenrangú szerep. Van a Semele aztán vannak a többiek. És még így is meg lett húzva az előadás, mert sokkalta több áriája van. Ez az előadás május 31.-én, kedden 19:00-kor ismét láthatól lesz a Fesztiválszínházban a Művészetek Palotáján belül.

 

Énekelsz még az "operák operájában" is, Donna Anna-t. W.A. Mozart : Don Giovanni. Mondhatjuk azt, hogy egy "szerep álom" vált valóra?


Ennek a kérdésnek örülök, mert ez szintén egy érdekes történet. Nekem gyermekkorom óta a Don Givanni "az opera"! Én annyira imádom a Don Giovanni-t, hogy azt elmondani nem tudom. Ha nekem azt mondták volna, hogy elénekelhetek egy sort a műből, azt is szívesen vállaltam volna. Minden percét élvezem. Ha pedig azt kérdezi valaki, hogy mi az a szerep ami számomra a csúcs akkor Verdi : La Traviata Violetta-ja mellett igen szorosan ott van Donna Anna figurája. Bár Violetta teljesen más. Úgy kezdődött a dolog, hogy a főiskolán szerepgyakorlaton Zerlina-t és Donna Anna-t tanultam. Én úgy gondoltam, hogy esetleg valaha is énekelek ebben a Mozart-operában biztos Zerlina szerepét kapom. Amikor pedig meghallottam, hogy Donna Anna! Nem reméltem! Legvadabb álmaimat is felülmúlta. Úgy kezdődött, hogy én a másod szereposztásban voltam, az elsőben pedig Frankó Tünde. A premier utolsó előtti napjáig nem lehetett tudni, hogy mi lesz, mert Tünde beteg volt. Mivel egy rendkívül lekiismeretes, komoly művész akit én nagyon tisztelek, megpróbált mindent elkövetni az ügy érdekében, de sajnos nem énekelhetett. Nekem a bemutató előtti napon szóltak, hogy én csinálom a premiert. Aznap amikor ez történ pont a másodpremier főpróbáját énekeltem egész délelőtt. Sőt a hetedikei előadást is én énekeltem. Ez nem volt épp könnyű! A lényeg viszont az volt, hogy sikerült és nagyon nagy öröm volt számomra. Az is nagyon nagy meglepetés volt, hogy Kesselyák Gergely, aki a darabot rendezte, mennyire jól bánik az énekesekkel, nem hittem volna. Rendkívül határozott elképzelései voltak, semmi bizonytalankodás nem volt. Pontosan kidolgozott koncepció volt az egész. És az a tisztelet és szeretet is sokat számít, ahogy velünk dolgozott.

Verdi : La Traviata (Violetta)
A kritikusok is igen jó véleménnyel vannak rólad és ez nem volt másképp a Don Giovanni premierje után sem.


Én nem reméltem. Komolyan mondom, hogy nem álszerénység, de szinte soha nem tudom azt mondani, hogy most elégedett vagyok magammal. Pedig mindig mondják, hogy úgy kell kiállni a színpadra, hogy "én vagyok a Maria Callas". Hiszek magamban, de mindig van min csiszolgatni. Ritkán van úgy, hogy elégedett vagyok magammal. Van, hogy vége az előadásnak és legszívesebben sírnék. Ilyenkor nem érdekel, hogy ki mit ír, mert úgy érzem, hogy rossz volt. Aztán amikor olvasom az esetleges kritikákat és a jó véleményeket egészen meglepődök.


Ezek után nem is tudom megkérdezzem - e, hogy "szerepálom"!

Az mindig van, de jobb nem álmodozni, mert a valóság mindig jobbat hoz és esetleg felűlmúlja az álmokat. Esetleg olyat hoz amire az ember nem is gondol. Mint például Donna Anna szerepe. Úgy vélekedek erről, hogy mindig arra kell koncentrálni és ott kell a maximumon teljesíteni ahol éppen vagyok. Én nem is gondoltam, hogy a Semele-t valaha el fogom énekelni. Ezt művet én tíz évvel ezelőtt a La Fenice-ben láttam  Yvone Kenny-vel és teljesen rosszul voltam, hogy mi ez a csoda és ez a szerep, ezek az áriák az énekes. És most tessék. Semele-t énekelek.


Hangfelvételeid is szép számmal jelentek meg különböző kiadók gondozásában. Saját árialemez, opera-felvételek, egyházi zenék.  Mégis kevesen ismerik ezeket a felvételeket. Hogy volt ez? Felkértek a közreműködésre, esetleg ajánlott Téged valaki?

 

Most járunk a tizedik Cd.-nél. A legelső felvételem Baldassare Galuppi : Caffé di Campagna volt Fabio Pirona-val 1997-ben. Ekkor még nem is voltam Operaházi tag. Fabio Pirona állt elő ezzel az ötlettel. Ő az-az ember aki  kéziratokat felkutat Olaszországban különböző könyvtárakban és hangtárakban, olyanokat, melyeket még csak ki sem nyomtattak és érdemesnek talál arra, hogy meg kell ismertetni a nagyközönséggel. Ezek általában gyönyörű zenék és igazi ritkaságok. Lásd a Galuppi felvételek. Mi már akkor ismertük egymást, jóban voltunk. Felkeresett, hogy itt vannak ezek a csodás zenék és a Hungarotonnak is van kedve a dologhoz. Nagyjából így kezdődött. Azóta több lemezt adtunk ki közösen. A Cd-k között persze nem csak Hungaroton kiadványok szerepelnek. Köztük van egy lemez, melyet Peter Maag-gal készítettünk. Ez egy Schubert opera, ami élő felvétel. Majd készítettünk egy hanglemez felvételt is, ez Strauss : Capricco. Ebben Felicity Lott is énekelt és a Stuttgart-i Rádiózenkar működött közre.


Az említett lemezfelvételek milyen műfajt képviselnek túlnyomó részben?


A Hungarotonnál leginkább a barokk műveket vettük elő és Galuppi-t. Azért esett rá a választás, mert ő velencei. Fabio Pirona-val mi úgy ismerkedtünk össze, hogy családom jóban volt Giuseppe Patané-val. Általa ismertem meg Genf-ben. Nagyon kedveli a barokk zenét is. Mint már említettem utánajárt kéziratoknak és úgymond "felfedezte", hogy mekkora kincs ez a zene. Utána következet sorban a zeneszerző művei. Musica Sacra, Gustavo Primo Ré di Svezia. (Ez díjjat is nyert.)


Egy ilyen felvétel mennyi idő alatt készül el?


4-5 nap alatt készül el a teljes felvétel, úgy mindennel együtt. Sokan mondják, hogy a stúdiófelvételekkel mennyi ideig próbálkoznak, újraveszik. Mivel túl sok időnk nem volt rá egészen rövid idő alatt sikerült befejeznünk. Egy lemezfelvétel viszont igen komoly erőfeszítést és odafigyelést igényel.


Van egy kifejezetten "privát" árialemezed, mely egy válogatás több szerző műveiből. Ez az "Arie del ’700 Italiano" címet viseli.


Az összes ária ami a lemezen van, soha fel nem vett és soha ki nem nyomtatott, ki nem adott zenék. Ezek mind az eredeti kéziratból lettek felénekelve. És az összes szerző a lemezen velencei. A "velencei iskola", szokták így is nevezni. Nagyon híres iskola volt az 1700-as években. Az ekkor élő mesterektől válogattunk össze egy felvételre valót. Ha már így megemlítettem a velencei iskolát akkor nem mulasztok el említést tenni a másik nagy iskoláról a nápolyiról. Érdekes lenne ebből is összeválogatni egy lemezre valót.


Barokktól a romantikáig. Sokan téged csak a barokk repertoárból ismernek és elkönyvelték, hogy csak ezt énekelsz. Ami tévedés. Händel-től Verdi-ig szinte mindenben otthon vagy. Másképpen készülsz mondjuk egy Verdi : La Traviata-ra és másképp mondjuk egy Semele-re?

 

Én egyébként nem hiszek abban, hogy a barokkot vagy a modernet, esetleg Verdi-t másként kellene énekelni. Csak stíluskülönbség van. Az pedig nem igaz, hogy ha barokk operát énekel valaki akkor egyenes hangon, "testetlenül" kell, vagy ha Verdi-t akkor pedig "nyomni" a hangot, míg le nem szakad a csillár. Szerencsére nem csak barokkot énekelek. Az Operaházban még nem is énekeltem barokk operában. Énekeltem viszont Ligetit, valamint az Öt utolsó színben Évát. Ami igen nehéz szerep volt. Kiss B. Attila volt a partnerem, aki remek, szinte bravúros teljesítményt nyújtott.


Következő évad tervei? Érdekes szerep talált meg. Wagner : A nürnbergi mesterdalnokokban énekeled Éva szerepét. Wagner? Nem tartasz a Wagner-i "nők"-től?

 

Jók az információid. Valóban megkaptam a felkérést Éva szerepére. Tartani? Mióta énekelek mindig különös gonddal viseltettem a hangom iránt. Nagyon odafigyelek arra, hogy mindig olyan szerepeket énekeljek ami nekem való. Soha súlyosabbat, nehezebbet. Évát azért vállaltam el, mert nem kifejezetten egy Wagner szerep. Ez a szerep teljesen "kilóg" a zeneszerző világából. Több olyan énekesnő van aki soha nem énekelt más Wagner szerepet csak Évát. Többek között  Kincses Veronika. Kukely Júlia, Lucia Popp. Csupa olyan énekesnő, akik egyébként nem énekelnek Wagner-t. Kifejezetten egy naíva szerep egy könnyű szopránnak való. Bár az énekelési stílusról már tettem említést. Nyáron, júliusban a Hilton Szálloda  Dominikánus Udvarában Pergolesi : Az úrhatnám szolgáló c. vígoperájában énekelek. Majd egy kis pihenés és hamaraosan kezdődik a következő évad. Rövid a nyár és hamar elszáll!

 

 

Megyeri Zoltán