Teltház az évad első "igazi" operaelőadásán.

Meglepõdés és döbbenet. Az elsõ reakcióim ezek voltak, amikor megérkeztem az Operaházba. Rég nem látott tömeg kanyargott az épület körül. Kis naivan azt gondoltam, hogy már megint kint nagyobb a banzáj mint odabent a falak között. Tévedtem! Szinte lépni nem lehetett a látogatóktól. Természetesen turisták hada lepte el a folyosókat és a nézõteret. Mondjuk a Figaro házassága mindig is vonzotta az embereket, hisz "alapmû."
Megyeri Zoltán

Nem hinném, hogy a Figaro történetét bárkinek is el kell mesélni. Mondhatjuk azt, hogy állandó repertoárdarabként szerepel mind a prózai színházakban, mind pedig az operaszínpadokon. Mozart eme operája művészetének egyik csúcspontja. Olyannyira egybefüggő, hogy az ember észre sem veszi, hogy mennyire telik az idő. Zene, humor, dráma jellemzi a Figarot. Ezek az elemek pedig nagyon szépen olvadnak bele a műbe. Egyszer jókat kacag a néző, máskor elkomorodik és harmadszor pedig, kis mosoly az arcán és egyetértően bólogat. Mozart tökéletes művet alkotott, mely magáról a tényleges művészetről szól, mentes a politikától. Ha a társadalmi helyzetet nézzük viszont, akkor remekül észrevehetjük ezeket is. II. József császár már magát Beaumarchais prózai művét is betiltotta a színházakban. A librettista Lorenzo da Ponte viszont kijárta az uralkodónál, hogy az opera színre kerülhessen. És ezt, hogy érte el? Minden közvetlen politikai konfliktust kiiktatott a szövegkönyvből. Maga az opera nem nevezhető éppenséggel unalmasnak. Bonyodalmak, rajtaütések, ármány, szerelem, féltékenység. Igazi operai elemek, melyet Mozart zenéje még egyedibbé, erősebbé tesz. Noha előfordul, hogy a néző is kapkodja a fejét, hogy mi is történik. Néhol annyira zsúfolt a cselekmény, hogy nehéz követni.

Az előadáson új nevek tűntek fel a színlapon. Figaro szerepé Molnár Zsolt énekelte. Nagyon szép hang, de sajnos ezt a szép hangot valahogy mégsem használja úgy, hogy tökéletes legyen. Voltak olyan pillanatok, amikor nem lehetett érteni tisztán. Színészi játéka pedig nem mutat túl nagy gyakorlatot. Legalábbis ezen az estén én nem láttam azt, hogy mindent beleadva játszana. Ellentétben az Almaviva grófot alakító Busa Tamást. Remekül megformálta a gróf szerepét és szépen is énekelte, ahogy azt tőle már nem egyszer hallottam. Igazán rutinos Mozart és az operabuffák világában. A grófné szerepében Bakonyi Anikó lépett színpadra. Az első felvonásban még nem tudtam azt mondani, hogy "ez jó." Bizonytalanságot lehetett tapasztalni nála. Viszont ez hamar elszállt, noha az előadás alatt többször előfordult vele, hogy ismét elbizonytalanodik. Hangi adottságait tekintve pedig ígéretes. Színészi képességei viszont hagynak kivetnivalót maga után.  Kíváncsi vagyok, hogy Donna Anna figurája hogy fog menni. (Igen nehéz szerep, tökéletes színésznőt is igényel egyben.) Cherubino szerepében Simon Krisztina viszont elég gyenge teljesítményt nyújtott. Az első felvonásban kifejezetten jó volt, de utána számomra nem mutatott újat. Viszont ez egy igen hálás szerep, szép tapsal jutalmazták. Mitilineou Cleo  Susanna-ja maga volt az élet a huncutság a heves vérmérséklet. Valószínűnek tartom, hogy ha álmában felkeltik képes az azonnali rögtönözésre. A kisújjában van  a szerep, nagyszerű  Susanna. Lukács Éva mint Barbarina? Az ő erőteljes drámai hangja nem illik Mozart operába. Ezt senki nem vette észre? Túlságosan mély és sötét volt. Mintha egy Verdi - hősnő kelt volna életre a színpadon. Az is furcsa, hogy a grófnénak volt a leglírabb hangvétele, majd következett Susanna.


A zenekar mindent elkövetett, hogy Mozart zenéje teljes pompában tündököljön. Mivel a zenekari árok felett húzódik el két bevezető "útszakasz", meglehetősen letompítják a zenét. És ha már megemlítettem a "tompa" szót. Rettenetesen kíváncsi volnék, hogy a csembaló merre járt tegnap este? A recetatívó részeket ugyanis zongora kísérte, ami ezt a csodálatosan szép, friss üde operát egyszerűen a földbe döngöli. Velem együtt és még azokkal, akik szeretik korhű előadásban élvezni ezeket a műremekeket. Az Operaház feladata lenne, hogy beszerezzen egy jól működő csembalót, mellyel egy Mozart opera igazán élvezhető.


Összességében viszont egy igen jó előadást produkáltak az előadók. Nagy siker, vastaps és még bravók is. Igen Bravók! Ezt azért emelném ki, mert eddig itthoni Mozart operán nem igen lehetett hallani ilyet. A Don Giovanni talán a kivétel. Viszont ez érthető, hisz csodás művészek dolgoznak benne.

Megyeri Zoltán

2005.szeptember 16.

Almamviva gróf : Busa Tamás
Almamviva grófné : Bakonyi Anikó
Susanna : Mitilineou Cleo
Figaro : Molnár Zsolt
Bartolo : Jekl László
Marcellina : Bokor Jutta
Basilio : Beöthy-Kiss László
Cherubino : Simon Krisztina
Antonio : Martin János
Barbarina : Lukács Éva
Don Curzio : Ocsovay János

Karmester : Kovács János