Búcsú Halász Pétertől

Halász Péter, az 1970-es évek tiltott színházának egyik legfontosabb egyénisége 2006. február 6-án, a budapesti Mûcsarnokban készül felravataloztatni magát. Gyógyíthatatlan beteg, orvosai szerint már csak rövid ideje van hátra. Szeretné látni a saját temetését, mondja. Egész élete színház volt, azt akarja, hogy a halála is az legyen.

A Műcsarnokban felállított ravatalnál barátai, tisztelői mondanak majd búcsú-beszédet. Halász Péter és társulata Dohány utcai lakás-színháza az 1970-es évek Budapestjének talán legerősebb energia-központja volt. Magához vonzotta mindazokat, akikben szabadságvágy, bátorság, teremtő lélek élt. A társulatot az 1970-es évek közepén emigrációra kényszerítette a politika. A Dohány utcai lakást elkobozták. A hontalanná vált társulat bejárta Európát. Friss, pimasz, az imitáció minden formáját kerülő előadásaik révén világhírűek lettek. Végül New York fogadta be őket, ahol sikereik folytatódtak. A West 23-dik utcában, a Chelsea Hotel szomszédságában működő Squat színházat az 1980-as években New York 10 legfontosabb kulturális intézménye egyikeként tartották számon. Halász Péter az 1980-as évek végétől újra elkezdett dolgozni Magyarországon is. A művészeket ellehetetlenítő magyarországi viszonyok ellenére izgalmas, gondolkodásra késztető, életteli előadások tucatjait hozta létre, amelyek közül még a legkevésbé sikerültek is fontos tanulságokkal szolgáltak minden gondolkodó ember számára.

Forrás: Najmányi László , Art Portál