E-Motions - Beszélgetés érzelmekrõl és realitásról

Franciaországi bemutatója után a Nemzeti Táncszínházban is látható lesz május 21-tõl a Budapest Táncszínház E-motionS címû produkciója. Az együttes vezetõjével, Földi Bélával még elutazásuk elõtt beszélgettünk.

 Forrás: Táncélet

A Budapest Táncszínház nem először dolgozik neves külföldi koreográfusokkal. Ezúttal a francia Marie-Laure Tarneaud neve fémjelzi a produkciót. Hogy jött létre ez a közös munka?

Találkozásunk Frenák Pálnak köszönhető. Annak idején valahogy jobban összetartottunk mi, táncosok, főként, ha ugyanazokat a balett termeket koptattuk. Így voltunk mi Palival is. Ő már dolgozott együtt Marie-Laure-ral, és egyszer, amikor nem tudott elvállalni vele egy közös munkát, minket ajánlott. Ennek eredményeképpen öt évvel ezelőtt nagyon sikeres előadást hoztunk létre, zseniális cikkek jelentek meg rólunk, amelyeket aztán idehaza a magyar szaklapok valami miatt "elfelejtettek" közölni.

Bemutatnád néhány szóban az alkotót?

Abszolút kísérletező típus. Olyan kortárs koreográfus, aki mindig új helyszíneket, színpadokat próbál ki, új kérdéseket tesz fel. Az öt évvel ezelőtti produkció például Limoges-tól kicsit távolabb, egy legelő közepében lévő óriási istállóban zajlott. Nem mondható szokványosnak, igaz? Emlékszem, nagyon aggódtunk, hogy az égvilágon senki nem fog oda eljönni. Azonban minden előadásunk teltházas volt.

Ebben a produkcióban mi lesz rendhagyó?

 Nagy fába vágta a fejszéjét Marie-Laure. E-motionS a címe a darabnak, ami mutatja, hogy érzelmek - főként a félelem, a szomorúság, a harag és az öröm - megfogalmazásáról van szó. Ez azért nem egyszerű feladat, mert a koreográfus érzéseit a táncos nem tudja ugyanúgy átélni, a táncos érzéseit viszont az alkotó nem tudja pontosan megfogalmazni. (Ez annak ellenére is igaz, hogy mindannyian átesünk bizonyos érzelmeken, tehát vannak közös élményeink.) Ezt a problémát egyféleképpen lehet megoldani: olyan szoros együttműködésben, ahogy Marie-Laure teszi a táncosaimmal. Komolyan épít az egyénre. Nekik kell azokat az érzelmeket, történeteket előcsalni magukból, amiket már megéltek. Ami ugyancsak kicsit rendhagyó a produkcióban, az a jelmez és a mozgás kapcsolata. Azért furcsa, mert ha ezeket a mozdulatokat jelmezszerű ruhában csinálják, az embernek fel sem tűnik. De a jelmez olyan, mintha nem is kosztüm lenne, hanem élénk, tavaszi viselet, amiben az ember például sétál, estélyre megy, de nem táncol, nem mozog, nem veri magát a földhöz. Tehát semmi esetre sem hagyja, hogy eluralkodjanak rajta az érzelmei. Egy ilyen ruhában konszolidáltan viselkedik az ember.

Ez az alkotó is hoz tehát valami teljesen új színt az együttes életébe.

Így van, de ez a Budapest Táncszínháznál már egyfajta hagyomány. Különböző koreográfusok meghívásával igyekszem alternatívát adni, hogy minél sokoldalúbbak legyenek a táncosaim. Hogy az együttes elmondhassa: nem attól alternatív, mert ez a kifejezés ma egy bizonyos mozgásvilágra, színpadhasználatra korlátozódik, hanem attól, hogy tényleg sokfajta lehetőség kínálkozik számára. S most nagyon boldog vagyok, hogy a Nemzeti Táncszínházban májusban idehaza is bemutathatjuk a produkciót, így nem fog elveszni a semmiben, mint a többi külföldön bemutatott darabunk.

Tudnivaló, hogy a független együttesek léte igen nehéz, nagyon kevés pénzből kell gazdálkodniuk. Ez a projekt miből valósulhatott meg?

Némi szponzori pénzből, valamint a francia kulturális minisztérium támogatásából. Maga a francia kulturális miniszter írt nekünk egy igen szép felkérő levelet, amelyben gratulált ahhoz, hogy ápoljuk a francia-magyar kulturális kapcsolatokat. Ez igen komoly elismerés. Nagy szükségünk van most erre az utazásra, mert szeretem látni, ha a táncosaim jól érzik magukat. Nagyon keményen dolgoznak, hittel, teljes odaadással - fillérekért. Az elmúlt évek alatt a Budapest Táncszínház sok kiváló táncost veszített el: elszerződtek más társulatokhoz, vagy külföldre, ahol több a pénz. Ráadásul sajnos most csökkent a működési költségünk. Míg külföldön zajos sikereket aratunk, és itthon is szeret minket a közönség, a szakma egy része fanyalog, s ez sajnos meglátszik a költségvetésünkön. Az a legsúlyosabb probléma ezzel, hogy olyan dönt a mi sorsunkról, aki soha nem érezte még a testén a zenét, aki soha élte át, milyen lehet gondolatokat, érzéseket közvetíteni a közönségnek, akire még soha nem jöttek be nézők a színházba. Nagyon szeretném, ha egyszer annyi támogatást kapnánk, hogy ne kelljen elveszítenem a táncosaimat.

/NO/

 

Budapest Táncszínház: E-MOTIONS

Május 21. szombat, 22. vasárnap, 19.00 óra
Nemzeti Táncszínház - Színházterem, Bemutató

Az "E-motions" című darabot a társulat a francia koreográfusnővel,
Marie-Laure Tarneaud-val közösen készíti el. A művésznő a strassburgi, majd a lyoni Operaházban táncolt, s miután megismerkedett Martin Padron, Merce Cunningham, Pascal Giordano munkájával, pályafutása a kortárs tánc felé fordult. 1987-ben megalapította együttesét, az Arabesque-et. Pedagógiai munkáihoz tartozik még koreográfus műhelye és a több tudományterületet átfogó tánctörténeti tanfolyamai.

Az "E-motions" bemutatójára először Franciaországban, Limoges-ban kerül sor április végén.
A filozófia négy nagy érzelemcsoportja - a félelem, a szomorúság, a harag és az öröm - jelenik meg a produkcióban. Érzelmeink irányítják a pillanatot, s az érzelmek különbözősége festi más és más színűre pillanatainkat, melyek együtt kirajzolják életünk vonalát.
Az "E-motions", vagyis az érzelem a test mozdulataira fordítja a lélek villámlásait. Minden létezés másképpen reagál az érzelmek viharára kora, műveltsége, személyes története szerint. Marie-Laure Tarneaud ezt a különbözőséget szeretné megfogni, és a közönségnek megmutatni a Budapest Táncszínház táncosainak közös története által.

Művészeti vezető: Földi Béla

Forrás: Táncélet