Operák a XIV. BUDAfEST Nyári Komolyzenei Fesztiválon

Ez évben is megrendezésre kerül nyáron 2005. augustus 2 - 17. között  a XIV. BUDAfEST  Opera és Balett Fesztivál. A programokat tekintve még válogatásra is nyílik lehetõség. Három helyszínen több zenei stílus, korszak képviselteti magát.

 


 La serva padrona
(Az úrhatnám szolgáló)

Giovanni Battista Pergolesi

Pergolesi 1710 január 4.-én született Jesi-ben (Ancona közelében) és nagyon fiatalon, 26 évesen 1736-ban halt meg Pozzuoli-ban. Nápolyban tanult a "Conservatorio degli Poveri-n" Durante és Feo tanítványaként. Első operái és oratórikus művei nem arattak különösebben nagy sikert. A világhírnevet egy mise hozta meg számára. Ezt a nápolyi tanács megrendelésére írta. 1733-ban játszották "Il prigioniero superbo" c. operáját. Ennek szünetében pedig egy kétfelvonásos intermezzo-t, mely a La serva padrona volt. Eme műve hosszú időre meghatározta az "olasz-operabuffa" fejlődését. Rövid élete alatt számos operát írt. (Pl : Adriano in Siria, mely "komoly opera", úgynevezett dramma per musica) Tehát Pergolesi mind a víg és a drámai zene területén biztonságosan komponált. Meg kell említenünk világhírű, brilliáns Stabat Mater-ét is. A nápolyi iskola legkiválóbb képviselője. Sok szempontból tekinthetjük Mozart előfutárának. Zenéje egyedien ötletgazdag, valamint gyönyörű dallamszépség jellemzi. Az olasz barokk kiváló mestere.

Az úrhatnám szolgáló zenéje édes, kedélyt sugárzó, hamisítatlan olasz muzsika. Ezen belül is a nápolyi dalokból merít. Rövid, határozott témák követik egymást és az ezekből felépített áriák és duettek szigorúan kapcsolódnak a drámai szituációkhoz. Nagyszerűen kiparodizálja a komoly "opera seria-t" és ennek előadásmódját.


I.felvonás:
Uberto az idős agglegény folyamatosan panaszkodik szolgálójára, aki véleménye szerint pokollá teszi az életét. Szigorúan fogja gazdáját. Egy példa erre a szigorra. Délben nem hajlandó reggelit felszolgálni, mondván, hogy ez az ebéd ideje. A ház ura ezen felbőszülvén távozni akar, de a kapukat zárva találja. Szolgálója egyszerűen bezárta a kapukat. Ez már Uberto-nak is sok. Vespone-t küldi a városba, hogy nézzen megfelelő hitvestárs után, aki majd esetleg véget vet a házban dúló áldatlan állapotnak.


II.felvonás:
Zerbina (a ház jelenlegi szolgálója) úgy határoz, ha úrnő kerül a házba az senki más nem lehet csak ő. Vespone-t sikerül megnyernie magának. Ha terve sikerül fényes ellátást ígér. Hamarosan közli Uberto-val, hogy megérkezett Tempesta kapitány a vőlegénye, akivel rövidesen elhagyja a házat. Uberto titkon bevallja magának, hogy ezt s csinos lányt bizony ő is szívesen feleségül venné. Egy dolog visszatartja. Ez pedig az emberek véleménye. Mit szólna a nép, ha megtudnák, hogy a saját cselédje kezét kéri meg, gondolja magában. Megérkezik a kapitány, aki nem más mint az álruhás Vespone. Hatalmas hozományt követel jövendőbelije számára. A másik lehetőség pedig az, hogy Uberto feleségül kéri. Hogy ne csak üres fecsegésnek tűnjön amit mond, kardját is beveti és erőteljesen markolássza azt. Uberto gyorsan dönt. Feleségül veszi Zerbina-t, nehogy a végén még kardélre hányják.

1733.augusztus 28.-án csendült fel Pergolesi eme műve a San Bartolomeo Színházban Erzsébet Krisztina császárnő tiszteletére. Ez az intermezzo hamar elkülönült a fő műtől és önálló életre kelt.

Pergolesi : Úrhatnám szolgáló és egyéb történetek
Intermezzo két felvonásban

Szereplők :
Fodor Beatrix
- Váradi Zita
- Bárány Péter
- Hábetler András
- Szvétek László
- Rezsnyák Róbert
- Mester Viktória

Közreműködik az Ensemble Philippe Kamarazenekar
Vezényel : Rácz Márton
Rendező : Paróczay Balázs

Időpontok:  

2005.július 26. kedd 20:30 - esőnap : július 28.
2005.július 27. szerda 20:30 - esőnap : július 28.

Helyszín :

Hilton Dominikánus Udvar
1014. Budapest Hess András tér 1-3
Jegyek válthatók : XVI.ker. Rákosi út 110
További információ : 402-00-63

 

--------------------------

Giuseppe Verdi


Verdi-nek két operája is látható lesz a nyári fesztivál alkalmából, igen jó szereposztással. Talán Verdi az a zeneszerző akit nem is nagyon kell bemutatni a közönségnek. Ha mást nem is, de az Aida-t szinte kivétel nélkül mindenki ismeri. (Bevonulási induló.) Verdi muzsikájának középpontjában mindig is maga az ember állt. Érzelmeivel, szenvedélyeivel, örömével és bánatával egyetemben. Azt hiszem két igazán csodálatos művet választottak a szervezők, hogy ezeket a tulajdonságokat bemutassák. Mind a Trubadúr és a Traviata nem szenved hiányt az előbb felsorolt jelzők közül.

A trubadúr (Il Trovatore)

Érdekes, mert a libretto egy valóban megtörtént eseményről szól. Aragónia királyának, I.Mártonnak halála után jog szerinti utóda Kasztíliai Ferdinánddal szemben egy trónkövetelő lépett fel, Urgel herceg személyében. A felkelők ellen Saragossánál küzdő sereg élén egy helytartó állt ki. Ezt a személyt García Gutierrez spanyol költő "El Trovador" c. drámájában Luna gróffal azonosít. Manrico a gróf öccse mit sem tud származásáról és családi kapcsolatairól - Urgel oldalán harcolt. A lovag nem csak a kard művészetében jeleskedett. Otthonosan mozgott a művészetekben is. Remekül írt és játszott lanton. Igazi Trubadúrköltészetet művelte. Salvatore Cammarano írta az opera librettót. Eredetileg a képzőművészet állt közel hozzá, leginkább a festészet, de érdeklődése hamar a színpad felé fordult. Több mint negyven operalibrettót írt, a legtöbbet Donizetti részére. Gutierrez drámáját erősen meghúzta, megcsonkította. A mű feszültsége és a drámaiság sodrását ezek a húzások fokozzák, de néhány fontos összekötő elem elhagyása az érthetőség és a cselekmény követését veszélyezteti. Tehát itt-ott bonyolultnak tűnhet.


Talán nincs még egy ilyen Verdi-mű, melyben a dallamok olyan közvetlenül ható erőt, annyi életteljes indulatot, eleven szenvedélyt sugároznának mint a Trubadúr c. operájában. A zene olyan dolgokat elfogattat a hallgatóval ami a szöveg alapján egyszerűen el sem hihető. A romantika világának a Trubadúr hozza meg azt az áttörést amely elszakad a mesevilágtól, az embereket nem marionettként használja, hanem hús, vér, érző lényeknek ábrázolja, akik szenvednek, harcolnak, küzdenek. Ezt mesterien kelti életre Verdi művészete. Igazán dinamikus muzsika elejétől a végéig. Továbbá bizonyos képek szinte szugeráló hatással vannak a hallgatóra. Ilyen a "kolostorjelenet" a börtön előtti kép a rabok kórusával és lélekharanggal. valamint az élettől búcsúzó Manrico fájdalmas dallamai.


I.felvonás :

1.kép :
Ferrando gróf katonáinak mesél a család történetéről, hogy elűzze az álmot szemükből. Luna apját a balsors üldözte : kissebbik fiát egy vén cigányasszony megátkozta. Mikor ezért a tettéért az öregasszonyt máglyára hurcolták, megeskette lányát : álljon bosszút az ő kínkeserves haláláért. Azucena szót fogad és megígéri anyjának, hogy elégtételt vesz. Elrabolja a gróf kisebbik gyermekét. Úgy tartják, hogy a cigányasszony ugyanúgy égette el a gyermeket, ahogy annak idején az ő anyját megölték. Az öreg gróf viszont képtelen elhinni, hogy gyermeke valóban a lángok martaléka lett. Meghagyta idősebbik fiának, hogy szűntelenül keresse öccsét.

2.kép :
Luna gróf beleszeret Leonora grófnőbe a hercegasszony udvarhölgyébe. Amikor megszólal a vetélytárs Manrico szerenádja, Leonora akit az éjszaka sötétje megtéveszt egyenesen a gróf karjaiba siet és nem imádott trubadúrjához. Ahogy szerelmese megjelenik, fény derül a fatális tévedésre. A két férfi égtelen dühvel támad egymásnak. Leonora nem tudja megakadályozni a párbajt.


II.felvonás :

1.kép :
Manrico rejtélyes és ijesztő dolgokat tud meg Azucenától. A cigányasszony lelkét még ma is nyomja egy hajdani borzalmas esemény emléke. Állítólag annak idején őrjöngésében, már már eszét vesztve nem a grófi gyermeket vetette a tűzbe, hanem saját fiát. Ezek szerint Manrico nem is az ő fia. Azucena zavarában mentegetőzik és próbálja helyreállítani szavait. Mindig hű anyaként ápolta Manricót; most is amikor szinte félholtan találta a csatatéren. Az ő féltő gondoskodása és anyai önfeláldozása adta vissza az életét. Manricót a válasz éppenséggel nem nyugtatja meg, de nagyon nincs is ideje gondolkodni. Hirtelen egy hírnök érkezik. Levelet hoz Ruiz-tól, Manrico hűséges társától, aki arról értesíti, hogy Leonora miután Manrico halálhírét vette, egy közeli zárdában apácának áll. A trubadúr azonnal lóra pattan és elvágtat.

2.kép :
Luna grófhoz is eljut, hogy Leonora mire készül. Hogy ezt megakadályozza lesben áll embereivel. Az oltár lépcsőéről próbálja elrabolni az imádott hölgyet. Rá is támad az apácaseregre, de még idejében megérkezik Manrico híveivel, hogy megakadályozzák a leányrablást. Lenora boldogan ismeri fel halottnak hitt kedvesét. A gróf bosszút esküszik és elmenekül.


III.felvonás :

1.kép :
Luna gróf táborában járunk.A várható győzelem tudtában készülődnek Castellor várának ostromára. Harci kedvüket még fokozza, hogy a várat uruk halálos ellensége és szerelmi vetélytársa védi. Az őrök elfognak egy cigányasszonyt, akiben Ferrando felismerni véli a grófi gyermek gyilkosát. Már készítik a máglyát, amin Azucena végzete lesz.

2.kép :
Leonora és kedvese boldog együttélését rövidre szabta a sors. Ruiz ismét hírekkel ront be a szerelmespárhoz. Luna táborában a katonák épp most készülnek megölni Azucena-t. A trubadúr azonnal szólítja katonáit, hogy anyja segítségére siessenek.


IV.felvonás :

1.kép :
Luna gróf vára mélyén őrzi a háborúban elejtett foglyokat, köztük Manrico-t is. Leonora szinte önkívületben siet szerelmese segítségére, hogy megmentse a hóhér kezei közül. Az asszony tisztában van azzal, hogy a gróf nem ismer kegyelmet. Egyetlen egy dolog mentheti meg imádotját. Mégpedig az, ha szerelmét kínálja cserébe a gonosz nemesnek, Manrico életéért. A gróf örömittasan adja ki a parancsot, hogy engedjék szabadon a trubadúrt. Az asszony titokban mérget vesz magához. A grófé lesz, ez így van, de csak holtan.

2.kép :
Leonora saját maga siet a börtönbe a csodálatos hírrel, miszerint szabadok. Manrico viszont rosszat sejt. Tudja, hogy kedvese nagy árat fizetett az ő szabadulásukért. Ezen az áron nem kívánja a szabad életet, szerelmese nélkül. Leonora ereje fogytán, arca fehéredik. A méreg átjárja testét. Manrico ekkor érti meg igazán, hogy örökké hű volt hozzá. Sajnos ez a felismerés már későn érkezett. Luna gróf látván, hogy mi is zajlik pontosan, azonnal a hóhér kezére adja vetélytársát. Amikor Manrico feje lehull, akkor tudja meg a teljes igazságot ; tulajdon öccsét küldte a vérpadra.


Gutierrez-féle dráma és különösen Azucena személyisége ragadta meg leginkább Verdi képzeletét. A Rigoletto bemutatója után kapta kézhez a vázlatokat. Ekkor már a "Kaméliás hölgy" szövege is foglalkoztatta, de a római Apollo Színház rendelkezett a legtöbb szükséges énekessel akik a Trubadúr szerepköreinek megfeleltek, így tehát hamar színpadra kerülhetett. 1853 január 19-én  tartották a premiert Rómában, hatalmas sikerrel.

GiuseppeVerdi : A trubadúr (Il Trovatore)
opera négy felvonásban, olasz nyelven

A főbb szerepekben :

FOKANOV Anatolij - Luna gróf
BÁNDI János - Manrico
SÜMEGI ESZTER - Leonora
WIEDEMANN Bernadett - Azucena

Közreműködik : A Budapesti Filharmónia Társaság Zenekara a
Magyar Állami Operaház operaénekesei és kórusa, balettszólistái és balettkara

Vezényel : LUKÁCS Ervin

Jegyek válthatók : XVI.ker. Rákosi út 110
További információ : 402-00-63

Helyszín :Magyar Állami Operaház

Időpontok: 2005. augusztus 4, 6, 8.-án 19:00

 

 -----------------------

Giuseppe Verdi : La Traviata


"La Dame aux camélias". Mondd nekünk ez a név valamit? És így ? A kaméliás hölgy? Alexander Dumas hatalmas sikert aratott regénye amely hamarosan színházi világot is meghódította. Verdi ismerte az eredeti művet és 1851-52-es párizsi látogatása idején meg is nézte a színdarabot a Vaudeville-színházban. A mű nagyon hatott Verdi-re. Amikor még a Trubadúron dolgozott, már eldöntött tény volt számára, hogy zenét ír ehhez a történethez. A szövegkönyvet Francesco Maria Piave írta. Verdi jól bevált munkatársa. Érdekes egy történet. Abszolút a mai világba helyezhető, reális story-val . Két társadalmi rétegről van szó. Gondolom mindenki tudja, hogy mi ez a kettő. Persze nem ennyire egyszerű a helyzet. Ilyen az alaptörténet. Verdi és Piave viszont megpróbált a három figurára koncentrálni és ezekből a legtöbb drámaiságot kihozni. Mind Violetta Valery, Georges és Alfred Germont megformálásához a nagyszerű hangon kívül még egy jó nagy adag  színészi játéknak kell párosulnia. Ez az az opera, ahol szükség van a színészetre, különben semmit nem ér az egész.


Még valamiben kitűnik a Verdi-operák sorából. Nem történelmi tárgyú. És szinte a zene is eltér egy kissé az "igazi" Verdi-től. Gondoljunk mondjuk a Rigoletto-ra, vagy pedig a Nabucco-ra. Ezek inkább nyersebb, vadabb zenék. A Traviata muzsikája viszont szinte feltámad és él a levegőben. Érzelmekkel teli, igazi érzéki melódiák, lírai, szerelemről, bánatról és lemondásról szól, mely nem rest kímélni a drámaiságot. (Violetta búcsúja a harmadik felvonásban.) Olyan tökéletesen folytonos zenét kap a hallgató, hogy azt veszi észre, hopp itt az első szünet. A zenekar igen szolidan kíséri az énekeseket. Viszont van, hogy teljes egészében elkülönül. (A jól ismert "Bordal") Az egész opera zenéje egy nagy ceruzára emlékeztethet, mely folyton csak "rajzol és rajzol."


I.felvonás :

Violetta házának szalonjában vígan mulatoznak a párizsi emberek. Élik látszólag igen felszínes és egyhangú életüket. Az úrnő hosszas betegségéből épült fel éppen, de máris estélyt ad, vígaszt keresve fájdalmára. Alfred is megjelenik ezen a bizonyos estélyen, melyet Violetta szervez. Szíve eddig titkolt vágya lángra lobban, amint megpillantja imádottját. Violetta megrendül eme őszinte, szívből jövő szerelemtől, melyet iránta táplálnak. Mégsem képes elhinni, (vagy inkább nem is akarja) hogy létezhet igaz és egyetlen szerelem.


II.felvonás:

1.kép:
Violetta pontot tett régi életére. Alfred oldalán él Párizs közelében. Lassan kezd ráeszmélni arra, hogy az igaz, örök szerelem mégis létezhet?! Talán saját magának sem meri bevallani. Szoktuk mondani mostanság, hogy "kísért a múlt". Pontosan ez történik Violettával. Boldogságba közbeavatkozik a múlt. Alfred apja nem nézi jó szemmel ezt a kapcsolatot. Félti háza hírnevét, gyermekei jövőjét. Ezért felkeresi Violettát, hogy beszéljen vele. Arra kéri, hogy szakítson meg minden kapcsolatot a fiával, ha igazán szereti. Gyönyörű duettben teszik ezt. Violetta darabokratört szívvel megígéri az öreg Germonte-nak, hogy eltűnik a fia életéből.

2.kép:
Flora házában tartanak egy kis baráti társas összejövetelt, melyre Alfredo is jókedvűen érkezik. Violetta viszont egykori udvarlója oldalán Douphol báróval karon öltve érkeznek. A levegő szinte vibrál a két szenvedő ember között, majd hirtelen kirobban. Ott minden jelenlévő előtt. Alfred olyannyira elveszti józan eszét, hogy megalázó mód megsérti Violettát, aki közben majd belepusztul a fájdalmába és elájul. A fiú későn jön rá, hogy mennyire igazságtalanul viselkedett azzal az emberrel akit annyira szeretett. És Violetta pedig talán még jobban szerette, amikor feláldozta magát és eleget tett az öreg Germont kérésének.


III.felvonás:

Violetta halálos beteg. Állapot egyre súlyosabb. Még Alfred őszinte megbánása sem mentheti meg életét. Az öreg Germont is siet Violettához, hogy áldását adja rá és fiára. Nem is gondolta, hogy ilyen tiszta, őszinte szerelemmel szereti Alfredot. Nincs menekvés. Violetta még egy utolsó mondatra összeszedi minden erejét, hirtelen "újra él", majd holtan esik össze.

Verdi már Dumas regényének megjelenésekor nagyon vonzódott ehhez a témához. Mielőtt látta volna színdarabként, már elkészítette a libretto-vázlatát. 1853-ban készült el teljesen a kompozícióval. A premier a velencei Teatro Fenice Színházban március 6.-án volt. Ma nehéz elképzelni, hogy ez az operája rettenetes nagy bukás volt. Állítólag a nem megfelelő szereposztás miatt. Verdi újra átdolgozta a művet. Az énekesek java része nem szívesen lépett színpadra az akkori öltözékben. Ezért történt az, hogy a zeneszerző "áthelyezte" az 1700-as évekre. Ebben a formában újra bemutatták 1854 május 6.-án, szintén Velencében a Teatro San Benedetto-ban. Itt hatalmas sikert artatott. Mégis igen lassan terjedt el a nagyvilágban, mint a többi Verdi-opera. Korunkra viszont az egyik laggyakrabban játszott műve a zeneszerzőnek. Joggal! A mester életművének legkiemelkedőbb alkotása.


Violetta szerepére több féle skálájú énekes is megfelel. Sok drámai szoprán igen kiválóan énekelte már el a főszereplőt. Én mégis inkább egy könnyedebb, lírai koluratúr szopránnal tudom elképzelni és ez a hangszín is felel meg leginkább a szerep megformálásához. (Gondolhatunk itt az első felvonásban található nagyáriára.) Az Operaház énekesei közül nem kevesen formálják meg Violetta Valery szerepét igen kiválóan. (Rost Andrea, González Mónika, Bazsinka Zsuzsanna.)

A Fesztivál keretén belül Bazsinka Zsuzsanna énekeli a második előadást. Az elsőt és az utolsót pedig a vendégművész L’ubica VARGICOVÁ.

GIUSEPPE VERDI : La Traviata
(opera három felvonásban, olasz nyelven.)


Főbb szerepekben :

2005.augusztus 10.
KISS B. Attila - Alfred
L’ubica VARGICOVÁ - Violetta
PERENCZ Béla - Germont 

2005.augusztus 12.
KISS B. Attila - Alfred
BAZSINKA Zsuzsanna - Violetta
PERENCZ Béla - Germont

2005.augusztus 14.
KISS B. Attila - Alfred
L’ubica VARGICOVÁ - Violetta
PERENCZ Béla - Germont

Közreműködik : A Budapesti Filharmónia Társaság Zenekara a
Magyar Állami Operaház operaénekesei és kórusa.

Vezényel : MEDVECZKY Ádám 

Jegyek válthatók : XVI.ker. Rákosi út 110
További információ : 402-00-63

Helyszín: Magyar Állami Operaház

Időpontok: 2005.augusztus 10,12,14  19:00

 

szerző: Megyeri Zoltán