Díszlet-Jelmez

Szép könyv. Nagyon szép könyv. Nagy könyv; nagyon nagy: 325 hatalmas oldal. Súlyos könyv. Le kellett volna mérni, de sokat mondó az ára is: 9975 forint. Teljes címe: Díszlet- Jelmez 1995-2005 - Magyar szcenográfia - Hungarian Stage Design. Kétnyelvû könyv. Magyar-angol.  A Göncöl Kiadó jelentette meg igazi karácsonyi ajándékként nõgyógyászoknak, fogorvosoknak, vagy színházrajongó külföldi barátaink számára.

Gáspár Zsuzsa, Szala Boglárka és Szikói Gábor szerkesztette. A megkapó kötetet Köböl Vera tervezte, a tördelését is ő végezte. Számos nevet fölsorol a Köszönetnyilvánítás. Mindazon fotósokét, "akik saját érdekeiket háttérbe szorítva együttműködtek" a kiadóval. Röviden: lemondtak a tiszteletdíjról. Ábécé-sorrendben 81 tervező. Mindenik tervező sűrített életrajzával, pályaképével, és legjellemzőbbnek tartott skiccével, modelljével, vagy színpadképe fényképével.

A magyarázkodó Kiadói előszót még két előszó követi. Forgách András (A díszlet, mint kép) és Koltai Tamás (A térerő színháza) igen okos, összefoglaló tanulmánya.
Sorakoznak a képek. Betűrendben Ágh Mártontól Zeke Editig. Gyöngyfüzér tíz év magyar színházaiból. Valamint külföldi vendégmunkákból. Elámító. Gyönyörködtető. Sokszínű. Átfoghatatlanul burjánozó.

Díszlet- Jelmez 1995-2005 - Magyar szcenográfia / borító

Elismerés a szerkesztőknek a fáradságért, a kiadónak az áldozatért, elismerés a magyar szcenika és jelmeztervezés szintjének dokumentálásáért.
A kötetben már új nemzedék sorakozik. Az utóbbi években végzett, felkészült, világlátott, szemlélettágító fiatalok (legfeljebb középkorú) tervezők hadirendbe szedése a könyv. A festészeti indíttatású dekorációkat ennél a nemzedéknél váltotta le az építészeti gondolkodás elsőlegessége. Az új tervezőnemzedék fedezte fel újra a színpad vertikális művészi lehetőségeit, az addigi síkbeli, földszintes naturalizmussal szemben. A tervezés alkalmazott művészet elméletileg. A gyakorlatban, többnyire úgy történik a rendezővel való közös munka, hogy a megrendelés így szól: Találj ki valamit! A honi csenevész vizuális kultúra a színházi rendezők java részére is vonatkozik. Így a tervezők önmagukra utaltak. Illetve igyekeznek a darabot szolgálni. Miközben érvényesítik ismereteik, szaktudásuk, kultúrájuk, világfölfogásuk sajátosságait. Bizonyos mértékig (és bizonyos alkotókra vonatkoztathatóan) a díszlet- és jelmeztervező rendező is kell, hogy legyen. Már papíron, vagy makettben látnia kell a leendő előadás folyamatát. A jó terv irodalmi értelmezés, rendezői meghatározás: úgy szabja meg a színrevitelt, hogy meghatározza a mozgási, beállítási, kifejezési lehetőségeket.
A Díszlet- Jelmez albumból világosan kiütközik, hogy a hazai díszlettervezők előbbre tartanak a jelmeztervezőknél (kivétel, persze, akad).
A frissiben megjelent kötet meglehetősen hű képet ad színházai életünk vizualitásáról. Két panaszom mégis akad. Rengeteg névvel dolgozik a könyv. Egyetlen színész neve sincs benne leírva, holott előadásképek is akadnak benne szép számmal. A színház egyetlen nélkülözhetetlen eleme a színész. Író nélkül volt színház. Tervező nélkül is tud működni. Csak színész és néző nélkül képtelen. Az előadások nézői, természetesen, felsorolhatatlanok. A képeken látható színészeket mégis illett volna nevesíteni.

Nézőként, az a panaszom, hogy az albumba foglalt előadások többségét (sajnos) láttam. Működésben korántsem tettek olyan jó benyomást a díszletek, jelmezek, mint a karácsonyi album oldalain. Az előadások minősége sokat rontott a tervek szépségén. A tervek hízelgőbbek megvalósult formájuknál. A fényképek szemfényvesztőn megkapóak.

Szebbnek mutatják a menyasszonyt, mint amilyen a nászéjszakán a színpadi valóságában.

szerző: MGP