Bolond szavak

Különleges évadzáró eseménynek ígérkezik 2006. június 7-én a Magyar Színházban, a japán Ókura Színház vendégjátéka. A Bolond szavak címû elõadásuk keretében két kjógen vígjáték kerül bemutatásra. "A kjógen humora nem a darabokban, hanem a nézõk lelkében van elrejtve, s háromféleképp lehet elõcsalogatni: gúnyos kacaj, jóízû nevetés és bölcs mosoly formájában. Az igazi vidámság a finom mosolyban nyilvánul meg. Ha egy kjógen színész képes szelíd mosolyt csalni a nézõk arcára, miközben érdeklõdésüket is ébren tartja, akkor eljut a humor legmagasabb szintjére, ahol a maga teljességében mutatkozik meg a júgen: a szavakon túlterjedõ szépség"./Zeami Motokojo: A tudás útja (1430)/

 

A japán kjógen az európai középkor vásári komédiáit, a farce-okat, interlúdiumokat, trufákat juttatja eszünkbe. E plebejus szemléletű, a mindennapi életet tükröző, agyafúrt fordulatokkal és egészséges népi humorral átszőtt színjátéktípus a mély filozófiával és szomorú költészettel átitatott nó színpadi ikerpárja. A nó ragyog, minden mozzanat arisztokratikus ízlésről tanúskodik - a kjógen színei nyersek, plebejus életszemlélet, karakteres kifejezésmód,  egészséges és elementáris humor jellemzi.

A kjógen műfaja a XIV. század során született, bár a színjátéktípus elnevezését jelölő két kínai írásjegy ( a "kjó"= bolond, őrült, illetve a "gen"= szó, beszélni, mondani) - fölbukkan már a japán költészet legrégibb fönnmaradt antológiájában, a VIII. században szerkesztett Tízezer falevél gyűjteményében. Témáit java részt a folklórból meríti, formanyelvét pedig a szellemesen felépített, karakteresen megszólaltatott dialógus, valamint az erőteljes, plasztikusan stilizált gesztusrendszer határozza meg. A színészek arca mozdulatlan, ám megengedett számukra a nevetés, a fájdalom, a harag, az öröm, a meglepődés és a csodálkozás mimikus érzékeltetése.

A kjógen közönséges figurái berúgnak, veszekednek, verekednek, durva tréfákkal bosszantják egymást. A főszereplő a site ("cselekvő") általában furcsa, bonyolult jellem: becsületes, de fortélyos szolga, talpraesett, ám erőszakos árus, hűséges, bár agyongyötört férj, stb. A másodszereplő, az ado  ("válaszoló") többnyire egyszerű, ám szélsőséges karaktert képvisel: gőgös földesúr, fukar gazda, házsártos feleség, stb.

A kjógent előadó színészek ma két dinasztiába tartoznak: 72 művész dolgozik  az Ókura- és 23 művész az Izumi-iskolában (1985-ös adatok szerint). Az Ókura iskola tagjai régebbi nyelvállapot szerint beszélnek-recsitálnak a színpadon, viszont az Izumi-iskola színészei mélyebb hangfekvésben és dallamosabb hanglejtéssel dolgoznak. A kjógen-darabokat ma is kizárólag férfiak adják elő. A színészek 6-7 éves koruktól 30-35 éves korukig tanulják mesterségüket a családban. Egyes szerepek eljátszásának nemcsak a szükséges képzettségi fok elérése, hanem a megfelelő kor betöltése is föltétele.

Valaha a kjógen-repertoár 4-500 műből állt, ez a szám napjainkra 260-ra fogyatkozott. Ezekből 254-et játszik az Izumi-iskola, és 180-at az Ókura-család.

              Részletek Dúró Győző: Valaki történik című tanulmányából

*****

A Japán Alapítvány szervezésében és támogatásával:
BOLOND SZAVAK
- két kjógen vígjáték -

 

BIRKÓZÁS EGY SZÚNYOGGAL
(Kazumó)

Úr: Ókura Norijosi
Taró: Sigejama Josinobu
Szúnyog : Josida Sinkai

ÉNEKLÉS FEKVE
(Ne ongjoku)
Úr: Takeucsi Jutaka
Taró: Ókura Motonari

 

 

 

További részletek az eredeti cikkben>>>

forrás: Magyar Színház