Megtisztulva

Õszintén összeszorította szívem, úgy meghatott a három lengyel színház - Wroc³awski Teatr Wspó³czesny  - Teatr Polski in Posnañ  - Teatr Rozmaito¶ci - összefogásából 2001 decemberében Wroclawban Krzysztof Warlikowski rendezésében létrejött elõadás a Millenárison.


Megkönnyeztető ennyi érzékeny színészt látni és hallani. Ritkaság megrendülten részvét teli, mélyen érző színészt látni, akik az emberi szerencsétlenségtől, vad vágyaktól, kínoktól, és érzelmes meghatottsággal hangjukban képesek sajnálatot érezni azok iránt, akiknek szenvedését el kellene játszaniok.

A szadista-mazochista, vérfertőző, promiszkuus, vérben, kegyetlenkedésben tobzódó darabot úgy játssza el Mariusz Bonaszewski, Małagorzata Hajewska-Krzysztofik,  Redbad Klynstra, Stanislawa Celinska, Jacek Poniedzialek, a német Thomas Schweiberer, Tomasz Tyndyk, az osztrák Renate Jett és Fabian Wlodarek, mintha szenvelegnének. Pedig nem szenvelegnek. Ezt komolyan gondolják és komoly önsajnálattal átérzik. És nekik van igazuk, mert előadásuk körbejárta a világot. A hírek szerint osztatlan elismerés fogadta mindenhol.

Małgorzata Szeczesniak tervező tágas teret kínált a színészeknek, van hátul zuhanyozósor, vannak műtőasztalok, modern székek, tükörfal, minden, ami elmulaszthatatlan kelléke egy mai színielőadásnak. Az izraeli Felice Ross nevét tüntetik fel világításért felelősnek. Ő sötétíti el a játékteret. Sokszor jobbnak is érezzük. Lássunk mind kevesebbet. Igen jellemző, hogy a vetkőzési jeleneteknél diszkrét árnyékot borít az alsótestekre, nehogy megbotránkoztasson a látvány valakit is.

Sarah Kane színháza kevésbé illemtudó Warlikowski rendezésénél. Az írónő provokál, irritál, gyomszájon vág, bántja a néző szemét, fülét, érzékenységét, megtámadja világszemléletét, értékeit. Warlikowski jól nevelt gyerekelőadást sikerített az undok darabból. A végén még némi optimizmus is megcsillan. Felold. Megnyugvást ad. Nem lepne meg, ha finálé ultimóként fölsorakoznának a szereplők elénekelni Karol Kurpinski- Casimir François Delavigne Warsawiankáját.

szerző: MGP