Anselmus szindróma

"Az egyik gondja követi a másik baját".Vannak napok, amikor semmi sem sikerül. Az egyik baj követi a másikat. Az egyik baj a másikból következik. A bajok összefonódnak, soha véget nem érõnek tûnõ láncot alkotnak, amelybõl nem tudunk kiszabadulni. Ezt a jelenséget Anselmus szindrómának hívják.

Már a régi rómaiak is ismerték az Anselmus szindrómát. Az idősebb Plinius leír egy történetet, amely Pompeii-ben esett meg, a Vezúv kitörésének idején, egy Plessanius nevű rabszolgakereskedővel. Plessanius reggel felkelvén a sarújában rejtőzködő skorpióra lépett. A skorpió megcsípte a sarkát. Fájdalmában féllábon ugrálni kezdett, feldöntötte Apolló ágya mellett álló márványszobrát, amely ráesett az egészséges lábára és eltörte. A bútorok lábaiba kapaszkodva, hasán csúszva próbált kijutni a szobából, hogy segítséget kérjen, de magára rántotta az asztalt, amely eltörte mindkét karját. Ordítását meghallotta a ház túlsó végén lakó szolgája, Sestersius és gazdája segítségére indult. A belső udvaron futott át, amikor kitört a Vezúv. Sestersiust Plessanius ajtaja előtt temette be a forró vulkáni hamu, ahogy a kilincsért nyúlt. A ház teteje beszakadt a hamu súlya alatt. Plessaniust felnyársalta és a mozaikpadlóhoz szögezte egy gerenda. Sok pénzzel tartozott az idősebb Pliniusnak, így a rabszolgakereskedő halála őt is súlyosan érintette.

A "rossz nap - bad day" szindrómát a belga szentről, Anselmus apátról nevezték el, akinek négy, teljes szótlanságban és magányban, kenyéren és vízen élve, mély meditációban eltöltött évtized után először sikerült megtörnie a jelenség hatalmát. Amikor négy évtized után először kijött a cellájából, hogy fogadja a gregoriánokat éneklő szerzetestársai üdvözlését, elbotlott cellája küszöbén és hasra esett a tiszteletére érkezett pápai prelátus előtt, az egyház ellenségeinek legnagyobb örömére. Anselmus apát kötelességének érezte vallása becsületének megmentését, ezért feltápászkodott, visszabotorkált cellájába, majd újra kijött, ismét megbotlott a küszöbön, újra hasraesett a pápai prelátus és szerzetestársai előtt. Ezúttal szándékosan. Ezzel megtörte az általa fekete mágiának gondolt, valójában kóbor kozmikus áram okozta időgubanc hatalmát. Huszonkilenc évet élt még, szótlansági fogadalma megtörése után. Haláláig egyszer sem esett át a küszöbön.
Mint elmondta, egymást követték a balszerencsék meditációja utolsó napján, mielőtt először kijött a cellájából. A nap azzal kezdődött, hogy ébredéskor leesett az ágyról, magára rántotta a lavórt, a mosdóvizével. Amikor sikerült feltápászkodnia, újra elcsúszott és hanyattesett, beverte a könyökét és kupán vágta az asztalról lezuhanó, díszkötéses Bibliája. Rendbehozta csuháját, feltörölte a kiömlött vizet. Amikor letérdepelt térdeplőjére, hogy elmondja reggeli imáját, a fejére esett a falra függesztett, súlyos kereszt. Az ütéstől bevizelt. Ezt követte a hasraesés a küszöbön. Ekkor veszítette el türelmét és adott egy pofont a sorsnak.

***


Les Fleurs du Mal
- The Thinking Man’s Bad Theatre -
a TÁP Színház produkciójában
bemutatja:

ANSELMUS SZINDRÓMA
Cabaret Noire

Közreműködnek:
Taki - Takátsy Péter
Dió - Dióssy Gábor
Pincér - Karádi Róbert

Írta és rendezte: Najmányi László

Süss fel nap, 2006. március 13., 22.10

Forrás: TÁP Színház