Az élet olyan, mint a Lánchíd

- sugallja a rendezõ Valló Péter öntervezésû díszlete a Nemzeti Színház Calderón de la Barca: Az élet álom elõadásában. A hidraulikusan mozgatott díszletfalak kezdetben úgy festenek, mintha a Lánchíd alsó pillérei között mászna le a darabba a komikus Vida Péter és az iskolás Nemes Vanda.

Valló álfalainak túlsó felén tükörfelület. Színészek számára némileg előnytelen a tér, módfelett praktikus viszont a rendezőnek: nem kell sokat bajlódnia, miként jutnak ki a színről szereplők, meg a statiszták, és adják át helyüket a soros jelenetnek: "aki bújt, aki nem - indul a forgó". Előbb utóbb kikászálódik mindenki, megérkezik a következő szöveget mondó.


Ismeretes a "külső" és a "belső rendezés". Az előbbi a dekorációval, a táncjelenetekkel, tömegbevonulásokkal foglalkozik. Utóbbi a színészben kísérli meg létrehozni az előadandó színházi művet. Megszokhattuk: Valló a külső rendezést műveli. Színházi gúnyszóval: kirakatrendező. Mindhárom felvonása úgy kezdődik, hogy a III. Richárd előadásból visszamaradt műhó szitál a színpadon. Vagy az év végigéig elköltendő a megmaradt műhó, vagy azért a hűhó, mert mutatós a színpadon.
Rendezés közben Valló nem sok támogatást nyújt a színésznek, miként közelítse meg szerepét.

Ironikus helyzet áll elő a Nemzetiben: hipermodern gépezetek, villanyos bénító rendőrbotok és ódon, muzeális színészet. A magukra hagyott szereplők úgy mondják el szerepüket, úgy használják taglejtéseiket, ahogyan klasszikus darabhoz illőnek vélik.

A farkasok nevelte Maugliból és leláncolt Tarzanból összegyúrt Stohl András - aki az utóbbi időkben kiteljesedett érett, komoly színésszé - berekedésig óbégat felfeszített fejjel a csillagokhoz, nem biztosítja a nézőt, hogy teljesen tisztában van-e egyáltalán szövege értelmével. Az előadáson azonban átüt maga a dráma. Szépen sikerült jelenetsor Segismundo öltöztetésének erőszakos szertartása. A láncra vert, toronyban nevelt vadembertől tartva két udvaronc (Schmied Zoltán és Bródy Norbert) ügyesen udvarképessé öltözteti a herceget. Itt jól működik Király Attila mozgásszervezése. Az udvari bál beállítása - Melis László zenéjére - kezdetleges.

Benedek Miklós természetellenes hangon beszél, de jól felépített, tisztán tagolt szónoklata érthetővé teszi a cselekményt. Blaskó Péter aggodalmaskodó részvétele értékelhető, kevésbé Kaszás Attila flegmatikus cselekményen kívülállása. A kockás bohócnadrágban és csíkos hintáslegény trikóba bujtatott Vida Péternek kiváncsi volnék egyszer igazi hangjára.

Csankó Zoltán és Újvári Zoltán ironikus, új hangot hoz az előadásba.
A színinövendék Nemes Vanda eléggé magára hagyatott szerepével. Vetkőző jelenete brutális rendezői önkényeskedés. Visszatetsző, fölöslegesen megalázó helyzetbe hozni egy pályakezdő fiatal lányt.

A kitűnő Schell Juditra egyforma szerepeket osztanak, hogy az öltözőben, attól függően tudja meg, mit játszik aznap este, hogy döglött háztetei macska prémjét adják rá, vagy gyöngyösbe öltöztetik. Hasonló erős tehetségeknél színházban hasznos nem a darabhoz osztani színészt, hanem a színészre keresni darabot.

Mester Yvonne és Térey János költő szövegrestaurálása színi irodalmunk nyeresége. Jobb a Radnótin játszott (1986) Jékely-fordításnál, nem is szólva a Nemzetinek Harsányi Kálmán készítette lapos költőieskedésnél (1934). Mórai Ernő világítása kivédi a tükörháttér teremtette nehézségeket. Sötétben tartja a játékteret. Az előszínpadra ad foltokban fényt, ahol a színészek ügyességük szerint megkeresik az arcukat láthatóvá tévő világítást.

A hátsó színpad horizontfüggönyén időnként árnyak mennek át. Nem tudni biztosan: eltévedt statiszták kóborolnak, vagy együgyű hadiképeket mutatnak a mélyben.

Az Ezeregy éjszakából származó mese majd Corneille-nél folytatódik (Színpadi mutatvány), a 19. század fordulóján, pedig a Nobel-díjas spanyol drámaíró Echegaray A nagy Galeottójában, az osztrák Schnitzlernél, Molnár Ferencnél és végül Pirandellónál.

A forgandó szerencséjű élet álomszerűen érthetetlen. Valóság és képzelet szétválaszthatatlan összeolvadása Calderónnál keményebb végződésű az előadás mesejáték happy endingjénél. A viszontagságok következtében Segismundo lemond személyiségéről. Igyekszik jó fiú lenni. Természete és indulatai ellen cselekszik, csakhogy megmaradhasson kivételezett helyzetében. Még szerelméről is lemond a béke érdekében, feleségül veszi azt, akit nem szeret.

Az előadás fél tíz után ér véget.

Szerző: M.G.P.