Avignoni summa

A francia megafesztiválon a "nem hivatalos" Offon félmillió kiadott jeggyel számoltak a július 30-i záráskor, a július 27-én befejezõdött In száztízezer belépõt könyvelt el, huszonöt helyen játszott ötvenhárom elõadás után. Az Off 113 játszóhelyén 767 produkciót láthatott a közönség, összesen mintegy tizenhézezer elõadást.

Kezdetben, 1947-től az Off előzménye a helyi társulatokról szólt, akik a nagy fesztivál árnyékában akartak megmutatkozni. 1968-tól aztán ingyenes utcaszínházi előadások árasztották el a várost, mint Julian Beck Living Theatre Paradise Now című produkciója, ám maga az Off név csak 1971-ben született a sajtóban, ahol is egy amerikai újságíró a jelenséget az Off Broadway-hoz hasonlítja. Egyesületként 1982- től működik, közelebb kívánván hozni társulatokat és közönségüket. 1982-ben az Offon csupán nyolcvan különböző előadás közül választhatott a csillogó In programjától eltérőre vágyó néző. Idén Franciaországon kívül tizenkilenc ország képviseltette magát, összesen ötvenhat külföldi produkcióval. Az Off befogadóhelyeinek mérete is árulkodó, a 112-ből 51 30-50 férőhelyes, további 42 maximum száz embert tud ülőhellyel kínálni, és összesen három terem befogadóképessége haladja meg a kétszázat. A nagy színházi vásárként is leírható Off programja egyetlen elvre épül: az egyenlőségre, vagyis a szervező, keretet adó egyesület semlegességére. Négyszáz euró befizetésével bármelyik társulat az Off telefonkönyvnyi kiadványában, illetve honlapján szerepel, akik pártalanul segítik elő a társulatok és közönségük közti minél hatékonyabb kapcsolatot. A könyvet ezévben 120 000 példányban jelentették meg, ahol is mindenki, az egyszemélyes bábszínház vagy a befutott párizsi Comédie Francaise-rendező egyaránt ugyanazt a hasábnyi helyet kapja a bemutatkozásra. Ami e vaskos könyv-műsorfüzet alapján első ránázásre leírható: Avignon nemcsak, mint történelmi díszlet, vagány városfalával, középkori utcácskáival, platános tereivel, hanem színházi túladagolással is méltán hódít hosszú három nyári héten át. A szó legjobb értelmében vett népszínházat segítenek így elő a rendezők, ahol barátok és párok tömegei tanakodnak, melyik előadást is nézzék, és addig ismeretlenek tanácsolnak a jegysorban előző nap látott csemegéket...

fotó az avignoni fesztivál egyik előadásából

Végül nem ártott a negatív, az előadások színvonalát vitató sajtókampány az In jegyeladásainak. A Le Monde napilap interaktív webes vitája ugyan Rimbaud után az Egy évad a pokolban címet viselte, és viccesen emlegették az In nézői közül a nyitóelőadás, a Könnyek történetének egy tételmondatát is, miszerint "A kétségbeesés lovagja (le chevalier du désespoir) vagyok", ám a művészi kérdőjelek legalábbis érdeklődőkre leltek. Sokszor aki aznap gondolt jegyet lelni egy-egy produkcióra, meg kellett, hogy elégedjen egy kevésbé beharangozott, kvázi "kísérőprogrammal". Ami persze azt is jelenthette, hogy épp így járt a legjobban az egyszeri néző. Éjjel egy órakor az In bennfentes, előadóknak és a sajtónak fenntartott bárja (egy francia barátnő szerint "luxus Szimpla-kert") mellett zajlott a Huszonötödik óra címet viselő előadássorozat, amely hajnali kettőig minden alkalommal más csemegét kínált; táncot, performanszt, felolvasást. Johann Johannsson Mysteries of love címmel mutatta be az In utolsó előadását. A zeneszerző a szintén izlandi Erna Omarsdottir táncosnővel, Björk alkalmi énekes kísérőjével a kis teremben a másik keresését tematizálta, a simogatásokből ütésekké torzuló világba vetettséget.

fotó az avignoni fesztivál egyik előadásából

Az In fesztivál összességében 85%-os nézettségű volt, az utolsó héten azonban számolni kellett a szokásos nézőszám-csökkenéssel. (A hagyományos francia vakáció július 14-től kezdődik, sokan e naptól egy hétig szállják meg az avignoni színháztermeket.) A záró sajtókonferencián a jövő évi díszvendég-művészeti vezető Josef Nadj saját előadásai mellett előzetesen beharangozták már a lovascirkusz, Bartabas jöttét (a társulatvezető Zingaro a 2003-as elmaradt kiadásnak is meghívottja volt), Vasziljevet, illetve a párizsi Alain Françon rendezőt, akik előzetes munkáik ismeretében visszafogottságot kölcsönözhetnek a 60. kiadásnak a 2005-ös avantgárd viharok után.

Csete Borbála-Mező Dóra

Kapcsolódó linkek: