A fesztivál és a macskák

A Marosvvásárhelyi Nemzeti Színház pénteki Hallottátok, mi esett meg útban a Fórum felé?! címû elõadásával zárult a Székely Színház 60. évfordulója. Ugyanezzel a produkcióval kezdõdött a tíz napos III. Interetnikai Színházi Fesztivál.

A kisebbségi színházak maratonja idén sem szerveződött tematikus szempontok szerint, a rendezvénynek mégis van főszereplője: a macska.

A Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Zsákbamacska című előadásának főszereplőjévé avanzsált a névtelen négylábú vendégművész, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Anna Karenina pályaudvar előadása alatt egy helyi szőrmók nyávogásával jelezte, hogy kedveli a színpadi muzsikát. Úgy tűnik, az utóbbi macska szereplési vágya nagyon nagy, hiszen a tegnap bemutatott sepsiszentgyörgyi Godot-ra várva produkcióban is fellépett: komótósan végigsétált a színen.

A derűs incidensek csak a nagyszínpadi produkciókat fenyegetik. A Színművészeti Egyetem és az alternatív produkciók színhelyéül szolgáló Szabók bástyája kellemes vagy kellemetlen színházi meglepetéseket tarogat a vásárhelyi közönség számára: pozitív példa a Háromszék Néptáncegyüttes mozgásszínházi műhelyének bemutatkozása, negatív a kínosan gyenge Larry Thomson című előadás (a Színművészeti Egyetem román végzősei előadásában).

A vándorfesztivál szervezőivel nem a színházi macskapopulációról beszélgettünk...

Fodor Zénó fesztiváligazgatóval, az idei fesztivál szervezését vállaló Francia-Román Színházi Köpont igazgatójával és és Zsehránszky István színházkritikussal, az első Interetnikai Színházi Fesztivál szervezőjével a fesztivál harmadik napján beszélgettünk.

- Marosvásárhelyen most zajlik az Interetnikai Színházi Fesztivál harmadik kiadása. Kinek az ötlete volt, hogy Temesvárról ide költöztessék a kétévente sorra kerülő esemény színhelyét?

Fodor Zénó: Novemberben Zsehránszky István megkérdezte tőlem, mi a véleményem, hol kellene megszervezni a Fesztivált. Azonnal rávágtam, hogy Vásárhelyen, hiszen a Székely Színház 60. évfordulója is ebben az évadban esedékes, a Székely Színház pedig a romániai etnikai színházak közül az egyik legjelentősebb volt. Ha megtiszteljük ezt az évfordulót, akkor méltó összekapcsolni az Interetnikai Fesztivállal. Zseka barátom azonnal egyetértett ezzel, így került Marosvásárhelyre a rendezvény.

- Két évvel ezelőtt, pontosabban a temesvári fesztivál után Zsehránszky István azt nyilatkozta, hogy ugyan vándorfesztiválként képzelték el az Interetnikai Fesztivált, a multikulturális Temesvár az ideális helyszín, és megpróbálják ott tartani ezt a fontos színházi találkozót.

Zsehránszky Isván: Temesvár talán azért jobb helyszín, mint Marosvásárhely, mert ott nem csak a magyarok számára, de a német, a szerb, a zsidó kisebbség számára is fontos lehet a fesztivál. Viszont, ahogy Zénó is mondta, ez egy különleges év. Jövőben sem Temesváron, hanem Szebenben lesz, hiszen van már "megrendelés" erre (Nagyszeben Európa kulturális fővárosa 2007-ben).

- Ezek tehát kompromisszumok, és lehet, hogy három év múlva Temesváron folytatódik az Interetnikai Színházi Fesztiválok sora?

Zsehránszky István: Előbb vagy utóbb vissza fog térni Temesvárra, de nem lesz állandóan ott.

Fodor Zénó: Szerintem az lenne az ideális, hogy mindig más városban legyen ez a fesztivál, olyan erdélyi városokban, ahol több nyelvi kisebbség él.

Anna Karenina
Az Interetnikai Színházi Fesztivált az az igény hozta létre, hogy Bukarestben, a fővárosi szakmai közönség számára egy hoszabb-rövidebb időszakban elérhetők legyenek a kisebbségi színházak legfontosabb, egy-két éve bemutatott produkciói.

Zsehránszky István: Amikor az első fesztivált szervezten, nem volt célom Bukarestre szűkíteni a helyszínt. Az volt a cél, hogy a többségi lakosság és a többségi kultúrára számára legyen elérhető mindaz, amit a kisebbségek színházai produkálnak, hogy lássák, milyen a művészi színvonal, mivel járulunk hozzá a hazai művelődési élethez. Ez a fesztivál demonstratív, felmutató jellegű, szemben a Kollokviummal, ami műhely-jellegű.

- Többségi befogadók szakavatott ítészeiről szólva: úgy tűnik, hogy kevés szakmabeli van, összesen három román kritikust látok a közönség soraiban.

Fodor Zénó: Még érkeznek! Jópáran Olaszországban vannak, a Nemzetközi Színikritikusok Kongresszusán, de március 14.-e után jönnek Marosvásárhelyre. Itt van a közszolgálati Televízió is, amelyik három dokumentumfilmet készít: egyet a Székely Színház Évfordulójáról, egyet a Fesztiválról, és egyet kizárólag a kiemelkedő előadásokról. Minden előadás után interjút készítettek vagy a rendezővel, vagy a főszereplővel, filmeztek minden előadáson.


- Nem volt egy kicsit elhamarkodott a szervezés? A sajtó nyilvánosságához alíg három hete jutott el a hír, hogy it lesz fesztivál, a program még akkor sem volt elérhető.

Fodor Zénó: Mert kötöttük a Székely Színház évfordulójához...

- Térjünk vissza az Interetnikai Fesztivál és a Kisebbségi Színházi Kollokvium ügyeihez. A két rendezvény között nincs lényeges, markáns különbség. Mindkettőt a Kormány mellett működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatja anyagilag, és a fesztivál megnyitóján elhangzott köszöntő beszédből az is kiderült, hogy számukra gyakorlatilag egy, évente sorra kerülő rendezvényről van szó. Válogatás, előzsűrizés egyik rendezvény esetében sincs, és egyik sem szerveződik egy bizonyos tematika szerint. Ha ennyire egybemosódnak a határok, akkor miért van két fesztivál?

Zsehránszky István: Ez már kezd a vereskakas meséjévé válni. Sokszor elmondtam már, mi a különbség a kettő között: az Interetnikai Fesztivál felmutató jellegű, a Kollokvium műhely-jellegű... Nem szükséges a válogatás sem, az kell hogy bekerüljön a programba, amit mindegyik színház fontosnak tart. A zsűrizés során, például a kollokviumon, megállapítják a pillanatnyi értékrendet, a szakmai beszélgetések pedig vagy megerősítik azt, vagy ellentmondanak a zsűri által kihozott eredményeknek.

- Nem értek teljes mértékben egyet ezzel. Azt látom például, hogy a Bukaresti Zsidó Színház, bár minden bizonnyal minden évben létrehoz egy fontos előadást, már a második alkalommal ugyanazt az előadást mutatják be: két évvel ezelőtt Temesváron az Anne Frankot láttuk, Vásárhelyen ismét ez szerepel az Interetnikai Fesztivál programjában.

Fodor Zénó: A szakma látja másodszor, de a vásárhelyi közönség nem látta egyszer sem. Nem az a fontos, hogy tíz szakmabeli másodszor látja, hanem az, hogy ötszáz ember először látja.

Zsehránszky István: Ehhez még hozzátenném, hogy az Állami Zsidó Színház repertoárjában idén két jelentős produkció van műsoron, az egyik a négy évvel ezelőtt bemutatott Anne Frank, a másik a tizennégy éve játszott Lola Blau. Egyértelmű, hogy ezt kellett elhozzák.

Godotra várva
- Értem és elfogadom. Viszont ha csak az lenne a cél hogy Marosvásárhely közönségének is elhozzanak újabb és újabb, jelentős előadásokat, mire való a Látványszínház Fesztivál, ami évente zajlik ugyanitt?

Fodor Zénó: Azt a színház rendezi, ahhoz nekünk semmi közünk. Az Interetnikai Fesztivál, egy országos vándorfesztivál most éppen ide vándorolt.

Zsehránszky István: Mondok egy másik szempontot is: erre a fesztivára sikerült elhozni a Kolozsvári Magyar Operát is. Köztudott, hogy a szólisták mellett kórust, zenekart, balettkart és teljes műszakot kell szállítsanak, ezért gyakorlatilag nem jöhetnek el Kolozsvárról. Szerencsére egy ilyen fesztivál tudja finanszírozni az útjukat, ellátásukat, pedig 109 személy jön. Kicsi társulatok sem tudnak szabadon turnézni, számukra is csupán a fesztiválok teremtenek kimozdulázi lehetőséget

- Vajon nem az lenne normális, hogy a turnézás ne legyen ekkora probléma?

Zsehránszky István: Az lenne a normális, de ha már nincsenek normális állapotok, így tudunk segíteni nekik, hogy más közönség is lássa előadásaikat.

Fodor Zénó: A színházak költségvetésében nincs keret turnézásra, de a fesztiválon jelen van minden kisebbségi színház, a magyar opera, a legfiatalabb társulat, a Háromszék Néptáncegyüttes mozgásszínházi műhelye, de meghívtuk a bábszínházakat is, hiszen ők is az etnikai színházkultúrát képviselik. Egyszóval: mindenki talál majd kedvére valót a műsorban.

szerző: Hegyi Réka
forrás: Hamlet.ro