Godot - ra várunk?

Színházi előadások

Július 7-8-9.


Godot - ra várunk?
Tematikus nemzetközi fesztivál

Meghívott előadások:

Július 7. 21 óra   

Samuel Beckett: Godotra Várva (Szabadka)
Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadása

 

Vladimir - Kálló Béla, Pataki gyűrű díjas
Estragon - Szilágyi Nándor
Pozzo - Csernik Árpád
Lucky - Mess Attila
Lány - G.Erdélyi Hermina

Jelmez - Pesić Aleksandra - Anjuška
Zeneszerző - Mezei Szilárd
Díszlet - Úri Attila
Urbán András
Fotó - Molnár Edvárd
Plakát/Műsorfüzet - Markulik Balázs
(A zenei felvételen Mezei Szilárd és Csík István játéka hallható.)

Világítás - Flajsman Róbert
Súgó/Ügyelő - Vrestyák Erzsébet
Hang - Rusić Vladimir
Munkatársak - Cérna Szilárd
Cérna Zoltán
Lassú Zoltán

Rendező - Urbán András

" Ha utánagondolok, tulajdonképpen nincs is szükség ránk, mások éppúgy megtennék, amit mi, ha nem jobban. Az előbbi könyörgés valójában az egész emberiséghez szólt. De ebben a pillanatban ezen a helyen az emberiség mi vagyunk, akár tetszik, akár nem. Ragadjuk meg az alkalmat, amíg nem késő. Legalább egyszer legyünk méltó képviselői ennek a fajzatnak, ha már szerencsétlen sorsunk közéjük vetett. Noha az is igaz, hogy ha összefont karral latolgatjuk, mi szól mellette, mi szól ellene ennek vagy annak, az emberi méltóságnak akkor is eleget teszünk. A tigris megfontolás nélkül rohan a tigristestvére segítségére. Vagy elbújik a legsűrűbb bozótba. A kérdés nem ez, hanem az, hogy valójában mi dolgunk van itt. Szerencsére tudjuk. A világ iszonyatos zűrzavarában egyet-len tény világos: Várjuk, hogy megérkezzék Godot.
Bizonyos csak az, hogy ilyen körülmények között az idő lassan múlik, tehát azon igyekszünk, hogy megtöltsük cselekvésekkel, ezek eleinte ésszerűnek hatnak, aztán szokássá válnak. Te persze azt mondod, hogy így óvjuk értelmünket a megháborodástól. Természetesen. Néha azonban megfordul a fejemben, vajon az értelmünk nem tévedt-e régen el az éjszaka végtelen térein? ....."
(S. Becket:Godotra várva)

“... Aki színpadra viszi, annak nem kétséges - életigazság, filozófia....
Urbán András rendezése ilyen.... Tudja, hogy a várakozásra épülő alaphelyzet konstans, nem lehet s nem is kell rajta változtatni, de igazán hiteles attól lesz, ha hagyja, hogy a két színész Gogóba és Didibe saját egyéniségét vigye. Szilágyi Nándor és Kálló Béla pontosan ezt teszi. Szilágyinándorosan és kállóbélásan kelti életre őket. ...Jellemeket formálnak úgy, hogy a szerepbe legszemélyesebb énjüket viszik be. Ehhez a rendezés hol szabad teret ad, hol pedig...szigorú koreográfiába kényszeríti őket...
A várakozásra épülő alaphelyzethez hasonlóan konstans a Pozzo-Lucky jelképezte úr-szolga viszony is. ...Csernik Árpád...Nem csak zsarnok, hanem feminin kiszámíthatatlan, hisztis, hol üvölt, hol negédes, földre veti magát, fetreng, máskor, mint egy szűz, szégyellős, vagy határozottan parancsol, majd kéreti magát. Minden percben szerepet játszik, harsány, de ugyanakkor szánalmas. ...Amennyire zsarnokként elrettentő, komédiásként annyira szórakoztató. ..de fontos szerepe elhitetni Vladimirrel és Estragonnal, mint a cipő vagy a répa, hogy élnek.
Lucky, a szolga mozgástere lényegesen szűkebb. Kiszolgáltatott, aki szánalmat kelt. ... Mess Attila Luckyja azonban nem csak eltűri, hanem vállalja is ezt szerepet, igyekszik megfelelni neki. ...
Nem fiú, mint Beckettnél. Lány (G. Erdélyi Hermina). Talán, mert a továbbélés reményét a nő jelenti, szimbolizálja, akárha gyereklány is. Lehet, hogy nem is lány, hanem tündér. Fehér ruhája, vállára omló szőke haja van. De a derekát kék öv díszíti.

Akkor mégsem csak képzelik. Igen ám, de olykor úgy beszél, ismétli a hozzá intézett szavakat, mint egy robot. Lehet, hogy a kérdező belső hangja?...
Nem vettem észre, mikor s merre távozott. ...
Talán itt sem volt?...
Godot (God = isten?) üzenete azonban ismert: az ember számára csak az út létezik, amin élnie kell, s aminek sosincs vége."
Gerold László - Híd

 
Július 8. 21 óra


Samuel Beckett: Godotra várva (Sepsiszentgyörgy)
Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása


 Szereposztás:

Estragon: PÁLFFY TIBOR
Vladimir: VÁTA LÓRÁND
Pozzo: NEMES LEVENTE
Lucky: PÉTER HILDA
A FIÚ: Farkas György Nándor, Dobra Ferenc

Rendező: TOMPA GÁBOR
Díszlettervező: BOTH ANDRÁS
Jelmeztervező: BOTH ANDRÁS

 


A darab bizonyosság nélkül hagy bennünket, akárcsak Beckett egyik leghíresebb, Godot-hoz fűzött kommentárja: "Van egy gyönyörű mondat Szent Ágostonnál - Ne ess kétségbe: az egyik lator üdvözült. Ne reménykedj: az egyik lator elkárhozott." Akárcsak a Lear király, a Godot-ra várva is kérdésben végződik. A kérdés pedig nem az, hogy Godot eljön-e valaha is, hanem ennél mélyebb és felkavaróbb: vajon épelméjű-e a világ, amiben élünk? Azonban miként ezt a darab is megerősíti: a kérdésnek kérdésnek kell maradnia, arra nem érkezhet válasz; nehogy erőt vegyen rajtunk a bizonyosság nagyképű feltételezése, vagy a kétkedés reménytelensége.
(Michael J Collins: Let’s Contradict Each Other)

Uniter-jelölés a legjobb előadás díjára (2005)
Péter Hilda - a legjobb női mellékszereplőnek járó
Uniter-díj (2005)
Beckett nagyon kemény, becsületes író, aki kimondja, hogy az életben soha sincsenek könnyű megoldások, mindenkinek végig kell járnia a maga útját. A mű tele van bohóctréfákkal, e sajátos humor nélkül az élet elviselhetetlen lenne. A Beckett-előadásokon rengeteget lehet nevetni, persze másként mint egy olcsó kabaréban. Semmivel sem pesszimistábbak, mint maga az élet. A Godot-ra várva - szerkezetében - zenei mű, amelyben egyetlen hangjegyet sem lehet tévedni. Kihívás a magyar színész számára, mivel ezt a fajta pontosságot nem szokta meg, és csak úgy érheti el, ha van benne elég bátorság és alázat, hogy senkivé váljék azért, hogy a mű megszólalhasson.
Tompa Gábor

Hibátlan egyensúlyú kerek egész, melyben minden színpadi cselekvés aprólékosan átgondolt, hibátlan színházi logikára épül, melyben semmi sem alaptalan, sem fölösleges, de nem is hiányzik belőle semmi. Úgy az idei színházi évad, mint a rendező pályafutása szempontjából jelentős előadás, amely jellegében talán a kolozsvári Kopasz énekesnő (Kolozsvári Állami Magyar Színház) vagy a newcastle-i Új lakó méltó szomszédságába helyezhető, s amelynek nagy ütőkártyája az, hogy a logika és a pontosság egyáltalán nem zárja ki vagy nyomja el az érzelmet, amelynek hiánya azt a párbeszédet szüntette volna meg, amelyet az előadás folytat a XXI. századi ember létkérdéseivel, érzékenysége valódi egzisztenciális problémáival - mely párbeszéd Tompa fő célja, amikor az "új színház" számára jelentős színpadi elképzeléseit megvalósítja.
Mircea Morariu, Familia

Tompa megtalálja az idő láncának egy konkrét láncszemét s egy hosszú várakozás-folyamatot szemléltet általa... A várakozás Tompa előadásában nem egy adott dolog, sokkal inkább folyamat, work in progress, a végtelenségig ismétlődő gyakorlat. Tompa feloldja a várakozás merevségét, és a legjelentéktelenebb cselekvésekké bontja le. Cselekvéssé alakítja a várakozást. [...] Mindkét szereplőpáros (Pozzo-Lucky, Vladimir-Estragon), az ismétlés módozatainak leképezése. Számukra az együvé tartozás a túlélés újra és újra ismétlődő forgatókönyv szerinti formája.
Mihaela Michailov, Ziarul de Iasi

 


Július 9. 21. 00.


Samuel Beckett: Godotra várva (Beregszász)

 
Samuel Beckett
Godot-ra várva
Színmű két felvonásban

Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil

Szereplők

Estragon: Szücs Nelli
Vladimir: Trill Zsolt
Lucky: Tóth László
Pozzo: Varga József
Hirnök: Rácz József

Díszlet - és jelmeztervező: Lena Bogatirjova

Rendezte: VIDNYÁNSZKY ATTILA
"1993-ban alakult színházunk első évadának nagy vállalkozása volt Samuel Becket darabjának színrevitele. Igazi megpróbáltatás ez rendező és színész számára egyaránt. Hittük, hogy a mi zűrzavaros világunkban a mű gondolatai újult erővel fognak megszólalni és hatni. Az a tény, hogy az Arany Oroszlán Fesztivál szép szakmai sikert hozott 1994-ben Lembergben társulatunknak ( a fesztivál fődíja ) és főleg az, hogy vidékünkön, ahol a nézők túlnyomó többsége egyáltalán, vagy alig látott színházat, előadásainkat őszinte és lelkes érdeklődés kíséri, igazolja hitűnket. " írta Vidnyánszky Attila a 90 - es évek első felében a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház első emblematikus előadásáról. nem patetikus túlzás, ha azt mondjuk erre a hitre nagy szükség volt, hogy a beregszászi társulat az egyik legkiemelkedőbb magyar színházi együttessé váljon és évről - évre jobbnál - jobb előadásokat hozzon létre.
Zsámbék nyaranta e munkának 1995 óta egyik bázisa volt, ahol alkészült a Sardafas, a hímboszorkány, a Kioldás, a Három nővér. De itt találkozhatott a magyar közönség a színház szinte minden más előadásával is. Egyedül a Godot - ra várva maradt ki a sorból. Pedig ahogy arról az előadásukról megfogalmazták miért is hozták létre nagyon érdekes: "A lassan múló idő cselekvésekkel való megtöltése, hogy ne legyen olyan kétségbeejtően fájó a Godot-ra várás, hogy ne legyen annyira egyértelmű annak hiábavalósága, reménytelensége. Előadásunk figuráit és mindenekelőtt Vladimir és Estragon alakját magunkból igyekeztünk megformálni, mintegy beléjük sűrítve szűkebb valóságunk alapérzéseit, indulatait, vágyódásait, fájdalmát. Egymásrautaltságuk determináltsága, a mi egymásrautaltságunk sorsszerűsége. Rettegéseikben, vágyaikban magunkra ismerünk, őszinteségükből adódó igazságuk a mi hitelességünk is talán. Előadásunkat igazi színészi megnyilatkozásnak szántuk, olyan pillanatokat kerestünk, amikor a színész lénye teljes egészében azonossá válik a szereppel,szétválaszthatatla- nul eggyé forrva, sorsunk közös. " S. Becket "Godot-ra várva" Eltelt több, mint egy évtized az eredeti bemutató óta. A felújítást még érdekesebbé teszi, hogy felvállalt "önazonosságuk" 10 év elteltével milyen is lett.

A szebeni előadás elmarad!

Július 8-9. 21 óra

Mission impossible
-Etüdök Shakespeare Hamletje nyomán-

 

Szereplők: Cs. Tóth Simon, Horváth Sándor, Kovács Judit Katalin, Lass Bea, O. Szabó Soma, Ötvös András, Pálmai Anna, Polgár Péter, Sruff Milán, Urbankovics Júlia, Zrinyi Gál Vince

Rendező: Schilling Árpád
Actor s Stúdió és a Zsámbéki Színházi Bázis előadása
 

Máté Gábor harmadéves színész osztálya Schilling Árpád vezetésével Shakespeare Hamletjén dolgozott. A darab megértése és nem interpretálása volt a munkafolyamat célja.
A diákok két hét szövegelemzés után szabadon inspirálódva a színmű alapján etűdöket hoztak létre.
"Arra akartam rávenni őket, hogy ne bábként tekintsék magukat egy rendező kezében, hanem próbálják magukat önálló alkotóként definiálni." - mondta Schilling Árpád, akivel Zsámbékon a 90 - es évek közepétől előbb színjátszóként, aztán színjátszó rendezőként találkoztunk. Főiskolai hallgatóként itt hozta létre első átütő sikerét Brecht Baaljának zsámbéki bemutatójával.
Aztán már a Krétakör Színházzal zsámbékon született a Szerelem, vagy amit akartok című előadás. Itt készültek azok a műhelygyakorlatok, amiből a Munkáscirkusz született, valamint a Hazám, hazám zsámbéki változata.
Most legújabb szerepkörében, mint tanár mutatkozik be Máté Gábor osztályának színésznövendékeivel.


Július 14. 21 óra

Háy János - Kárpáti Péter - Peer Krisztián
Nesze, nesze, nesze!
Angolpark 2006

Különös, bizarr kabaré, amelyben a csattanós jelenetek színes kavalkádja egyetlen téma körül forog, és ez maga a csattanás: a pofon. Az előadás azt a pillanatot szeretné felidézni, amikor magyarán szólva "eldurran az agyunk." De nem csak a nyakleves tud fájni, a szavak néha sokkal jobban sértenek, és hogy tud bosszantani egy-egy elmaradt pofon! Szóval nehéz kérdés... Előadásunk egyik szereplője, egyben védőszentje Vitéz László, a városi bábjátékok rettenthetetlen hőse, aki nem rémül meg semmitől, hanem fogja a "nagymamucikája báli legyezőjét" (ami nem más, mint egy palacsintasütő), és jókedvűen dúdolgatva laposra veri a rendőrt, az ördögöt, Oszama bin Ladent és bárkit, aki az útjába kerül.

Rendező: Simon Balázs

Július 20-21-22-23. 21 óra

A Vendel tragédiája
A Zsámbéki Színházi Bázis és a Debreceni Csokonai Színház ősbemutatója -


Cserna-Szabó András:

A VENDEL tragédiája

(VENDEL, avagy a Hampton Court titka)

- egy ember tragédiája -


Szereposztás:

VENDEL, falusi szobafestő CATHERINE HOWARD, VIII.Henrik 5.feleségének szelleme

......................................................................................Tóth József Jászai - díjas

ÍRÓ, fiatal, fővárosi író...................................................................Vranyecz Artúr

BUCI, szőke pincérnő...........................................................................Szoták Andrea

KÁRMEN, Vendel felesége .......................................................................Pallai Mara

CURTIS W.CSIGA-BIGA LeMAY, démon, ezredesi rangban;
FARKAS; VELENCEI, tükör

.......................................................................................(.... Jámbor József )

TANGÓ LAJOS, halott karosszéria-lakatos................................ ...........Halmi Gábor

HÜLYEGYEREK, sírásó............................................... .................Kis Gergely Máté

KOCSMAI NÉPEK...........................Halmi Gábor, Jánosfalvi Péter, Kis Gergely Máté

Díszlet - Daróczi Sándor
Világítás - Hang: Turjánszky Zoltán

Rendezőasszisztens: Jánosfalvi Péter

Rendező: Jámbor József

Az előadást támogatta:
A Zsámbéki Színházi Bázis ősbemutatója

a Debreceni Csokonai Színház
az MSZSZ Előadóművészek Jogdíjalapja
a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
Nemzeti Kulturális Alap támogatásával

Rendező a műről:

Terveink szerint az előadás elején megöljük a közönséget, hogy aztán a továbbiakat már halottként láthassák. Persze félelemre semmi ok, hiszen a
darabbéli figurák nagy része is jobblétre szenderül már jóval a kezdősorok
előtt. Aki meg nem - például a főhős - az is pillanatok alatt erre a sorsa jut.
Csak hárman ússzák meg - egyelőre - Kármen, a gyilkos, Író, az író (bár
őt is majdnem agyonveri a címszereplő) és Bucika, a falusi kurva.
De csitt, a sztoriról ennyit, a többiről majd helyben.
Ezúttal egy immáron hat éve elkezdett - általam "létértelmezős"- nek aposztrofált sorozat hatodik darabját tárjuk a mélyen tisztelt nagyérdemű elé.
Ezek mindegyike az emberi egzisztum egy-egy lényeges szegmensét vizsgálva
próbált rákérdezni a létezésre, illetve próbálta azt egyáltalán egy önmagában
való kérdésként felfogni, szinte kizárólag csak a nem-anyagi aspektusra koncentrálva.
2001-ben Garaczi "Csodálatos Vadállatok"-ja a prenatális lelki dimenziókat cincálta hímnős nagypapákon, nőnemű apukákon, és hímnemű anyukákon keresztül,
2002-ben Toepler öncímű darabjában a szertelen ifjúkor füves kalandját láthattuk az ezotérivel,
2003-ban Filó Vera " Szobalány"-a Londonban hozta a szerelmet,
2005-ben a lengyel Bizio: "Beszélgessünk életről és halálról"-ja a hanyatlást,
betegséget, és agóniát

2006-ban pedig itt van Önöknek Cserna-Szabó Vendelje. Övé a Halál.

Ám a sorozatot nem tervezzük befejezni."This -még csak- a beginning of a
beautiful friendship"- ahogy a Vendel szerzőjének üzenetrögzítőjén lehet hallani.

Arccal a további dimenziók felé!

Jámbor József
Író a műről:

1974-ben születtem Szentesen, író vagyok. Ami az én estemben azt jelenti, hogy novellákat próbálok létrehozni több-kevesebb sikerrel már lassan tíz éve. Négy évvel ezelőtt ezt írtam második könyvem hátuljára: "Huszonhét éves szentesi emigráns vagyok. Mellesleg az egyik leghíresebb szentesi író. Ez van. Az egyik híres és gazdag kollégám, Stephen King egyszer azt nyilatkozta, ő a McDonald's irodalmi változata. Akkor én meg az Utasellátó irodalmi változata vagyok. És ez egyáltalán nem tréfa. Mind utasok vagyunk, s földi utunk alatt másra se vágyunk, mint hogy valaki (mint egy nyílt sebet) ellásson bennünket. Mindenki megkapja, amit érdemel. Megdöglik a végén. Legalább közben legyen ellátva rendesen, némi hideg sör, csípős halászlé, pipadohány, jó szó, pipacsveres pincérlányok. Na és pár történet, hogy amíg a resti mellékhelyiségében trónol, addig se unatkozzék. Amikor elindul a vonat, a szíve úgyis megszakad." Azt hiszem, ez a pár mondat még mindig érvényes, leszámítva azt, hogy ma már 31 éves szentesi emigráns vagyok. A Vendel tragédiája című színdarab az első, és eleddig egyetlen drámai kísérletem. Egy hűségproblémákkal küzdő, ufószakértő szabafestőŹmázolóról szól, akit b. neje belefolyt a fürdővízbe. De ezzel sajnos nem ér véget kálváriája, sőt, a neheze még csak ezután következik. A halál ugyanis egyáltalán nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy az innen látszik, Vendelnek saját magának kell dönteni a sorsáról. Szívesen lemondana a szabad akaratról, életében sem használta, most meg, hogy elhalálozott, nem érzi magát felkészülve semmiféle döntéshelyzetre. De dönteni muszáj. Nem lehet megúszni. Szóval Vendel szíve megszakad, és elindul vele a vonat. A fürdőkád után a kocsma, a temető, majd a londoni Hampton Court kastély következik. Mert ilyen ez a vonat. Mindeközben Vendel az élet és a halál nagy kérdéseiről diskurál az Íróval, aki létrehozta őt, Bucival a gigantikus mellű pultosnővel, rajossal, a Forma-1 rajongó karosszéria lakatossal, akivel szomszédok lesznek a temetőben, és az étícsigafejű farkassal, aki egy idegen dimenzióból érkezett. Szóval zajlik ezerrel a halál. Van itt minden, amire a kedves közönség éhes szíve vágyik: szerelem, gyilkosság, szex, kaland, ufók, talán csak az autósüldözést felejtettem ki a népszerű motívumok közül. Ja, és katarzis is van a darabban. Mert katarzisnak lennie kell. Cserna-Szabó András

A Zsámbéki Színházi Bázis sorozata a fiatal kortárs drámák bemutatására idén ezzel az előadással folytatódik


lja egy nemzetközi színházi és művészetoktatási műhely életre hívása. A Léván, Opolében és Telsiaiban tartott közös tréningek és utcaszínházi előadások után 2005 nyarán Zsámbékon mutattuk be első közös produkciónkat Haladék címmel.

Az együttműködő társulatok mindegyike gyakorlatban is továbbadja tapasztalatait a fiatalabb generációnak.
A műhelymunka első fázisában elkészült két tanulmány Shakespeare: Romeo és Júlia c. darabjából, amit a (fiatalabb generációs)Verkli csoport "Hirtelen felindulásból" címmel mutatott be ez év májusában és az Országos Diákszínjátszó Fesztiválon Dombóváron, a Kompánia Színházi Társulat pedig " Valami hiányzik" címmel mutatott be mozgásetüdöket, a budakeszi Erkel Zenei és Kompánia Színházi Napokon.
A második fázisban az öt országból érkező zenészek, színészek és diákok két hétig az úniós Youth Programme keretein belül táboroznak Szanticskán, egy Miskolc melletti kihalt faluban. A Romeo és Júlia egyetemes témái egyúttal olyan archetipikus helyzeteket tartalmaznak, amelyek vizsgálhatóak egy "Babilon utáni", több nyelvű helyzetben a tánc, a gesztus és a zene nonverbális, egyetemes eszközeivel. A szöveg mégsem akadályt jelent számunkra. Tovább szeretnénk járni a már megkezdett utat az előadások többnyelvűségével kapcsolatban. Sáry László kreatív zenei módszerét alkalmazva a szöveg zenei megszólaltatásával és zenei kifejező erejével kísérletezünk
A harmadik fázisban Zsámbékon hozunk létre egy közös előadást, Shakespeare darabjából. A produkcióban a résztvevő színészek és zenészek a tánc, a zene, az emberi hang, a színjátszás elemeit közösen tanulmányozva keresik majd a közlés és kifejezés elemi, "kódolás előtti" szintjeit. Célunk egy olyan interkulturális előadás létrehozása, mely egyesítí és bátran gondolja tovább a résztvevő társulatok módszereit.Az élő zenét a résztvevő országokból érkezett zenészek és színészek közösen alakítják ki az előadás szövetével együtt. Közös célunk, hogy lehetőleg tartsuk magunkat az együttműködő társulatok már kialakult formanyelvének origójához, melyet az eszköztelenséggel, az üres tér dimenzióival és dinamikájával és a színész testével, mozgásával való kísérletezés jellemez. A hangsúly itt a közösen véghezvitt tetten van, azon a folyamaton, ahogyan különböző gondolkodásmódok találkoznak személyes, színházi és kulturális tekintetben. Fiatal alkotókat szeretnénk egy műhelybe sűríteni, akik kiemelt szerepet tulajdonítanak a színháznak az embernek emberrel való párbeszédében, hisznek abban hogy a színház képes enyhíteni a "fordítási" nehézségeket, a párbeszéd közös alapjait kutatják.