"Örömóda" ifjak tolmácsolásában.

Semmi hirdetés, semmi reklám, figyelemfelkeltés errõl az estérõl. Gondoltam felkerekedek és ellátogatok a Zeneakadémia Nagytermébe azon a bizonyos fagyos estén. Händel : Alexander’s Feast c. oratóriumát adta elõ a Bartók Konzervatórium ének - és Zenekara. Valószínû, hogy a nézõközönségre nem különösebben hatottt ez az esemény. Rettenetesen kevesen voltak.

Javarészben a gyerekek hozzátartozói és barátai jöttek el erre a nem épp mindennapi koncertre. Úgy látszik az embereket az sem hatotta meg, hogy ingyenes előadás volt és az sem, hogy a zeneszerző kivételesen ritkán játszott oratóriumáról van szó. Ami pedig van oly szép és varázslatos mint pl. a Messiás.

                                     Georg Friedrich Händel                  

Az Alexander’s Feast a hódító Nagy Sándorról mesél a hallgatónak. (Nem egyezik a szintén Händel által komponált Alessandroval. Utóbbi a zeneszerző operája.) Viszont ettől nagyon is eltér. Csak egy pár gondolat erejéig időznék el az oratóriumnál, mint műfajnál. Az oratórium Händel művészetében érte el csúcspontját. Ez tény! A zeneszerző oratórikus művei azonban nem értelmezhetők igazán operái ismerete nélkül. Itt fejlesztette, csiszolgatta, próbálgatta a drámai kifejezőeszközöket. Drámai készsége ugyanis operáiban alakult az évek folyamán. Persze nem csak innen merített. Itáliai évei alatt ő is megismerkedett Carissimi zenéjével. Az ő műveiben a kórusnak jóval nagyobb szerepe jutott mint a szólóénekeseknek. Ez volt az egyik forrás, melyből Händel táplálkozott. A másik forrást pedig francia földön kell keresni. A francia opera adhatta meg a kezdő lökést ahhoz, hogy zenéje mindig ábrázoló és "jól látható" legyen. Igaz a német hagyományok is nagyban segítették zenéjének fejlődését. Lully nyomán viszont kialakult egy bizonyos fokú jellemvonás ami pont a képszerűség volt. Még egy dolgot megemlítenék. Majdnem mindenki tisztában van vele, hogy Händel választott hazája Anglia lett. Itt a kóruskultúra olyannyira fejlett volt, hogy remek alapanyagul szolgált a muzsikusnak. Röviden összegezve ezekből a gyökerekből táplálkozott eme művészete, ez az első sorban leginkább drámai műfaj. A drámaiság mind a zenében és a cselekményben is megnyilvánul. Händel - oratóriumok nagyon kevés kivételével mind igen gazdagok drámai elemekben. Nagyon sok minden történik bennük. És ez is hasonlít az opera világához. Azt pedig nem szabad elfelejteni és nem megemlíteni, hogy Händel 1730 és 1740 között operát és oratóriumot is komponált egymással párhuzamosan. Ebben az évtizedben 12 oratórium és 20 opera került ki a mester kezei közül.

A Nagy Sándor Ünnepe bemutatója 1735-ben volt Londonban. Ez a műve azért is érdekes, mert 1734 és 1738 között csak ez az egyetlen oratóriumot írja. Mégis a legnépszerűbb műve lesz az Alexander’s Feast. Az eddig darabjaiban lévő szigorúságot és kötöttséget, drámaiságot sokkal lazább szerkezet váltja fel és a műből hiányzik a drámai cselekmény. Teljesen mellőzi. Leginkább lírikus, dicsőítő és ünnepélyes számok sokasága ez. (Az ünnepélyesség Händel egész életét végigkísérte. Szinte nincs olyan szerzemény, melyben legalább egy olyan tétel ne hangzana fel ami túlcsordul a magasztos énektől és zenétől.) Ennek a darabnak a népszerűségéhez nagyban hozzájárult John Dryden hírneve. Az ő költeményét zenésítette meg.

Nagy Sándor (Kr. e. 356-323)

 
Számomra meglepetés és egy kisebbfajta döbbenetet jelentett ez a hangverseny. A barokk zene áll hozzám talán a legközelebb. Minden ilyen jellegű előadás előtt izgulok, fészkelődök, drukkolok, hogy minden simán menjen. Igazán nehéz játszani úgy, ahogy azt a komponista megírta. Olyannyira finom hangok csendülnek ugyanis fel, hogy elég csak egyetlen kis hiba és tökéletesen ki lehet hallani. A Bartók Konzervatórium Zenekara viszont Händelhez méltóan szólaltatta meg eme csodálatos zenéket. Már a nyitány hallatán érezni lehetett, hogy valami egészen különlegeset fognak ajándékozni a közönségnek és semmi probléma nem lesz. Fiatalságuk ellenére hihetetlen pontosságról tettek tanúbizonyságot. Ez a zenekari felállás bárhol a világban megállta volna a helyét. A fiatalokból álló kórus szintúgy. Fantasztikus volt nézni, hogy a "mai fiatalok" között ilyen lelkes és zeneszerető emberek is akadnak. Én úgy vélem, hogy ez egy borzasztóan nagy kincs, amit meg kell becsülni mindenkinek. És itt most az est közreműködőire is gondolok, nem csak az odalátogatókra. A zenekar tagjai közül kiemelném Migróczi Tamás ifjú csellistát. Csodálatosan kísérte a recetatívókat a csembaló előtt helyet foglaló Mészáros Bettyvel. Öröm volt hallgatni és nézni egyaránt.

A szólisták között szerepelt Marosvári Péter tenor. Különösebb problémám nem volt vele, bár néhol halknak találtam és túlon-túl artikulálta az angol nyelvet. Hangját tekintve szép, lírai, de hiányzott belőle egy bizonyos fokú erő. A magasságoknál is akadtak problémák, mert voltak részek, ahol igen csak "érdesen" jött ki a hang. Kiss Noémi énekelte a szoprán szólót. Nem hallottam még énekelni a művésznőt, de igen kellemes emlékek maradtak meg róla. Szép, tiszta, erőteljes hangjával megtöltötte a termet. Tökéletesen tolmácsolta a barokk mester áriáit. Bretz Gábor basszusa pedig elkalauzolja az embert árkádia területeire ahol a nimfák és pásztorok éneklik pátoszos éneküket. Őrületes hang, fantasztikus technika. Röviden így lehetne jellemezni a művészúr teljesítményét. A "csata jelenetnél" található basszus ária igazán virtuóz énekest igényel. Bretznek sikerült ezt életre keltenie. Szinte már fizikai masszázs volt a fülnek. Händel darabban hallottam már énekelni (Semele) és ott is nagyszerűen formálta meg kicsiny szerepét. Mind hangilag és színészileg egyaránt! Az előadást Szabó Tibor vezényelte. Voltak mozdulatok amiket nem igazán értettem, de a zenekarban ülő nebulók nagyon is. Az előadás végén az egész közönség, sőt az előadók is örömmámorban úsztak. Rég láttam ennyire családias produkciót. Ritka mint a fehér holló. Azt hiszem példát lehetne vennünk ezekről a fiatalokról.  Kívánok az együttesnek nagyon sok sikert az életben. És várom a következő Händel koncertjüket.


2005.november 23. Zeneakadémia Nagyterem 19:30

Georg Friedrich Händel : Nagy Sándor Ünnepe (Alexander’s Feast) - oratórium két részben

Közreműködött
a Bartók Konzervatórium Ének és Zenekara
Karigazgató : Ugrin Gábor
Karmester : Szabó Tibor

Szólisták :

Bretz Gábor
Kiss Noémi
Marosvári Péter

 

 

szerző: Megyeri Zoltán