Balkay

Hétfõn délben odahaza, ágyában, szívelégtelenségben váratlanul meghalt Balkay Géza. Utolsó éves fõiskolásként Ács János vizsgarendezésének (Lengyel Menyhért: Az árny) fõszerepét, Tõrös színészt játszotta, aki 18 évnyi mellõztetés után fõszerepet kap, eljátssza, és "átbukik" a szerepben. Túllép a költészet és valóság határvonalán. Magával ragadja a szerep. Belehal a mûvészetbe.

Tőrös szerepe baljósan végigkísérte pályáját. Rátermettségét elismerte mindenki. Nézők, rendezők, igazgatók, kritikusok, kollégák.

Kaposváron kezdett a főiskola után. Gombrowicz: Esküvő-jének főszerepét, Henryket játszotta, ugyancsak Ács rendezésében. Az előadás elején a leeresztett függönyszárnyak közül tűnt elő, és biztonsággal járta végig az álomszerű játékot a képzelet és a valóság keskeny mezsgyéjén.

Majd minden nagy szerepet eljátszott. Kivétel nélkül minden szerepét jól játszotta el. Antik és modern, magyar, orosz, német, angol, francia klasszikus világirodalmi remekeknek és újsütetű színműveknek adott testet, hangot, elidegeníthetetlen arcot., Szerencsés adottságai voltak. Vonzó külső. Szép orgánum. Plasztikus mozgáskészség. Intelligencia és színészi érzékenység.

Pályájának egyetlen ellensége volt. Ő maga. A magabiztos, körülirigyelt, csúcson járó színész félt a szerepektől, félt a színpadtól. Félt a nyilvános őszinteségtől. Félt attól a mágikus erőtől, hogy "átbukik" a szerepbe, elveszti egyéniségét, belehal a színészetbe. Félelmében önpusztítóan élt. Amikor már mindenki lemondott róla, váratlanul összeszedte magát, új életet kezdett, új feleség oldalán. Rendezni kezdett. És ezt is jól csinálta. Tanított verset, színpadi beszédet, színjátszást és színházi morált az RS9 pinceszínházban.

1952. szeptember 5-én született.

MGP