Ulixes

Ágens + Tasnádi József + Szent Efrém Bizánci Férfikar:
Ulixes intraperszonális opera
TRAFÓ 2005. november 9. 20 óra Bemutató

Ulixes. A betöltött pillanat-idõ élménye,  idõmonológ. Szerepváltások, belsõ idõ- és tudatkalandok.

Írta és rendezte: Ágens

Látványtervező képzőművész, videomovie: Tasnádi József

Ének: Ágens, Szent Efrém Bizánci Férfikar

Zenészek: Jávorka Ádám brácsa

Stollár Xénia viola da gamba

Mogyoró Kornél percussion

Táncos:

Négyesi Móni

Zene:

Görög-bizánci énekek, Ágens, Stollár Xénia, Jávorka Ádám

Koreográfus, fényterv:

Gergye Krisztián

Jelmeztervező:

Béres Móni

Maszk:

Károlyi Balázs

Hang:

Boudny Ferenc

Fény:

Hajas Attila

 

Támogatók:

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága Színházi Alap, Műhely Alapítvány, Új Előadóművészeti Alapítvány

 

Technikai támogatók:

AV Control, Artifex

 

www.agens.hu

 

Montázs: Gergye Krisztián

'fogalmazok,

egymás mellé írom a szavakat,

gondolatokat gondolok melléjük,

megpörget az idő,

s a szavak gondolnak maguk mellé

engem'

                                                           Ágens


 
 

 


'Volt egy álmom: egy hatalmas könyvet olvastam, szépen formált betűk, ismeretlen nyelven. Hirtelen eggyé lettem a szöveggel, vizuális és egyben auditív jellé lett a szó, a mondat. Hanggá vált. Tudtam, hogy a kép egy gondolat, s a gondolat én vagyok­: tér- és képélmény, tele érzetekkel. Olvastam, faltam a hangbetűket, melyek egyre inkább behúztak, majd belöktek egy vizuális térvilágba. Egyszerre láttam és hallottam a szavakban és mondatokban rejlő gondolatokat­; körülöttem, alattam, fölöttem mindenütt szavak és a képeik jelentek meg. Ugyanazon dolgok hallatszottak és látszódtak is egyben. Majd a kép szöveggé lett, amit már nem értettem és éreztem. Összemosódtak a betűk, elveszítettem a kontaktusomat, nem láttam többé. 

Ulixes. A betöltött pillanat-idő élménye,  időmonológ. Szerepváltások, belső idő- és tudatkalandok.

Mindannyian vágyunk az időnkívüliségre. Te is! Ki így, ki úgy túrja magát bele. Az igazi történetek a tudatunkban jönnek létre, történet kiegészítő, szürreális effektekkel. A legfontosabb, hogy mit élsz át az időből és hogyan teszed azt. Az Ulixes az átélt idő személyen belüli szereplehetőségeivel foglalkozik, a zene és a kép nyelvén. Tudatopera, - opera alatt az egyműfajúságot, a művészeti műfajok összegző megjelenését értve.

A kérdés: benne vagy-e az Időben? Vagy kívüle létezel?' 

 

A Purcell piknolepszia c. előadásomban együtt dolgoztam Tasnádi József képzőművésszel, akit régen foglalkoztat az interaktív művészet. Létrehozott egy elektronikus rendszert, melyben a hang kapcsolatba léphet a képpel, s fordítva. A jelet, a kapcsolatteremtés eszközét és módját ő határozza meg, a kapcsolatteremtés idejét és minőségét a hang.

A képzőművészeti tájban a hang (zene) nyitja meg a teret, bontja ki a képek rendjét és jelentését, s lép folyamatosan változó kapcsolatba velük. Bizonyos hangjelek bizonyos motivációkat jelentenek a kép számára, a kép is cselekszik.

 

 

A Tér

 

 

A csupasz tér mélyére két projektor az előadás egésze alatt fekete-fehér, állandó haladásban lévő  szövegfolyamot vetít Mozgási sebessége Ágens hangjának következménye. A néző igényét arra, hogy e szövegek olvashatóvá váljanak, a megvalósuló látvány hol kielégíti, hol nem. A szövegfoszlányok mint emléknyomok jelennek meg a néző tudatában. A vásznakon az előadás gondolatkottája olvasható, mely a műalkotás, a műalkotás létrejöttének a körülményei és a befogadó viszonyát tekintve teljes egységében sohasem 'olvasható', 'hallható', soha nem 'kerül elő'. A műből a művet létrehozó gondolat nem olvasható ki, csupán az adott tér- és időpillanatnak megfelelő vetületek, jel-töredékek foghatók fel. '

Ágens