Zsidó Tartuffe

Orgon és Cléante fején kötött kipa a Budapesti Zsidó Színkör elõadásán. A szenteskedõ Tartuffe gazdag zsidó házába fészkelte be magát. A szünetekben ivrit karaoke: a háttér tv-képernyõjén fut a szöveg, a szereplõk mikrofonba énekelnek, köztük a Hatikvát, az izraeli himnuszt is.

Nem példátlan színházi ötlet a hamis vallási színleléssel befurakodó imposztort áthelyezni más szociális, vagy vallási közegbe. Kapás Dezső - Petri György új Moličre-fordítását - olyan előadáshoz használta fel, ami a második zsidótörvény (rádióból hallható) szövegével indult (1992). Arianne Mnouchkine pedig észak-afrikai iszlám fundemantalista családdal játszatta el a darabot (1995), a franciák számára fülsértő kiejtésű nemzetközi gyűjtésű színészeivel.

A Spinoza Kávéház alatti kazánházban játsszák fiatalok Moličre darabját. Asztalkáknál ülnek a nézők. Fényszóró nincs, a világítást poharakba állított gyertyák szolgáltatják. A mennyezeten ezüst csövek tekerednek: a kávéház szellőző berendezése. S amint úttörő színházaknál gyakran megesik, a francia klasszicizmuson keresztülzubog a fent lehúzott tartály vize.

Vajda Róbert fesztelen szaktudással és ötletes szemtelenséggel rendezte az előadást. Vas István fordítását néhol megstoppolták. Orgon összeomlásában kifakad, azt hörgi: skajach!

A címszereplő imposztort az egykori Teleki tér ócskásainak télikabátjában, gyűrött kalapban függőlegesen és vízszintesen igen kiterjedt, fiatal vígszínházi színész (Juhász István) játssza (?), éli (?), figurázza (?), nem találom a pontos kifejezést. Egyszerre van belül meg kívül a figurán. Csupa kereskedelmi nyájasság. Undokul behízelgő. Népszínház utcai Gólemként magasodik a többiek fölé. Fizikailag is túlerőben van. Térdelve magasabb, mint aki elé térdepel. Ha rálépne a hozzá képest liliputi Damisra (Végh Tibor), szétlapulna a motoros késztetésű, ideges siheder, aki idegességében helyben állva is táncol. Felugrik a mennyezetre, nyugtalanságát csillapítandó húzódzkodik a pince csövein.

Elmirát, Orgon középkorú feleségét, szerepbeli gyermekeivel egykorú, vagy kicsivel fiatalabb Juhász Lujza természetes eszközökkel mutatja be. Becsapósra játssza élvvágyóan kacérnak, Tartuffe tolakodó közeledésétől majdnem kigyúló, hűséges asszonyt.

Orgont sodró gyakorlattal, sok merész színnel festi Gábor Péter (korábban színész az operettben, most karaokés). Fehérvári András igen mulatságos Lojális úr. Maga is élvezi, hogy élvezik a nézők. Köves Dóra Pernellené, darabbéli unokája (Valére) vérszerinti testvére: Köves Dávid. Marianne szerepét Romvári Anna kapta, civilben társastánc-koreogáfus. Orosz Eszter Dorine (dramaturg szakos hallgató).

A nézők bejövetelekor Cléante (Galambos Attila, filmrendező szakos) a falnak fordulva imakönyvből csöndben davenol, hozzá előírásszerűen bólogat.          Tisztán beszél. Nem verset mond, hanem érveket. Nem szerepet játszik: fesztelenül éli feladatát. A gátlásoktól, elfogódottságtól mentes játék örömszerző este. A fiatal színházhódítók meglehetősen életképesnek mutatkoznak. Kivirágoznak-e a Spinoza pincéjében? - kérdéses. Sikeresek.

Éppen a napokban kapta meg fölmondását a Ruttkai Éva Színház. Költöznének ki az Üllői úti volt laktanyából, mert eladták alóluk a házat. A Zéró Műhely Színházi Társulat - mint olvasom - a kaposvári színésziskola volt növendékeiből letáborozott az Almási téren. Az Evangélium Színház a Belügyminisztérium Duna palotájában - a volt Lipótvárosi Kaszinóban - játszik. A külvárosi művelődési otthonokban egy-egy színház állandósul. Sírnak a hivatásos színigazgatók. Pletyka: a Magyar Színház átmenetileg fölfüggeszti működését pénztelenségből. Közben szaporodnak a magánkezdeményezések. Megélnek-e, elhervadnak? Kiderül. Vannak a palettán el nem férők, akik megmutatkozni és játszani akarnak.

A siker egyezményes mértékegysége: hányszor játszanak el valamely produkciót, és mekkora nézőszámmal. Ez azonban szórakoztatóipari mérték. A produkció nézőkre gyakorolt hatását nem mutatják ki a számok. A nagyipari működésű színház mellett sokan választják a színházi magánipart és kiskereskedelmet, ahol háztáji, testre szabott ízlésű színházat találnak a nézők.

 

szerző: MGP