Még mindig szeretsz?

A Kovátsmûhely legújabb produkciójának, amelyet március 10-én és 12-én tekinthetnek meg az érdeklõdõk, a Dob utcai - kávéházba csomagolt - mini teátrum a helyszíne. Ám ezúttal nincs vendégmuzsikus, s az élõ interjú is elmarad. Helyette színház van. Kováts Kriszta és Lázár Balázs "lelkiznek" egymással. Prózában, dalban.

- Régi kedvencem Ronald David Laing: Tényleg szeretsz? című kultuszkönyve - meséli Kriszta. - Valamikor a nyolcvanas évek végén került a kezembe. Hihetetlenül élveztem abszurd stílusát. Két ember különféle játszmákat vív egymással. Ezt próbáltam átemelni színpadra. Főleg azok a dialógok érdekeltek, amelyek a férfi - nő kapcsolatra vonatkoznak. A párbeszédekbe nem nyúltam bele, csak válogattam belőlük. Ezenkívül a Gubancok című kötetből kiemeltem monológokat, amelyek dalok formájában hangzanak el, de nem betétszámként. Aláhúzzák, kicsit elemelik, idézőjelbe teszik azt a szituációt, amelyet éppen eljátszunk.

Lázár Balázs, Kováts Kriszta / fotó: Ruzsa János

- "Jelenetek egy házasságból"?

- A szerző, aki egyben pszichiáter, saját tapasztalatait szűrte le, s vetette papírra. Úgy véli azért jutottak válságba az általa megismert párkapcsolatok, mert a felek egyre jobban belehergelik magukat, és ahelyett, hogy kimásznának a konfliktusból, egyre mélyebbre süppednek bele. Persze ez nem egy pszichiátriai jegyzőkönyv, hanem színtiszta irodalom. 

- Amelyből (színtiszta) színházat kell csinálni.

- A próbák során éppen az jelentett izgalmas feladatot, hogy kitaláljuk, miképp töltsük meg a prózát élettel. Hogy a nézők magukra ismerjenek. És nevessenek is rajta, mert az volna a cél, hogy belenézzünk a tükörbe, és kimondjuk, igen, ilyenek vagyunk.

- Újra Lázár Balázs a játszótársad.

- Igen. Ez már a negyedik rendezésem, s Balázs - oszlopos tagként - benne volt korábban kettőben is. Egy színházi kurzuson ismerkedtünk meg egymással a Trafóban. Nagyon jó vele dolgozni. Akárcsak Szirtes Edina Mókussal, aki a dalokat írta. Mókus egyébként végig színen van. De nem csak hangszereket szólaltat meg, hanem, kést, villát, poharat... Végig egyenrangú résztvevője a játéknak.

-    Amely a Spinoza falatnyi színpadán zajlik. Miért pont ott?
 
-     Oda találtuk ki. Nagyon alkalmas erre. Nem használunk díszletet, a  jelmez is jelzésszerű. Mindent eljátszunk. Nagyon büszkék lennénk, ha olyasféle "kult-előadást" sikerülne létrehoznunk, mint amilyenek Laing kultuszkönyvei voltak az  én generációm számára.

szerző: Kiss Péter