Vámos László

1996. február 3-án halt meg Vámos László, Kossuth-díjas kiváló mûvész. 1928 január 30-án született Budapesten. Színházrendezõi diplomáját 1950-ben vette át a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán.

Ezt követően rendező, majd főrendező a Nemzeti, a debreceni Csokonai, az Ifjúsági, a Madách és a Fővárosi Operettszínházban. Később a Várszínház, a Nemzeti Színház művészeti vezetője, főrendezője. 1994-től az Állami Operaház főrendezője, 1995-től haláláig az Operaház megbízott főigazgatója. 1960-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, majd a színházrendezői főtanszak vezetője. 1981-től 1990-ig a Magyar Színházi Szövetség főtitkára.

Vámos László

Vámos László a világirodalom remekeit vitte színpadra. Lenyűgöző drámarendezői és tanári életműve mellett százezrek számára tette népszerűvé az opera műfaját. 250 színpadi mű rendezése, - köztük világhírű musicalprodukciók - és operettművészeink nemzetközi sikerei fűződnek nevéhez.

Vámos László nevének, emlékének megőrzésére Psota Irén Kossuth-díjas kiváló művész, a Nemzet színésze díjat alapított, amelyet évente januárban adnak át egy fiatal tehetséges rendezőnek a Vámos Alapítvány kuratóriumának javaslata alapján. A díj neve: VÁMOS LÁSZLÓ-DÍJ.

Vámos László 80. születésnapja  alkalmából a Fővárosi Önkormányzat emléktáblát helyezett el a Katona József utca 27. számú ház falán.
A 80. születésnap alkalmából Vámos László emlékestek voltak a Rátkay Klubban és a Fészek Művészklubban.

                                      szerző:  Fábri Magda


Kútvölgyi Erzsébet levele Vámos László 80. születésnapjára:

Drága Mesterem!
      
1969-ben amikor felvételiztettél, azt kérted tőlem, hogy  József Attila Altatóját úgy mondjam el, mintha a csecsemőnek és a Mamának is jó humorérzéke lenne. Jót röhögtünk, még súgtál is.
Az első órákon azt mondtad: Önök csupasz fenyőfák és az én kötelességem, hogy Magukra aggassak minden díszt, 4 év múlva az egészséges fenyő megrázza majd magát és csak azokat a díszeket hagyja ágain, amit az egyénisége  elbír. Tisztességes hozzáállás és a tanítványaid éltek is ezzel. Sokunkkal már csak a felhők közéépített színpadon találkozhatsz, mi akik itt maradtunk, évek óta érezzük hiányodat.
Nem csak a főiskolán voltál velünk tisztességes, hanem a "munkahelyeinken" is. Diákjaidat megnézted az előadásokban és kritikádat vártuk nem "féltük". Emlékszem a III.Richard Vígszínházi előadása után éjjel beszéltünk. Legyünk reálisak: tudtuk, hogy rossz volt. Kérdésemre annyit mondtál: Nincs ezzel semmi baj, csak egy sort kellett volna rögtön az elején átírni, az "úgy döntöttem, hogy gazember leszek" helyett, az Andris mondja azt:"úgy döntöttem, hogy töpörtyűt veszek"...úgy röhögtem, hogy majdnem elejtettem a telefont. Igen ilyen voltál!Ezért a mondatodért nem lehetett haragudni, de pontos volt és szellemes, karcos és igaz. A memóriádról regéltek nekünk A "nagyok"(az akkori IV éves Kern, Verebes) a "Vámosnál tudni Kell a szöveget tűpontosan,mert mindent tud"...röhögtünk,aztán Teltek az évek és 1975-ben bemutattuk a Vígben a Szent Johannát.
Persze ott voltál és ezt akkor tudtam meg,amikor Johanna nagymo- nológjai közül az utolsót mondtam, már majdem a végére értem (valahol ott járhattam: "ne hallhassam a kis bárányok bégetését a csípős, finom fagyban") amikor olyan vonzást éreztem a nézőtérről, hogy le KELLETT nézek. A második sor közepéről jött a "mágnes" és halkan de teljesen érthetően , csak  annyit súgtál:
"Gyújtsátok meg a tüzet!"...igen. Tudtad , azt is, és aznap NEM mondtam volna. A premieren NEM  gyújtattam volna meg a máglyát.
Az Antonius és Kleopátrát rendezted nálunk, Ruttkaival és Darvassal. Iras és Charmian voltak Kleopátra állandó kísérői. Öltözéses próba előtt  figyelmeztettél, hogy testfestés kell majd. Aznap este bújtam a lexikonokat, hátha találok valami utalást arra, hogy az én figurám talán görög rabszolga volt valaha, csak, hogy megússzam. Adatot nem találtam, de azért másnap azt "lódítottam", hogy a lexikonok szerint Charmian görög volt...jót kuncogtál és azt mondtad: Lehet. Ennek a próbafolyamatnak volt még egy emlékezetes pontja.
Ruttkai Éva a takarásban váratlanul hozzámfordult és azt mondta:
"Most megmutatom, hogy kell átverni a rendezőt", majd ellenállhatatlanul beröppent a színpadra és elmondott egy monológot. Te leállítottad és instruáltad. Éva bólintott kiszaladt és odasúgta:"Megcsinálom, ahogy Ő akarja, de figyelj"majd miután a monológ végére ért, azt kérte, hogy szeretné mégegyszer elmondani. Mielőtt bement volna,  odasúgta:"Kicsit úgy, ahogy Ő kéri, kicsit úgy, ahogy én szeretném", majd a végére érve váratlanul újra kérte és mielőtt bement volna belelihegte a fülembe. "Most már úgy, ahogy én szeretném, de Olyan jól,hogy azt higgye a Laci, EZT kérte tőlem"...így volt.
Igaz sem volt...de Te VALÓBAN megdícsérted.
Tőled, Tőletek lehetett igazán tanulni. Te mesterien értettél a technikához is. Szegeden a Dóm téren lepett meg, hogy a világosítóknak pontosan mondtad, hogy melyik lámpa milyen erősséggel égjen. Munkabírásod utólérhetetlen volt, pont a Dóm Téren történt, hogy már szegény Júlia is halott Rómeóján "pihent" (Drága Kalocsai Miki!!) amikor egy hangos Vámos-üvöltés riasztotta az összpróba szereplőit: "Mi az a reflektor a torony fölött???!!"
"Az a Nap, rendező úr" válaszolta egy világosító...hajnalodott.
Nélküled csúszik az Ég tetejére a Nap, Nélküled nyugszik és annyira szeretném röhögve azt mondani Neked. Az a Nap!! Mesterem.
Köszönöm a fényedet. Hiányzol. Szeretlek:Zsike..vagy, ahogy Te hívtál néha:Zsiga