Miskolcon a stukker

Egy ablak nélküli bezárt helyiségben öt férfi, öt társadalmi prototípus: Cuki, a sötét betörõfigura, Méltóságos, az ódon eleganciájú úr, K. Müller, a kövérkés kispolgár, Kiss, a szemüveges intellektuel és Márton, a vidéki nép egyszerû fia. Amikor felmegy a függöny, Cuki kezében a "stukker", ami a darab során körbejár. A recept egyszerû: akinél a fegyver, azé a (pillanatnyi) hatalom. Természetesen mindannyian ki akarnak jutni, kivéve azt, akinél éppen a revolver van. Vajon meddig tart ez a groteszk lélektani játék, a hatalombirtoklás és az egymásrautaltság abszurd komédiája? Vajon ki tudnak-e törni az elzártságból? Vajon el fog-e sülni a stukker? Görgey Gábor - az akkori kultúrpolitika által nem éppen kedvelt - darabját 1968-ban mutatták be, s azóta több magyar és külföldi színház is mûsorra tûzte.

Bősze György, Mihályfi Balázs, Hunyadkürti István próbán

Görgey Gábor: Miskolcon a stukker

Ifjúságom édes madara. Így szoktam nevezni - az idősb amerikai kolléga nagyszerű színdarabjának címe nyomán - első egész estés darabomat, a Komámasszony, hol a stukker? című komédiát. Az emŹber írás közben természetesen sosem tudja, mi lesz a sorsa annak, amit ír, de azt legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy negyven éven át, itthon és külföldön, folyamatosan játszani fogják valahol. RöŹhögésbe fúló dühömben írtam, az akkori harminchat évemmel megélt világ és a hatalomért mindig mindenre képes politika láttán, és beletraŹfáltam valamibe, ami azóta sem vesztette aktualitását, s jelenleg sincs sok kilátás arra, hogy elvesztené. Ráadásul kiderült - pedig erre végŹképp nem számítottam -, hogy nem csupán honi állapotaink és beidegŹződéseink komédiája, hanem a világ legkülönbözőbb tájain is érvényes.

Ebben a darabban akkori harminchat évem minden tapasztalata, amit megéltem a világról, benne volt. Gyerekkoromból a feudális úri világ, majd a második világháború, kamaszkoromból a nyilas rémuralom, néhány év múlva a bolsevik rémuralom. Minden rezsim felhasználta az egészséges nemzet bázisának hazudott, hamis parasztromantikát, miközben zajlott az értelmiség hasztalan ágálása, és mindig jól működött az örök kispolgár ijedt szervilizmusa. Keserű világképemet keserű komédiába foglaltam. Vagy úgy is mondhatnám: mérhetetlen felháborodásom egyetlen hatalmas röhögésben tört ki.
Ami a formát illeti: a Stukkert az első magyar abszurdnak szokták titulálni. Aminek kor- és drámatörténetileg csupán annyi a jelentősége, hogy 1966-ban még dúlt a szocialista realizmus diktátuma. Engem ez sem politikailag, sem esztétikailag (ha egyáltalán beszélhetünk ez esetben ilyesmiről) nem érdekelt. A hatvanas évek elején írtam három abszurd egyfelvonásost, majd egyetlen évben (1966) a két egész estét betöltő komédiát. Mért kerteljek? Ezek a darabok annakidején robbantottak. Miközben a színpadokon ódon pátosz dübörgött vagy terjengett a naturalista konyhaszag.

(Görgey Gábor teljes írása a Színházi Esték 61. számában olvasható)

Halmágyi Sándor (mögötte Hunyadkürti István) próbán

Az íz marad, a szín változik
Korognai Károly rendező

Az előző évadban, Spiró György Kvartettjének rendezése előtt Korognai Károly hosszan beszélt arról, hogy tekintettel napjaink nehezen nyomon követhető társadalmi-politikai viszonyainak változásaira, a személyes és közösségi életben tapasztalható metamorfózisokra, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen idő és térbeli környezetben kerül egy kortárs darab színpadra. A rendező legfrissebb miskolci munkája, a Komámasszony, hol a stukker? című Görgey-komédia személyiségrajzai azonban még a belátható időn, a történelmi félmúltnál is tágabb teret nyitnak...

- A Komámasszony, hol a stukker? számomra nem kimondottan kortárs mű: először 1968-ban, a Thália Színházban állították színre, virágkorát a ’70-es évek elején kezdte élni, és noha az érdeklődés iránta máig fennmaradt, be kell látnunk, hogy ez nem egy jelenkori darab. A Görgey-komédia ezért különösen összetett: egyrészt nem a keletkezésének idejéről, az 1960-as évekről szól, hanem történetének ívét átszövi az egész 20. század. Sőt, az egyes alakok karakterrajza tisztán és világosan értelmezhető a mában is. Ne feledjük el azonban, hogy ez a színdarab mégiscsak egy lágyuló munkás-paraszt diktatúra történelmi idejében született, ezért elkerülhetetlen, hogy a szerző ebből, a pozitív és negatív élményeket egyaránt magában hordozó időszakból ne emeljen be sztereotíp figurákat az akkoriban meghatározó osztályok képviselői közül.

- A Stukker kamaraszínházi környezete egy bevásárlóközpont kisebb, előtérszerű helyiségéhez hasonlít, berendezése pedig egyértelműen a "plázadizájnt" sugallja - kifejezetten a mai miliőt. A darabbeli szereplőket a színpad berendezése egy érthetetlen időutazásra viszi, ami az abszurd alaphelyzetet fokozza: a környezet futurisztikus a számukra, hiszen benne olyan tárgyakkal, például pénzkivevő automatával találkoznak, amelyeket nem tudnak beazonosítani. De ugyancsak ismeretlenek számukra a külvilágból beszűrődő hangok is. A kapu, amin nem tudnak kijutni, egy fotocellás ajtó, amelyet egy vészhelyzetre rendszeresített kulccsal kellene kinyitni - de idáig nem jutnak el. Jól érzékelhető kontraszt lesz a helyszín, a jelmezek, a karaktertípusok és a közel negyven éves darab nyelvezete között. Igaz ugyan, hogy Görgey Gábor mondataiból, szereplőinek gondolkodásából a néző úgy vélheti, hogy egy ’70-es évekből való darabot játsszunk, ám a mi dolgunk most az, hogy a jelenben megélt időről beszéljünk, innen tekintsünk vissza. A Komámasszony, hol a stukker? eredeti ízei ezért megmaradtak, csak az ezt körülvevő szín változott...

(Az egész beszélgetés a Színházi Esték 61. számában olvasható)

Görgey Gábor
KOMÁMASSZONY, HOL A STUKKER?
komédia két részben
Rendező: KOROGNAI KÁROLY

Próbán: Mihályfi Balázs, Halmágyi Sándor, Bősze György, Szegedi Dezső. Akinél a stukker: Hunyadkürti István

Játsszák:

CUKI, az alvilágból:  HUNYADKÜRTI ISTVÁN
A MÉLTÓSÁGOS : HALMÁGYI SÁNDOR
K. MÜLLER: BŐSZE GYÖRGY
KISS, az intellektuel: SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas
MÁRTON, a vidéki: MIHÁLYFI BALÁZS


 A premier időpontja
2006. JANUÁR 21. SZOMBAT, 19 óra - MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ, Kamaraszínház

az összes szereplő és a pisztoly

fotók: Bócsi Krisztián

forrás: Miskolci Nemzeti Színház