Csak úgy...

A Csak úgy... címû elõadás improvizációk alapján született, a színészek saját gyermekkori emlékeiket használták "nyersanyagként". Novák Eszter rendezõ elsõ ilyen típusú munkája. Az elõadás megszerkesztésében, a dialógusok viszonylag rögzített formájának kialakításában Kárpáti Péter segítette a társulatot.

A koreográfiákat Novák Péter készítette. Bár az előadást 2005. februárban és márciusban már játszottuk néhányszor, a munkát még nem fejeztük be teljesen. Leplezetlen őszinteségre, különleges, megélt személyességre törekszünk, szeretnénk, ha nézőink - együttgondolkodásra, közös emlékezésre, töprengésre késztetve - alkotó részeseivé válnának előadásunknak.


"Mért ütötted le? Mi? Csak úgy? De mért lép így a ló? Jó, én meg a fejedhez vágom a táblát, nesze!" Jaj, de régen játszottunk csak úgy! Leszoktattak róla a veszélyes, könyörtelen, kacifántos játékszabályok.
Az emlékezetünk  pedig aknamező. Fogjuk meg egymás kezét, és induljunk...

CSAK ÚGY...

A próbák elején volt egy játék: mindenkinek föl kellett írnia egy cetlire, hogy mitől fél a legjobban. Egyikünk ezt írta oda: A FELEJTÉSTŐL.

A Harry Potter 3-ban van ez a sztori: hősünk és Hermione visszamegy a múltba, és egy bucka mögé bújva nézik, ahogy saját maguk kisettenkednek a Hagrid házából.  Nem kell ehhez varázspálca, mindannyian átéltük már ezt, ha láttuk magunkat videón.
"Né, ott szerencsétlenkedik az a kiskölyök a háromkerekűn..." És egyszerre eszünkbe jut minden élesen: ott ülünk a biciklin, nyom az ülés, a kezünkben érezzük a kormányt... Megtörtént a varázslat, egyszerre éljük az eseményt kívül és belül, a jelenben és a múltban. Hátborzongató. Nem tart tovább, csak egy pillanatig...
Most pörgessük a film végére a szalagot: ott ülünk az öregek otthonában, vaksin, kopaszon. "Hehe, emlékszem, egyszer kölyökkoromban szétrázta a seggemet a bicikliülés. Még most is fáj, ha rágondolok..."

De tényleg, milyen voltam, és hogy lettem ilyen? Más voltam valamikor? És hol van mindaz, ami valaha olyan hihetetlenül fontos volt - el van rejtve bennem, vagy elveszett valahol? És hogyan jött belém ez a mérhetetlen tudás, tapasztalat, félelem, rögeszme, tikk, rossz szokás, jó és rossz tulajdonság - mindaz, amit cipelek a nehéz zsákban az öregek otthona felé? Milyen volt, amikor először éltem át? És milyen lesz, ha majd utoljára? Honnan jöttem, és hová is megyek? Ki vagyok?

A próbák olyanok voltak, mint egy közös utazás a tiltott zónában, a múltban és a jövőben, néha a jelenben is. Saját élmények és fantáziák alapján improvizáltunk, aztán szerkesztettük, formába öntöttük, így készítettük el az előadást. Miért? Csak úgy...

Azt szeretnénk, ha előadásunknak csak egy része lenne az, ami a színpadon zajlik - és közben minden nézőnek számtalan saját emlék és gondolat toluljon az emlékezetébe... Azt szeretnénk, ha kedves nézőnk, mint Harry vagy Hermione, saját magát nézné a bucka mögül.

 

 

Csak úgy...

 - társasjáték -

Közös improvizációk alapján írta a Honvéd Kamaraszínház társulata

Rendező: Novák Eszter

Szereplők
Bocskor Salló Lóránt
Dióssi Gábor
Domokos László
Fazakas Júlia
Gecse Noémi
Győry András Botond
Kátai István
Kovács Ágnesanna
M. Simon Andrea
Molnár Csaba
Naszlady Éva
Szőcs Erika

Munkatársak
Buzássy Adrienne
Kárpáti Péter
Novák Péter


Előadások:

November 25.-26.-27.
December 20.-21.

Az előadások 19 órakor kezdődnek a Szkéné Színházban