Költő, mint színpadi szerző

"... hiába egy elegáns, egy szépember, egy finom ember, egy nagy író, a darabja egészen rossz, nagyon lehet szidni a darabját - írta Karinthy Frigyes Herczeg Ferencrõl. Kukorelly Endre: Élnek még ezek? címû "vígvégjáték" mûfaji meghatározású abszurd párbeszéd-technikájú életképét a Katona József Színház társulata a Kamrában mutatta be csütörtök este.

Családi kör. Két családi kör karácsony szent estéjén. Keresztény középosztályiék ünnepi vacsorát tartanak. A szomszéd zsidó, "komcsi" család be-benéz, hogy nagyobb legyen a zűrzavar. Olyan a darab, mintha Julcsa mindenes cseléd betálalt volna egy Priestley-darabot, köretként Déry Tibor: Tükör című 1947-es családi drámájával: megcsúszik a cseléd, leejti a tálcát, minden darabokra zúzódik. Összekotorják a mondat-cserepeket, megpróbálják rendbe rakni. Kukorelly színdarabjában egy színdarabot játszanak, amit előadása közben ír Kukorelly, aki szereplő önmagánál. A fogás pirandellistának mondandó irodalmi sznob körökben, illetlenség kimondani, hogy a Nobel-díjas a molnárferenci kifordítom-befordítom (játék-valóság) évezredes patentját ismeretelméleti hochmecolásaihoz a máig színpadon hatással működő magyar írótól. Ebben az értelemben Kukorelly darabja inkább a nem működő, előkelően sejtelmes Pirandellóra emlékeztet, mint a színházi szempontból lenézetten sikeres Molnárra. Kukorellynél lezsidóznak és lekeresztényeznek. Emberundora mégsem egészséges körkörös utálkozás. Dramaturgiai jelmeztárból kiakasztott bábuk: a morgó családfő, a kikapós férj, a féltékenységében morc feleség, a megkeseredett életbölcselő tante, a sedre kislánykák, meg a súlyosan moccanatlan agyú vő. A szomszéd biboldó család hiteltelen idegenséggel beszél kabarévalószerűtlenségeket.

A Kamra legutóbb Forgách András dramatikus családi fényképalbumát vette műsorra. Kukorelly mosolyalbumával súlyosbítva minden kritikai akadékoskodás ellenére örvendetes irány színpadra édesgetni a hazai irodalmat. A társulat művészi odaadással járul hozzá életismeretével a színházi estéhez.

fotó: Szlovák Judit

Máté Gábor keze alá illik a színpadi virblik szabatos megszerkesztése, a rendetlenség rendteremtése. A parányi játékhelyre csak áradnak befelé a szereplők egy Shakespeare-királydrámához illő sokasággal. Hurcolkodós előadás. Előtte arra intik a nézőket, őrizzék meg jegyüket, a második részben átszervezik a nézőteret. Körbeüljük ezentúl a családi vacsoraasztalt. (Karácsonyi menü: sonka, kaszinótojás, diós-mákos bejgli. Nem nagy trakta). A teret Ignatovity Krisztina szervezte. Az első részben tüll mögötti hátsószínpadon karácsonyfát díszítenek. Angyalszárnyat kapnak hátukra a szereplők. Versben kezdenek beszélni. Megmagyarázására nem vállalkozom.

Mészáros Béla (Zoli) a szerző önarcképe. A fiatal színész eddigi legjobb alakítása a családja terhét cipelő fiú, aki időnként továbbírja az éppen játszott darabot. Máthé Erzsi a társadalmi osztály önfegyelmét, a háborgó családi tengeren is felvett nyugalommal hajózó mater dolorosa. Kezébe veszi a többiekkel együtt a darab szövegét, megkeresi, hol is tartanak éppen. A feszes fegyelmű Bertalan Ági (Lonci), pedig meggyőző civil hangon szedi ráncba tuskó férjét játszó Tóth Zoltánt, mintha próbán rossz ritmusban válaszolt volna partnere. Kívül is vannak, belül is vannak. Ki-bejárnak a szerepből, miként a szerző is megpróbál egyszerre színdarabot és önéletrajzot megírni.

Az előadásban a nők tündökölnek. A derb humorát az ajka körül a mártír-anyák keserű vonásával műpasztellre átváltó Máthé Erzsitől, a Vígtól kölcsönkapott pinduri Csonka Szilviáig, akit minden új szerepében elölről kell megtanulnom, átalakuló képessége női Fregolivá teszi. Most érett színész létére meggyőző, megfékezhetetlen, gézengúz gyereknek hat. Bodnár Erika (Bizsu) mord élettapasztalatoktól érdes és eszesen csípős. Pelsőczy Réka (Nyuszi) tetőtől-talpig savanyúan sértett sorsától. Szavaiknál hitelesebb kordokumentum toronnyá tupírozott frizurájuk és erős arcfestésük.

Idejében szólok, tanulják meg Érsek-Obádovics Mercédesz nevét. Nem könnyű név, de szükséges lesz tudni. Még sokszor lehet szeretni, majd ha elvégezte a színészeti iskolát. Groteszk, összetéveszthetetlen. Komikának ugyanolyan figyelemreméltó, mint igaz drámai ereje. Ujlaki Dénes (Manó bácsi) a megtestesült békebeli nadrágtartó. Jobb napokat látott rezignált családfő. Még bajuszkötőt is hordhatott reggelente, amig csak nem tört be a vörös terror. Bán János neurotikusan szorgalmas és odaadó családapa maszkjával leplezi sunyi félrelépéseit. Vajdai Vilmos Hidas Ádám szomszédként Péter Gábor paródiát ad elő. (Mintha A tanú című filmből ruházta volna föl ÁVÓ-s civil vadászruhába Ignatovity Krisztina.) Lestrapált asszonyát Tóth Anita elnyomott házi-zsarnoknak nyomorogja. Leányuk a szabadosság mögé elrejtett terhes szüzességű színinövendék Sipos Vera. Csókolózást tanuló szerelmi jelenetében ritmus- és arány-érzékkel remekel. A koreográfus Bodor Johanna játssza a szájaló mindenes lányt: a középosztályi lecsúszás árulkodó személyét, aki egy személyben szakácsné, szobalány, mosónő, vasalóasszony és harisnya-, meg zokni-stoppoló. Egyszemélyes helyettesítője a régi háztartások személyzetének.

Sáry László zeneszerzőből kiváló színházi muzsikus lett. Ez azt jelenti, ha kell, zenét szerez, ha kell, betanít botfülűeket is, ha pedig úgy fordul, mint egy fegyelmezett színész összeszed alkalmazott zenéket. Ez alkalommal szellemes, korjelző zenei zúzalékokat hallani Sáry keze nyomán a világvevő Orion-készülékből.
Szabadulás (egy szünettel) 9. 15-kor.

szerző: MGP