masolat Új vér Avignon-ban

Jan Fabre 2001-ben mutatta be a Pápák palotájának udvarán a Je suis sang (Vér vagyok) cimû középkori tündérmeséjét. Az antwerpeni mûvész idén a fesztivál kiemelt vendége, egyben a többi alkotó meghívója. Másodszor mûködik ez elv szerint Franciaorszag legnevesebb színházi seregszemléje, amikor is a leköszönõ fesztiváligazgató, Bernard Faivre d'Arcier átadta a stafétát asszisztenseinek, akik igy tandemben viszik tovább, egyelõre négy évre kitûzött programmal a vezetést. Hortense Archambault és Vincent Baudriller Thomas Ostermeier, a berlini ' enfant terrible ' után a flamand táncszinház szent szörnyetegét, Fabre-ot hivta meg második fesztiválkiadásuk védjegyéül.

A drámai zengzetek helyét át- illetve elveszi a mozdulat. Jan Fabre A könnyek történetével (L'histoire des larmes) nyitotta meg a 2005-os fesztivált. Nem túlzott egyszerűsités kijelenteni, hogy ezúttal egy másik testnedv, a vér után a könny került a koreografia középpontjába, lett elsődleges szervezőelemévé. A választott mozgásművészeti hangsúly egyértelműen a tánc és a vizuális művészetek felé tolja az előadás(ok) súlypontját.  Nagy kérdése az idei fesztivalnak, hogy a sokszor kedvenc szinészeit a szinpadon látni vágyó közönséget meghatja-e a progressziv tematika?

Fotógaléria >>


Csak néhany képet idéznék fel a Vér vagyok cimű előadás folyamából : egy meztelen (mű)vérrel boritott alak habos menyasszonyokba törülközik. Majd egy pucér, basszusgitarral valamelyest takart lányka a Ponyvaregénybol ismert dalt adja elő, miszerint eddigi életében egyedül egy lelkész fia volt ra hatassal (The only one who could ever teach me...). S a zárókép, hatalmas négyzetpajzsok araszolnak, egész az első sorig, fenyegetően. Majd, egész lassan vér csordul elő alóluk, betölti a színpadot. Ugye, nem meglepő, amikor a tapsot megakasztva felháborodottan kiabált be egy úr, ' mi ez az egész ? '

Az 59ik fesztivál plakátján egy gigantikus teknős cammog a tengerparton, rajta arany lovagló figura. A strand maga cseppet sem meseszerű, setalók kószálnak, egy érdeklődő azért akad, aki a látomás felé fordul. Az Utópia nyomában címet kapta az emblematikus teknős, a művészet , mint az életet átíró, megváltoztató, vagy legalábbis pillanatnyilag bearanyozó lehetőség keresését is jelentheti a kép.

A tavalyi vendég, Ostermeier  a talán legsokkolóbb Sarah Kane-szöveget hozta el erre a nyarra, a Szétbombázva faramuci módon hívja a napsütötte nyaraló közönséget szembesulni a világ szörnyűségével. S ami idén tényleg szokatlan meglepetés nekem, hogy számos előadásra közelharc-jeleggel tör be a lelkes néző.

Š Lou Hérion,
Cycle de la Tragedia Endogonidia de Romeo Castellucci
/ Societas Raffaello Sanzio


Fotógaléria >>

A szekció masik külföldi szenzációja,  Romeo Castellucci 2001 óta járja Európa fővárosait. Eddig tiz epizódot készitett el kortárs tragédia-áramábol, mely mindig a befogadó város nevét viseli. Avignonba két korábbi fejezet, Berlin és Brüsszel érkezett, illetve két Crescita, amely egy-egy sűrített pillanatát ragadja ki valamely előadásnak. Emellett többször vetitik a teljes ciklus filmváltozatat, illetve számos találkozási lehetőséget kinálnak az alkotókkal.

A Crescita húsz perces tragédiamorzsa, amely előtt a beengedőkislany figyelmeztett, az előadas vége inkább félélmetes, szivbetegeknek kevéssé ajánlott. Amit kapunk, egy mozgó installácio, rendkivul erős, zsigeri élmények, vaksötétben a fülbe zúgó, levegőt felkavaró érzéki hatások, valamilyen képi visszatérés az elemi érzetekhez. Színházi szellemvasút. S újra csak szabad értelmezési lehetőségek ; ha valaki bíbelődne ilyesmivel. A Trafo évek óta tárgyal a Societas Raffaello Sancioval, es akkor reméljük, hátha sikerül megnyerniük őket egy budapesti epizódra ?

Olivier Py esetleg karakterszinészként (korai Klépisch-filmekbol) ismerős a magyar közönségnek. A harmincas éveiben jaró fiatalember ezúttal egy színházi maratonra hiv, délutan 3 -tól éjjel 1-ig mesél egy képzeletbeli ország, Arkadia önjelölt hercegéről ; aki a nagyon is valós prostitúcióval és amerikaellenes szakadárokkal szembesül vándorútján. (A nézők is szerencsére kiadós szünetekben részesülnek, ha kellően kitartóak, s nem az idő előtti távozást preferálják.) Ez a mai Peer Gynt sokszor nyomasztó, sokszor mulattató szövegszínház, mely megalomániájában lenyűgöző.

Š Caroline Ablain, La Mort de Danton de Büchner, mise en scčne Jean-François Sivadier

Fotógaléria >>

A program kicsit klasszikusabb ellenpontja fontos szövegek, mint a Danton halála és a Galilei életével  mai olvasata, amelyet egy francia rendező, Sivadier ajánl. Am ami igazán kedves Avignonban, hogy az egyesek szerint merev-sznobnak titulált Ť In ť szekció is valahogy önironikusan laza. Igy kerülhet sor olyan előadasra, ahova nemcsak a fürdőruha kötelező, de lehetőség szerint búvárszemüveg és pipa is ajánlott felszerelés. Lambert-wild példaul így osztja meg vízalatti gondolatait az arra kiváncsi hallgatóval.

És akit az érdekelne,  hogyan mondható el Franciaország története egy órában, netán további borús kortárs francia szövegekre vágyik, annak ott az avignoni Ť Off ť. Mintegy 630 társulat 774 előadása 113 helyszínen, afrikai meséktől a commedia dell'arte gyöngyszemein át a Hogyan legyünk mintafeleségek jótanacsaig várja az érdeklődőt. Akik pedig özönlenek, a főutca népes strand-jelleget ölt, még az is lehet, hogy ma felbukkan az aranyteknős ?

Csete Borbala

 

Hasznos linkek: