Félszáz!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy francia író, Charles Perrault (1628-1703), aki számos mesét gyûjtött, és így a Csizmás Kandúr történetét is papírra vetette. Aztán hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy német testvérpár valamikor a 19. század elsõ felében, Jacob és Wilhelm, vagyis a Grimm testvérek, akik Perrault nyomán szintén megírták a Csizmás Kandúrt.

D. Derecskei Zsolt

Színházunk számára pedig Majoros István rendező dolgozta fel és át a mesét. A molnárlegény és Kandúr története a Kamaraszínház színpadán immár félszázszor elevenedett meg az idei, a 2005/2006-os évad eleje óta.

Ramocsa Emese, Pap Lívia

***
Charles Perrault: Csizmás Kandúr
- zenés mesejáték két részben-
(Rónay György fordítása)

Írta: Tömöry Márta - Korcsmáros György
Zene: Horváth Károly
Átdolgozta: Majoros István

Csizmás Kandúr: D. DERECSKEI ZSOLT
Király: SOMLÓ ISTVÁN
Királylány: PAP LÍVIA
Udvarmester: LUKÁCS GÁBOR
Udvarhölgy: RAMOCSA EMESE
Legkisebb testvér: KERESZTESI LÁSZLÓ
Juhász, Középső testvér: KRISTON SZABOLCS
Varázsló, Legnagyobb testvér: MOLNÁR ERIK

Díszlet-jelmez: JUHÁSZ KATALIN
Koreográfia: MAJOROS ISTVÁN
Zenei vezető: REGŐS ZSOLT
Korrepetítor: VARGA ZSUZSA
Színpadmester: LICHTENSTEIN PÁL
Ügyelő: KRIVJÁNSZKY ISTVÁN
Súgó: BALÁZS ÉVA
Rendezőasszisztens: KRISTON SZABOLCS

Rendező: MAJOROS ISTVÁN

"- Kedves gazdám, sose búslakodjál.
Bízd rám magadat, nem fogsz rosszul járni.
Adj nekem egy tarisznyát,
és csináltass nekem egy pár csizmát,
hogy legyen mivel az erdőt járnom,
s a többi aztán már az én dolgom."

Ebben a klasszikus mesében egy szegény molnár halála előtt a legnagyobb fiára hagyja a malmát, a középsőre a szamarát, a legkisebbnek pedig csak egy macska jut... Mielőtt a legkisebb fiú elindulna szerencsét próbálni, a furfangos cica megígéri a fiúnak, hogy majd meghozza neki a "hírt, pénzt, boldogságot", ha megkapja a fiú kalapját, a köpönyegét és a csizmáját. A molnárlegény elcsodálkozik, de beleegyezik az ajánlatba, s a "Csizmás Kandúrrá" lett macska elindul, hogy kis gazdájának megszerezze a királylány kezét és a fele királyságot.

Kalandokban bővelkedő útja során Csizmás Kandúr barátokra és segítőkre talál, de meg kell küzdenie a gonosz varázslóval is. Vajon küldetése sikerrel fog járni? Vajon a legkisebb fiú elnyeri a királylány szerelmét és kezét? Vajon győz az "igaz ügy", és a gonosz elnyeri méltó büntetését?

***

Majoros István: Egy 17. századi sikertörténet
Néhány gondolat a Csizmás Kandúr rendezése közben

Majoros István rendező | fotó: Vajda János

Manapság felsőfokú tanintézetekben tanítják a gyors érvényesülés leghatásosabb módjait. Egyre többen rendelkeznek diplomával arról, hogy ők tudják, hogyan lehet sikeresen működni az üzleti életben, a társasági életben, a kapcsolatteremtés terén. A diploma persze nem garancia arra, hogy tulajdonosa valóban megállja a helyét az életnek ezeken a meglehetősen bonyolult területein. Az már kinek-kinek a veleszületett adottságain múlik, hogy a tananyagot milyen hatásfokkal képes alkalmazni és a saját javára fordítani.

Akadnak köztünk persze szép számmal olyanok is, akiknek semmiféle iskolára nincs szükségük ahhoz, hogy pályafutásuk sikeres legyen. Akiknek születésüktől fogva magától értetődik, hogy jól mennek a dolgaik. Akiket úgy hívunk, hogy a szerencse fiai. Vagy némi fenntartással így: született mázlisták. Az persze a hozzájuk fűződő kapcsolatunkon múlik, hogy szeretjük-e őket, vagy nem, de azt mindenképpen el kell ismernünk, hogy ezek a szerencse fiai nem csupán a vakvéletlennek köszönhetik sikereiket. Rendkívüli képességük van ahhoz, hogy megoldhatatlan kérdéseket egy csapásra tisztázzanak, hogy veszélyes helyzetekből sérülés nélkül, sőt győztesként kerüljenek ki. Hogy a már-már végérvényesnek látszó kudarcok után újrateremtsék önmagukat. Tudnak túlélni és tudnak újrakezdeni. És ezek nagyszerű tulajdonságok, amelyek semmi esetre sem elítélendők, legfeljebb irigylésre méltók. Sőt, amennyiben jótékony hatással vannak környezetükre, még tiszteletre méltók is.

A Csizmás Kandúr jelmezeit Juhász Katalin tervezte
Nos, a mi mesénk egy ilyen született mázlistáról szól. Aki ráadásul macska. Egy nagyeszű, nagyétvágyú, nagylelkű, minden tekintetben nagyformátumú kandúr. Ezt a kandúrt egy Charles Perrault (1628-1703) nevű francia író "találta ki". Perrault az irodalom szinte minden műfajával foglalkozott, manapság elsősorban meséire emlékezünk, azokra is főleg a Grimm testvérek átiratában, vagy - és sajnos lehet, hogy kizárólag - a Walt Disney-féle rajzfilmváltozataikban. Pedig eredetileg Perrault mesegyűjteményéből való a Piroska és a farkas, a Hamupipőke, a Csipkerózsika, sőt a mindegyiknél rémisztőbb Kékszakáll is.

A Csizmás Kandúr, ez a 17. századi sikertörténet arról szól, hogy hogyan lesz a szegény, apai örökségéből kisemmizett molnárlegényből dúsgazdag márki, éhenkórász macskájából pedig miniszter, sőt udvari főtanácsos. Meg arról, hogy hogyan veheti feleségül egy szegény molnárlegény a király leányát.

És itt nálunk, Miskolcon, az én átdolgozásomban még arról is szól, hogy ha hiszünk céljaink helyességében és igazságában, az érzelmeink tisztaságában és az eszünk erejében, akkor a leglehetetlenebb kívánságaink is valóra válhatnak.

És ez már akár tananyag is lehetne azokban a felsőfokú tanintézetekben, ahol a gyors érvényesülés leghatásosabb módszereit oktatják.

- Színházi Esték 59. szám-

fotó: Vajda János
forrás: Miskolci Nemzeti Színház