Kleist: Penteszilea

Gondolta volna valaki is, hogy egyszerre két pesti színház játssza Kleist Pentheszileáját? A Nemzeti és a MU Színház. És miért ne? Miért ne játszódhatna a trójai háború mai szalonban átlátszó karszékek, üvegasztalok és plexi falak között? Játszhatnák így is, hiszen a MU színház emeleti stúdiójában Tausz Péter színész-rendezõ így gondolta el. Hogy miért nem játszódhat, arra több érv van. A szalon falait szétveti a szenvedély. A versek harsogtatása szemérmetlennek hat közelrõl. Fölpumpált szenvedélyûnek. Heinrich von Kleist tragédiáját öt személyesre zsugorították.

Hisszük az ülve elmondott csatajeleneteket. Elhisszük a nyilazás kényelme érdekében jobbmellüket levágott amazonok hadseregét. Elhisszük az ülőszínházra minimalizált kutyákkal szétmarcangolt szerelmest. A nézői képzelet engedelmesen követi a rendezést és az előadást. Nem hisszük azonban a drámai kitöréseket. Nem hisszük a hangerőt.

Paul Heydel krétarajza a Pentheszileáról (1885)
A német nyelvterületről hat éve kétnyelvű színésznek jött Holler Márta a címszerepben olyan, mint felmérgesített nőstényoroszlán kanári kalickába bezártan. Kleist verseihez térség kell, magasság és mélység. Más a térfogata. Nem fér bele mentolos cukorszelencébe. Hét szerep-szűk esztendő kiéhezettségével mohón veti rá magát Pentheszileia zsíros falatára. Az elmaradt szerepekért is kárpótlást játszik magának. Váratlanul németül folytatja a verseket. Tiszta, nyugodt lesz a drámai dikciója.

Pletl Zoltán Achilles slafrokban. Majd leöltözik, fölvetkőzik. Fegyelmezett hadvezér. Higgadt szerelmes. A magához ölelt Penthesilea karjai között villámgyors egyetlen mozdulata olyan, mint egy szenvedélyes nemi aktus beteljesülése, holott csak megölte őt szerelmese. A kétértelmű, tömör mozdulat az előadás legszebb játék-sűrítménye.

A szép, szépen beszélő Járó Zsuzsa, és Kató Balázs nemcsak tömegeket helyettesítenek szolgálatkészen, hanem az előadás elején szigorú ablaktisztítással megütik annak az előadásnak a frivol, erotikus, köznapian fesztelen hangját, ami - vélhetőleg - a rendező eredeti szándéka volt.

Énekbeszédben Polnauer Flóra fülbántóan magyartalan hangsúlyokkal közvetíti Tandori Dezső szövegét.

Ülőszínház. Székeket foglalnak a játszók. Néhány éve helyet foglaltak durván a nézőkkel szembefordított ülőhelyeken a színészek. Azóta körbeülik a színházi életet, a világ drámairodalmát, úgy tűnik: többé fel sem kelnek most már színpadon. Várjuk a következő rendezőt, aki lehozza a játékot a fákról a színpadra.

szerző:MGP