"Attila is ember" - interjú Alföldi Róberttel

A hazai színházi élet egyik legnépszerûbb személyisége, Alföldi Róbert, a legfrissebb hírek szerint Versailles-ben rendez a közeljövõben operát. Eddigi munkái ebben a mûfajban kivételesen nagy sikereket értek el. Budapesten legközelebb A Debreceni Csokonai Színház elõadását, az Attila címû Verdi-mûvet láthatja a közönség Alföldi rendezésében július 22-én, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Ezzel kapcsolatos folytatásos interjúnk elsõ részét olvashatják most.

- Mikor dolgoztál először operával?

Alföldi Róbert: Két évvel ezelőtt rendeztem Szegeden Gounod "Faust"-ját a francia-magyar év kapcsán, amit azután a Mezzo televíziós csatorna egy évvel később, októberben öt alkalommal leadott, ugyanis ez lett a hónap operája. Ez volt az első opera-rendezésem.

- Arra emlékszel, hogy nézőként milyen volt az első élményed a műfajjal kapcsolatban?

Alföldi Róbert: Tizenkettő-tizenhárom éves voltam, és nagyon röhögtem. Az opera, meg a komolyzene a gyerekek felfogásában akkor lesz meghatározó, ha időben találkoznak vele. Én zenei általános iskolában tanultam. Ha gyerekként komolyzenét hallgatsz, az Annuska néninek köszönhető, mert úgy tudott arról beszélni, úgy tudta meghallgattatni, hogy megmaradt. Ha egy hiteles ember hozza a fiatalokhoz közel a komolyzenét, akinek hisznek, akkor nem ciki Bartókot hallgatni. Így rájönnek, hogy ugyanolyan jó zene, mint más. És az operáról pedig azt gondolom, hogy az elsősorban színház. És ha abból jó színházat csinálsz, akkor a zene jellege máris nem teszi kérdésessé, hogy melyik korosztály tudja befogadni. Tény, a fiatalok nem szeretnek múzeumba járni. Az  élő dolgokat szeretik. Nota bene, azt gondolom, nem csak ők, hanem az emberek nagy többsége így van ezzel.

- Az előadásaidat általában bizarrnak, tabudöntögetőnek tartják, ez a produkció azonban egy klasszikus nagyopera.

Alföldi Róbert: Én nem úgy szoktam dolgozni, hogy minél extrémebb legyen az eredmény. Azt tartom fontosnak, hogy az anyag mit ad ki magából, és az hogyan csinálod meg. Azt már éppen elég extrémnek tartom, és sok félreértést is eredményez, hogy ez az opera nem azt Attila-képet mutatja meg, ami nekünk, "hun leszármazottaknak" az agyában él. Egy másik oldalról láttatja. Olaszországban a mai napig él az a mondás, amit a gyerekeknek szoktak emlegetni: "ha rossz vagy, elvisz Attila". Nem a fantasztikus világhódító szerepel itt, történelmünk nagy alakja, hanem egy durva, véres, despotikus úr, aki megpróbál leigázni egy országot. Szerintem ez már önmagában elég abszurd. Sokat nevettem a bemutató idején, mert több írás felhánytorgatta nekem, hogy miért így csináltam meg - de rájöttem, hogy nem tudják, hogy miről szól a darab. Ez egy korai Verdi-mű, ami azt jelenti, hogy van benne néhány nagyobb kórus-kép, de a duettek, tercettek adják a gerincét. Ettől nagyon közeli lesz a történet, emberekről szól, akik kínlódnak, szerelmesek lesznek, meghasonlanak önmagukkal. Éppen ezért kamaraoperát próbáltam meg csinálni belőle.

 

- Számodra mi volt a történet legfontosabb eleme?

Alföldi Róbert: Az, hogy egy ilyen szörnyen didaktikus diktátor is ember. És még ő, Attila is el tudott oda jutni, hogy elgondolkodott rajta, vajon jól csinálja-e. 


      
Garancsi Ágnes

(folytatjuk)

 
Az interjú második része >>