Családi kör

Nylon-csipke függöny félrevonódik a Kamrában Forgách András A kulcs címû tragi-bohózata kezdetén. Máté Gábor és Fekete Ernõ eszpresszóasztal mellett ül. Friss, természetes, tömör, pörgõ, csattanó párbeszédekkel csipkedik egymást rangos, irodalmi kabaréjelenet szerint. Khell Zsolt színpadképe egyszerû, tiszta, kabaréba illõen egyértelmû. Ketten beszélnek.

A Báty. Meg az Öcs. Pénzes, magabiztos, tenyérbe mászó egyikük, lompos, szivarral bűzlő, nemtörődöm lúzer a másik. A Báty a legénylakás pótkulcsát kéri egészségügyi légyottra.

Az eszpresszófal mögül feltáruló aprólékosan elhanyagolt, bonyolult alaprajzú lakásban kerül sor az egészségügyi találkára. Annyi ajtó, rejtőzésre alkalmas beugró van a színpadon, mint egy 19. századvégi francia bohózatban. Rajtakapás ér rajtakapást. Lebukik mindenki. Kibontakozik egy mindenki-mindenkivel összesodródó, kapcsolatnélküli, lemerült világ. Elkomorul fokozatosan a vígság. Odafagy a nevetés. Bebotorkál a feje tetejére állt, lelepleződött családi körbe a szája körüli félmosollyal a kínos dolgokat észrevenni nem akaró, magyart törő édesanya (Lázár Kati) és a gyógyintézetből szabadságolt családfő, akiről ugyan a bevezető jelenetekben sok szó esik, nehezen szabadulnak rájuk nehezedő súlyától,  Szacsvay Lászlónak mégsem marad sokkal több játszani valója, mint hogy kezét rázza alzheimeresen, gyanakodva körbejárja a lakást, retteg a rá várakozóktól, de a múltbéli titka nem kap elég írói súlyt.

plakátterv: Khell Zsolt

 


Ascher Tamás
rendezése pontos, gazdaságos, ízléses, hibátlan ritmusú. A szereposztás szabatos találatokkal teli. Máté Gáborról finom fokozatokban hámlik le az önelégült biztonság, előttünk omlik szét rettegő, magányossá. Fekete Ernő szétesett fickóját már semmi meglepetés nem érheti, semmin nem csodálkozik, tényként elfogad mindent. Az önfeladása teszi magabiztossá.

Vajdai Vilmostól sokadszor látható a sértően flegmatikus pincér. Bevallom, sosem tudok betelni kihívó arcátlanságával, komor undorával. Mindig hordoz magával valami ingerlő emberi titkot. Pelsőczy Réka széles skálán mutatja meg az érdes közönségességtől, az elesettségen át a lírai őszinteségig, a hűség és hűtlenség között csak vérmérsékleti különbséget látó fiatal nőt. Fullajtár Andrea nemesen előkelő, magabiztos, jólétben élő, eszes asszony. Mintha egy társalgási vígjátékból csöppent volna eszeveszett körülmények közé. Nem veszti el hidegvérét, illemtudását, felsőbbrendűségét. Rajkai Zoltán alvilági életrajzú pizza-futára jón-rosszon túl lévő pesti vagány. Az előadás színészi meglepetése a növendék Kovács Lehel aprócska, besurranó tolvaj bérfiúja a riadtság, rámenősség, kitörő méltatlankodás, megszeppentség sok, hiteles részletével. Legmulatságosabb akkor, amikor rajtakapottságától megrettenve valósággal beleolvad a szoba sarkában a falba. Szabad szemmel alig észrevehetően kicsire összehúzza magát. Az együttes hitelesen szólaltat meg Szakács Györgyi hiteles jelmezeiben hiteles írói mondatokat és emberi magatartásokat.

A zárójelenetben a Báty és az Öcs szavai elfogytak. "... nekimegy a falnak. Nagyot koppan, azután elhallgat." Nincs erkölcsi tanulság. Sem költői igazságtétel. Az élet folytatódik. 

Szerző: M.G.P.