Káin-Ábel

 Horváth Csaba hat év után kiszállt a Közép-Európa Táncszínházból. Másfelé indul. Új utakra, új emberekkel. Új együttest hoz létre, valamint csatlakozott a debreceni Csokonai Színház új vezetéséhez.

Utoljára  A Még 1 Mozdulatszínházzal közös előadást hozott létre Fenyves Márk (33) és Pálosi István (35) számára koreografált egy, Dienes Valéria Orkesztikai Iskolájának rendszerén alapuló tánckettőst. Káin és Ábel bibliai alaptörténete nem melodramatikus fordulataival él, a drámai ellenétek belül zajlanak le. Oroszlánhangok fujtatnak, ősi ritmusokat ütemez a dob, kaján hangon szól a tangóharmonika.

Pálosi István

Két férfi tölti be a teret és tölti ki a színházi időt. Tükörmozdulatokkal fejtik erejüket. Megkétszerezett mozdulatrendszerek hangsúlyozzák azonosságukat, s csak tekintetükben jelenik meg a különbözőség. Finom aláfogalmazással érintik az irigység, az ellenségeskedés, a rivalizálás témáját. Ketten küzdenek a térrel. Maratonian próbára teszik erejüket.
Dienes Valéria miközben Párizsban Bergson filozófiai óráit hallgatta, részt vett Isadora Duncan Raymond fivérének görög torna táncóráin. 197-re megfogalmazta orkesztika rendszerét. Négy fejezete: a tértan, időtan, erőadagolás és a jelentéseket hangsúlyozó szimbolika. Duncan görög vázaképekről eltanult síkban ábrázoló elméletével szemben sztereometrikusan fogta föl az emberi mozgást. Szó, mi szó: Dienes Valéria rendszere keményebb diszciplina a francia balett szabálykönyveinél: a jezsuita szerzetes Claude François Ménéstriér zord szabálygyűjteményénél (1682),  Raoul Roger Feuillet táncírásánál (1699), Pierre Rameau akadémikus tánc-stilisztikájánál (1725).

Fenyves Márk

"Annyi ezer év után sem szűnt meg Káin gyilkos dühe. A testvérgyilkosság folytatódik. Nagyjából úgy, mint ahogy már a történelem kezdetén a bibliai mondák tanúsítják. Csak a fegyverek változtak. A testvérindulatok azonosak maradtak."
(Szondi Lipót: Káin a törvényszegő c. tanulmányából)

 

szerző: MGP