GÕZBEN Miskolcon

Nell Dunn, az angol drámaírónõ 1981-es "nõi" darabja egy felújításra szoruló londoni gõzfürdõben játszódik. Itt szokott találkozni Violet, Josie, Mrs. Meadow, Dawn, Nancy és Jane, hogy fürdés közben kikapcsoljanak, lazítsanak, s persze elmondják egymásnak gondjaikat-bajaikat. Az intim helyszín remek lehetõséget nyújt arra, hogy betekinthessünk hat különbözõ társadalmi és családi hátterû nõ életébe, akik értesülve a gõzfürdõ bezárásáról, elhatározzák, hogy harcolni fognak érte...

Az elõadást Csiszár Imre rendezte. Bemutató november 11-én, 19 órakor a Miskolci Nemzeti Színházban, a Játékszínben.

 

 

Nell Dunn

GŐZBEN

színmű két részben

Fordította: Bart István

Rendező: CSISZÁR IMRE

A szereplők:
KEREKES VALÉRIA, BODOR NÉMETI GYÖNGYI, MÁHR ÁGI
SZIRBIK BERNADETT, VÁRKONYI SZILVIA, JANCSÓ DÓRA

A premier időpontja:
2005. november 11, péntek, 19 óra : Játékszín

Az előadás fotozásának időpontja: 2005. november 7. hétfő 10 órától
                                                         2005. november 8. kedd 10 órától

Interjúk egyeztetése, információk: 06/46/516-737, 06/20-455-95-62 - Barázda Eszter

A Miskolci Nemzeti Színház társulata és vezetősége nevében:
Barázda Eszter
sajtóreferens
tel.: 06(46)516-737 ▪ mobil: 06/20-455-95-62 ▪ e-mail: barazda@miskolcinemzetiszinhaz.hu

▪ Háttéranyagok (szabadon felhasználhatók)
▪ Röviden a Gőzben című színdarabról
▪ Nell Dunn életrajza
▪ Nők - a maguk édenében  -  Csiszár Imre rendező
▪ Hat nő gőzben - Idézetek Nell Dunn színdarabjából
▪ Szereposztás

további érdekességek:
www.miskolcinemzetiszinhaz.hu
Színházi Esték 60. száma, megjelenik november 4-én

Röviden a Gőzben című színdarabról

Az angol drámaírónő 1981-es "női" darabja egy felújításra szoruló londoni gőzfürdőben játszódik. Itt szokott találkozni Violet, Josie, Mrs. Meadow, Dawn, Nancy és Jane, hogy fürdés közben kikapcsoljanak, lazítsanak, s persze elmondják egymásnak gondjaikat-bajaikat. Az intim helyszín remek lehetőséget nyújt arra, hogy betekinthessünk hat különböző társadalmi és családi hátterű nő életébe, akik értesülve a gőzfürdő bezárásáról, elhatározzák, hogy harcolni fognak érte...
"A Gőzben bátor, szemérmetlen, indulatos, ugyanakkor meghitt darab - írja egy kritikusa -, amely nyíltságával, leplezetlen őszinteségével bizonyára meg fogja döbbenteni a nézőket. A közönség egyszerre sír és nevet majd ezeken a jól megformált karaktereken, akik - túlmutatva önmagukon - sok-sok nő életét tükrözik."

A szerző - Nell Dunn

A Londonban, 1936-ban született regény- és drámaírónő első sikerét 1963-ban aratta az Up the Junction [Fölfelé az elágazáson] című regényével, melyben kíméletlenül hű képet rajzolt a battersea-i munkásnegyedek világáról. Ezt újabb regények követték: a Poor Cow [Szegény tehén], az I Want [Akarok], a The Incurable [A gyógyíthatatlan], és a The Only Child: A Simple Story of Heaven and Hell [Az egyke: menny és pokol egyszerű története].

Első színdarabjával, a Gőzbennel [Steaming] csak viszonylag későn, 1981-ben jelentkezett, de nevét éppen ez tette szélesebb körben ismertté. A Gőzben londoni, Theatre Royal-beli premiere után két évig folyamatosan műsoron volt a West Enden, s hamarosan több Anglián kívüli országban, így Magyarországon is bemutatták. 1985-ben Joseph Losey rendezésében elkészült a filmváltozat is, Nancy szerepében Vanessa Redgrave-vel. (A Gőzön kívül az Up the Junctiont és a Poor Cow-t is megfilmesítették.) Nell Dunn a 80-as, 90-es években írt még néhány színdarabot - például a Babe-et a Sisterst és a The Little Heroine-t - ám ezek közel sem lettek olyan sikeresek, mint a Gőzben. Legutolsó darabját, az öt rákos nő elbeszélései alapján íródott Cancer Talest [Rák-történetek] 2003-ban mutatták be Londonban.

A Gőzben, melyet sokan a feminista darabok közé sorolnak, egy felújításra szoruló londoni gőzfürdőben játszódik. Itt szokott találkozni Violet, Josie, Mrs. Meadow, Dawn, Nancy és Jane, hogy a fürdés mellett lazítsanak-kikapcsoljanak, s persze elmondják egymásnak gondjaikat-bajaikat. A helyszín remek lehetőséget nyújt arra, hogy betekinthessünk hat különböző társadalmi és családi hátterű nő életébe, akik értesülve a gőzfürdő bezárásáról, elhatározzák, hogy harcolni fognak érte...

"A Gőzben bátor, szemérmetlen, indulatos, ugyanakkor meghitt darab - írja Matt Byrne, angol rendező -, amely nyíltságával, leplezetlen őszinteségével bizonyára meg fogja döbbenteni a nézőket. A közönség egyszerre fog sírni és nevetni ezeken a jól megformált karaktereken, akik - túlmutatva önmagukon - sok-sok nő életét tükrözik."

A tekintélyes Financial Times kritikusa szerint "Nell Dunnak jó füle van a női beszélgetésekhez, ahhoz, ahogy a nők egyik témáról a másikra ugranak, mindenféle átvezetés nélkül, olyan könnyedén, ahogy a gőzből átlépnek a hideg vízbe. A Gőzben mulatságosan bizarr és szeretettel teli, alakjai pedig együttérzéssel vannak megformálva."

A szerzőnő egy nemrég készült interjúban így nyilatkozott a önmagáról és a Gőzben alakjairól: "Mindig is ťmellékágiŤ írónak tartottam magam, sohasem tartoztam a mainstreambe, a fővonalba. Szeretem vizsgálgatni a hínárt, és hosszan el tudok nézegetni egy öreg kacsát. A festőkhöz hasonlóan engem is érdekel az élethű ábrázolás. A válságban levő emberek sokkal intenzívebben élik meg az életet, s ez engem nagyon is megragad: részben ez ösztönöz az írásra. A Gőzben című darabomnak ugyan megvoltak a valós emberi mintái, de mindig ťkimozdítottamŤ és ťtovábbvittemŤ őket. Dawn, aki vörösre festett mellbimbókkal szaladgál, vagy Josie, aki egy fehér ruhás férfiről fantáziál - ők (vagyis a mintájukul szolgáló nők) sohasem tettek ilyesmit, én voltam az, aki továbbvitte őket."

Így született meg - mint ahogy a New Standard megjegyezte -, ez a "szókimondó, eleven humorú darab".

Összeállította: Duró Gábor
 (Az írás megjelenik a Színházi Esték legújabb, 60 számában.
Az írás szabadon felhasználható a szerző és a forrás megjelölésével!)


▪ Nők  - a maguk édenében - interjú Csiszár Imre rendezővel

Nell Dunn: Gőzben. Egy nálunk alig ismert angol drámaírónő hat nőre írt színműve. Kifejezetten női darab - amit egy férfi, Csiszár Imre visz színpadra a miskolci Játékszínben. Miért épp Dunn, miért ez a darab és miért a nők?

- Tavaly, a Mózes nagyszínházi bemutatója után megbeszéltük a színházvezetéssel, hogy az idén a Játékszínben rendezek egy darabot. Ez a hely meghatározó: intim szférát tud teremteni a nézők és a színészek között, együtt érezhetnek, gondolkodhatnak - sokkal inkább, mint a tágas nagyszínházi terekben. Itt olyasmit is el tudunk mondani, amit ott nem kiabálnánk világgá. Amikor a darabok között válogattam, eszembe jutott a Gőzben is. Annakidején, amikor Pécsen és Budapesten játszották, én el se olvastam, meg se néztem - hallottam, körülbelül miről szól, és elintéztem egy kézlegyintéssel, hogy ez biztos egy ócska kommersz. Most is csak a lelkiismeretem megnyugtatására olvastam el - legalább tudjam, mire mondok nemet.

- Aztán nem egészen így történt...
- Rájöttem, hogy nagyon hasonlít egy másik angol szerző, Peter Buckman művére, amit meg is rendeztem itt, Miskolcon még a nyolcvanas években. Az volt a címe: Most mind együtt. Egy zenekar, egy közösség együttéléséről, a nívós életért és munkáért való "mindent megtevésről", az önfeladásról vagy éppen a nem feladásról szólt. Arról, hogy érdemes-e áldozatokat hozni a minőségért. Nell Dunn darabja pedig tulajdonképpen arról szól, ami mostanában a mi életünkben is sokszor kap hangsúlyt: a civil kezdeményezésről. Hiszen ezek a nők összefognak, hogy megmentsék a paradicsomukat - aztán amikor a törvényes út kudarchoz vezet, kialakul egy anarchikus, már-már forradalminak nevezető állapot. Idáig jut el a darab: tudnak-e hatni a környezetükre, van-e erejük ahhoz, hogy egy politikai döntéssel szemben tegyenek bele valamit a mérleg másik serpenyőjébe? Rendkívül érdekes, hogy hová képesek eljutni ezek a hétköznapi kisemberek, hogyan válnak törvényen kívüli épületfoglalókká, kvázi hősökké.

- Ebből az aspektusból talán nem is annyira fontos, hogy ezek a szereplők nők.
- De igen! Nagyon fontos. Ha olvasta a Da Vinci kódot, akkor tudja: az a könyv nagyon sokat elmond a nőkről, akik sokkal fontosabb teremtményei ennek a világnak, mint a férfiak. Aztán megerősödik a kereszténység, és mert az egyháznak erre van szüksége, elkezdik gyártani a nő bűnösségének a bizonyítékait. Ettől kezdve lesz másodrangú a nő és elsőrangú a férfi. Ez a színdarab ugyanennek a gondolatnak a jegyében íródott. Azt sugallja: a nők nagyon fontosak, a nők érzékenyebbek, ők viszik valahogy az ügyeket - nem a politikában, hanem ami sokkal fontosabb, a családban. A nők viszik előre a világot, ők alkotnak, ők adnak új életet. Ennek a hat nőnek teljesen különböző a helyzete, ugyanakkor mindannyian kiszolgáltatottak: függenek a férfiaktól, de mindig harcolnak a maguk függetlenségéért - nem vetik alá magukat annak, amit úgy hívunk, hogy hímsoviniszta társadalom. Ha úgy tetszik, ez egy emancipált darab, ami azzal szembesít, hogy a nők rettenetesen sokat tudnának tenni a világért, ha hagynák őket.

- És ezzel Ön egyetért?
- Abszolút. Mert néha valóban az az érzése az embernek, hogy ezt a világot már csak a nők tudnák megváltani. De ma olyan helyzetben vannak az egész világon, hogy nem tudják megváltani. Nincs rá lehetőségük, nem kapnak labdát - labda nélkül meg nem lehet focizni.

- De a labdát meg lehet szerezni...
- Igen. Erről szól a színdarab.

- Persze - de mégiscsak félresikerült megváltástörténet ez: egy hamis paradicsom, a menekülés színtere az, amiért küzdenek.
- Ilyen az életünk. Még azt sem mondhatom, hogy félresiklott próbálkozás ez, mert annak pejoratív értelme van. Az élet nem ad másra lehetőséget, ellene van a hím dominanciájú társadalom.

- A darabban nemcsak a női lét és lélek fontos, hanem a női test is, hiszen a helyszín egy fürdő...
- Ez szimbolikus hely. Nem véletlenül emlegetem az éden hasonlatot - a fürdő illatos, ott meleg, víz és pára van, valahol ott vagyunk a kék lagúnában, az álmaink szabadságában. Egy angol kisvárosban idáig lehet eljutni az álmokkal. Az persze nem fontos, hogy ez egy angol kisváros, legfeljebb annyi a különbség, hogy ott a fürdő helyén közkönyvtárat akarnak nyitni, nálunk viszont plázát vagy bankot építenének... A lényeg, hogy a hely szinte involválja a kitárulkozást - testileg és lelkileg is. Felszabadító közeg. Azt mondja az egyik szereplő: a gőzben mintha kilépne önmagából.

- Tehát: mennyire lesz meztelen az előadás?
- Muszáj, hogy az legyen. Egy fürdőben mi legyen az emberen? De nyilván nem anatómiai ismereteket akarunk terjeszteni, a meztelenség ízléshatárokon belüli változatát kapják a nézők. Egyébként az olvasópróbákon fölmerült bennünk, hogy a nézőknek is le kellene vetkőzniük... De nyilván nem kell. Bár nagyon együtt vagyunk, nagyon intim a szféra, de a néző akkor is kukucskahelyzetben van. A színész be van világítva, a néző nincs, a maga sötétjéből, egy kicsit kívülről nézheti az eseményeket. De ha jó az előadás, lélekben talán mégis levetkőzik egy kicsit...

Csörnök Mariann
(Az írás megjelenik a Színházi Esték legújabb, 60 számában.
Az írás szabadon felhasználható a szerző és a forrás megjelölésével!)


▪ Hat  nő gőzben - részletek Nell Dunn színdarabjából

Jane:
...hát épp az a lényege az egésznek, hogy az ember tetőtől talpig csurom vizes legyen, ússzon a verejtékben, aztán megszárad, és aztán megint jön a víz... ettől érzi úgy az ember, hogy tágul vele a világ... és amikor majd jól megéhezünk, megkérjük Violetet, hozzon be valami kaját... amikor pedig elfáradtunk, lefekszünk az ágyra és nagyot alszunk...
...Látod, ez a nyitja: hinnünk kell benne, hogy igazából nekik éppen olyan fontosak vagyunk, mint ők. Nem vagyunk se jobbak, se rosszabbak, hanem egyszerűen pontosan ugyanolyan fontosak vagyunk, mint ők. De a férfiaknak még álmukban sem jut eszükbe, milyen érdekes dolog is lehet az, igazán jól megismerni egy nőt.
... Az az igazság, hogy társaságra nekem is szükségem van, de házasságra nem - még ha szerelmes volnék is, akkor is találnék valami más megoldást, mint a házasság. Amikor a múltkor Rose, a barátnőm ott maradt nálunk éjszakára - másnap vasárnap volt, szép kényelmesen fölkeltünk, együtt csináltuk meg a reggelit - istenem olyan jó volt ülni az asztalnál és reggelizni végre valaki mással, végre, és nem mindig csak Sammel.

*

Nancy:
Azt hiszed, hogy engem olyan nagyon biztatott a férjem? Hogy mellettem állt? Nem, mindig csak elbátortalanított, akármit csináltam, még barátkozni se mertem... ha meghívtam egy új barátnőmet... ahogy kihúzta a lábát, a férjem megkritizálta, rám meg azt mondta, hogy biztosan meleg vagyok! Kigúnyolta őket, leszólta a cipőjüket... kicsúfolta, amit mondtak... én meg többet nem mertem meghívni őket. A végén már senki se járt hozzánk, csak a többi divatos ügyvéd, meg a feleségük. Átvettem a férjem szokásait - szép lassan minden lekopott rólam, ami én magam voltam. De ha az ember abban se biztos, hogy létezik-e egyáltalában, hát honnan tudhatná akkor, hogy mihez kezdhetne magával kinn, a széles nagyvilágban, amikor máshoz se ért, mint otthon ülni és várni a szenest, a gázost, az elektromos műveket, meg az embert, aki majd kijön és megjavítja a mosógépet - tényleg, miért van az, hogy mindig férfiakra kell várnunk - biztos minden nő így van ezzel, várnak, akárcsak én.
...Nekem azzal telt az életem, hogy megpróbáltam mindent kézben tartani...hogy minden rendben és simán menjen...valahogy távol tartani magamtól az életet. És amikor Josie a szexről beszél, engem mindig olyan borzasztó görcs fog el és... olyan irigység... ahogy a vágyról beszél, meg az együttlétről, arról a nagy-nagy feloldódásról... Jane, én egy úszó jégtáblán éltem... Ölelj át.

*

Josie:
...Tudom, Violet, hogy most megint azt fogod mondani, hogy szerezzek magamnak valami rendes állást, és álljak a saját lábamra, de hát, mondd, mit csináljak? Olyan állásban, ahová engem felvesznek, én úgyse tudok megmaradni egy napig se. Hát én beleőrülnék az unalomba. Violet, nekem kell valaki, aki gondoskodik rólam!
... "Olvassál", azt mondja nekem, "Könyveket". De hát én nem bírok olvasni, és untatnak a könyvek. Mindig csak könyv, könyv, könyv. A végén én is olyan leszek, mint egy könyv - én élni akarok egy kicsit és nem könyveket olvasni." Én lenni akarok valaki, aki csinál is valamit. Mert, most ha meghalok, csak azt fogják a sírkövemre írni, hogy "Jól tudott kefélni." Én pedig nem akarom, hogy csak ennyi maradjon utánam.
...Nekem húsz éve máson se járt az eszem, mint mindig csak a pénzen, az öltözködésen, meg a lakáson...
Jane:
Meg a szexen...
Josie:
Meg a szexen, jól van na. De a világról nem tudtam semmit - na, ennek most vége. Ha a fene fenét eszik is, én kitanulok valamit...

*

Violet:
...A lányom is ilyen. "Anyu, ez már kiment a divatból." Mindig ezt hallom... azelőtt... a karácsonyt például mindig együtt töltöttük... összejött az egész család teára... ma már nem... most már nagyon előkelők lettünk... Ó, csak egy pár kedves ismerős, puncsra, csak én nem lelem a helyemet közöttük... a lányom meg azon idegesíti magát, hogy mit fogok már megint fölvenni.
...Nem volna szabad engedni, hogy csak úgy döntsenek az emberekről, a feje fölött azoknak, akik jobban tudják, hogy miről van szó. Én többet tudok erről a fürdőről, meg az emberekről, akik ide járnak, mint az egész Tanács együttvéve... hazudoznak össze-vissza, hogy bezárják a fürdőt! De én nem fogom eltűrni, hogy mindenféle hazugságra hivatkozva bezárassák!

*

Mrs. Meadow:
...Én minden nap megiszok három pohár vizet, mert az jól átmossa a beleimet, nagyon egészséges dolog minden nap jól átöblíteni a szervezetet, igazam van? És beveszek napi egy vitamint... azt soha el nem hagyom. Reggel hatkor felkelek, megcsinálom a teát magamnak meg Dawnnak, azzal beveszi az orvosságát és visszafekszik aludni, de én akkor már nem fekszem vissza. Nyáron szeretem ezeket a reggeleket, de most nagyon hideg van. Nyáron egészen más, kimegyek a kis kertembe locsolni... de kertet azt biztos nem adnának, ha elköltöznék innen... pedig nekem inkább a tető legyen lukas, de a kertemet nem adom...

*

Dawn:
...Csak apuka olyan mérges volt és haragudott rám, amikor megtetszett nekem az a rendőr... nekem nagyon tetszett, azért is téptem le a kabátját... mert nem akart elvinni a moziba - olyan kék gyapjúszövet volt, és olyan furcsa szaga volt, amikor eltéptem, még a hangjára is emlékszem, ahogy elhasadt a szövet... ez volt az a rendőr, aki bedugta a nyelvét a fülembe... és mást is csinált, csak a moziba nem akart elvinni... ezért aztán eltéptem a kabátját....Nagyon jó volt, amikor bedugta a nyelvét a fülembe. Csak apuka mindig nagyon haragudott érte, amikor elmeséltem neki. Nem is szólt hozzám egész héten egyetlen szót se, pedig akkor volt a születésnapom. Még azt se mondta, hogy "Isten éltessen sokáig."

Fordította: Bart István
(Az írás megjelenik a Színházi Esték legújabb, 60 számában.
Az írás szabadon felhasználható a szerző, a fordító és a forrás megjelölésével!)


▪ A Gőzben szereposztása

Nell Dunn

GŐZBEN
színmű két részben

Fordította: Bart István

Violet KEREKES VALÉRIA
Josie BODOR NÉMETI GYÖNGYI
Mrs. Meadow MÁHR ÁGI
Dawn, a lánya SZIRBIK BERNADETT
Nancy VÁRKONYI SZILVIA
Jane JANCSÓ DÓRA
Bill, csak a hangját hallani

Díszlet-jelmez: CSISZÁR IMRE
Szcenikus: PINDUR ISTVÁN
Jelmezasszisztens: KENÉZ TIBORNÉ
Színpadmester: HAZSEGA MIKLÓS
Súgó: BALÁZS ÉVA
Ügyelő-rendezőasszisztens: KRISTON SZABOLCS

Rendező:
CSISZÁR IMRE
Jászai-díjas, Érdemes művész

"Az előadás a szerző engedélyével, a Casarotto Ramsey & Associates Ltd. és a HoFra Kft. közvetítésével jött létre."